Auguszta

Dalok a vászon előtt

2007.11.16. 00:00

Programkereső

Időről időre kiadnak filmslágerek feldolgozásait tartalmazó albumokat, amelyek rendszerint az eladási listák élére kerülnek. Bár egyre kevesebb a suszterinas, mégsem különösebben kockázatos vállalkozás egy ilyen válogatás: fütyüljük mind a dalokat.
b9623f52-1e95-4fbb-afbc-ddf7a5452ee6

Nincsen film sláger nélkül: egy fülbemászó főcímzene vagy egy jól elhelyezett betétdal a mozipénztáraknál kamatozik. Ez a közhelygyanús megállapítás olyannyira nem új, hogy már a második magyar nyelvű hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj is gyakorlatilag ezt a szabályt követve készült. Emlékeznek, ugye, a Tosca – Schneider úr szerinti – nagyáriájára, a Pá, kis aranyom, pára? A dal úgy hozzátartozik a filmhez, hogy legyen bármilyen is a remake, valószínűleg megkövezték volna az alkotókat, ha kihagyják az új évezrednek készült feldolgozásból. Amennyiben egy közvélemény-kutatásban azt a kérdést tennék fel, el tud-e énekelni legalább öt betétdalt a két világháború közötti időszak magyar filmjeiből, minden bizonnyal kizárólag igen válaszokat kapnánk. És nem csupán a zene vagy a szöveg ugrana be azonnal, hanem a jelenet is, amelyben a dal elhangzott, valamint a színészek, akik énekelték. Talán nem létezik olyan magyar filmzene-válogatás, amelyen nem hallható a Köszönöm, hogy imádott, a Meseautó, az Egy csók és más semmi, a Havi 200 pengő fix és legalább egy Karády Katalin-szám.

- Megbocsáthatatlan ezeket kihagyni egy filmsláger-válogatásból?

- Talán nem – mondja a Mozi + Zene című filmkoncert rendezője, Böhm György –, de én is úgy gondolom, hogy a második világháború előtti dalok még ma is sokkal ismertebbek, mint a háború utániak. Pedig az azóta készült magyar filmeknél is nagyon tudatosan használták a zenét, elég, ha csak a Csinibaba vagy a Valami Amerika sikerére gondolunk. Mi a háború utáni évek remek filmslágereiből válogattunk, amelyek izgalmas felfedezéseket tartogatnak. És valóban rácsodálkozom, amikor az előadók miatt egyelőre szupertitkos listát végigolvasom, mennyi dal él önálló életet, a hozzá tartozó filmet pedig szinte teljesen elfelejtettük.
Mintegy 100-150 dal címét írtuk fel, amikor az estet tervezni kezdtük Zöldi Gergellyel. A filmeket nem néztük meg újra, mert akkor még most is a vetítőben ülnénk. Szándékosan válogattunk úgy, hogy a kevéssé ismert, a filmtől független, gyakran önálló életet élő dalok hangozzanak el. A slágerlemezek sem kerültek még színpadra, nemhogy ezek az egyébként kiváló szerzemények. Gondolom, azt nem vitathatja senki, hogy a Félteni kell vagy a Nékem csak Budapest kell igazi slágerek. De hogy milyen film a Fuss, hogy utolérjenek vagy a Napfény a jégen – bizony, nehéz felidéznem.

- Talán mintha az utóbbiból rémlene egy jelenet, amelyben Psota Irén, Mezei Mária és Kiss Manyi a liftben énekel…

- Igen, az az! – mondja a rendező. – Annyit elárulok, hogy a koncerten ex Jazz+Az lányoktól, Behumi Dóritól, Kozma Orsitól és Váczi Esztertől fogják hallani. A kilenc énekesre igyekeztünk személyre szabottan dalt választani, úgy, hogy azért a pikantéria se maradjon el. Legyen meglepetés, kiktől hangzik el az Egyedül nem megy, az estet nyitó Ripacsok-betétdal.

A próbák már zajlanak: a fellépők megkapták a dalokat, zajlik a korrepetíció, a rendező pedig időnként bemegy, belehallgat és elemez. Hogy mit kell ezen elemezni? Előfordulhat egy sláger előadásakor, hogy a dalnak elveszik az értelme, csak szavak, szótagok hangzanak el. Nem lesz több a dolog, mint bizonyos hangjegyek alá írt betűk halmaza, üres semmivé silányodó szöveg – figyelmeztet Böhm György. – Pedig néha döbbenetes sorsok vannak ezekbe a néhány perces dalokba sűrítve. Lehet, hogy sokan közhelynek gondolják, de hát a közhelyek azért többnyire alapigazságok, és ha komolyan adják elő ezeket, megszülethet valami, ami nem csak az énekesi teljesítményen múlik, hanem az emberi-előadói hitelen.

A filmkoncerten a Riederauer Richárd hangszerelte dalokat a Stúdió 11 kíséri. A színpadon mindössze egy vászon lesz, amelyre a dalok atmoszféráját visszaadó hangulatokat vetítenek. A filmekből szándékosan nem lesznek részletek, hiszen azok valószínűleg elvonnák a nézők figyelmét, mert nem a moziról szól az este, hanem a dalokról és az előadókról. Úgy gondolom, szórakoztató produkciót nem csak show-elemekkel lehet létrehozni, hanem szolid eleganciával – válaszolja arra a kérdésre, miért e puritán előadás.

Csak magyar filmdalokból áll a koncert, ez azonban nem jelenti azt, hogy Böhm György csak a hazai albumokat gyűjti. – Bár azt hiszem, manapság a filmzenék vásárlása nem szokás. Én – szakmai ártalomként – megnézem a musicalek moziváltozatait, de csak akkor veszem meg a filmzenét lemezen, ha az nagy hatással van rám. Ilyen volt a Chicago, mert Morton mama dalát még soha senki nem énekelte olyan hátborzongatóan, mint Queen Latifah. Nem szerettem az Evita filmzeneváltozatát, mégis megvettem a CD-t, mert azért jó, ha a polcon ott van Madonna és Antonio Banderas. Az utóbbi években egyébként két filmzene volt rám nagy hatással: a Moulin Rouge és Az ötödik elemből a Díva dala, amely a Lammermoori Lucia egyik áriájának feldolgozása.

(2007. november 16. 20:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - Mozi + Zene – Filmkoncert)