Luca, Ottilia

A musical pápája

2007.11.27. 00:00

Programkereső

Ha azt mondom, Into the Woods, valószínűleg száz emberből egy reagálna valamit. Egy picit sikeresebb lennék a Sweeney Toddal. A Dick Tracy esetében többeknek felrémlene Madonna, a West Side Storyt hallván talán egyesek még fütyülni is kezdenék a dalokat. A négy mű közös nevezője Stephen Sondheim.
86788c24-9fb0-4372-b569-5afa29cba38b

A Művészetek Palotája és a Madách Színház a tavalyi Kurt Weill est után idén decemberben Stephen Sondheim műveiből állít össze egy koncertet. A sorozat célja nem titok, ebből a két névből is látszik: a Magyarországon kevésbé ismert, ám igen jelentős musicalszerzők életművének egy pici szeletét megmutatni a hazai közönségnek. Az eredeti terv a Sweeney Todd koncertszerű előadása volt, de ez több okból meghiúsult. Így Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója és Galambos Attila fordító, dramaturg úgy döntött, az életműből legyen koncert – hat hangra és egy zongorára. A választás furcsának tűnik, hiszen Sondheim darabjai inkább a kritikusok és a színházi emberek körében sikeresek. A Broadwayn egy Sondheim-bemutató mögött általában olyan pénzember áll, aki szívesen áldoz a kultúrára, habár tudja, ez a vállalkozás nem lesz nyereséges. A magyarországi bemutatók sem váltak legendává, az elmúlt harminc évben tíznél kevesebbszer tűztek műsorra Sondheim-darabot (a West Side Storyt leszámítva, amelyben szövegíróként tevékenykedett 1957-ben). Az egyetlen igazi sikert a Kaposvári Csiky Gergely Színház könyvelheti el: a Sweeney Todd 2000-ben elhozta az Országos Színház Találkozó legjobb zenés előadásnak járó díját, a rendező Ascher Tamás volt.

Mindezek ellenére Stephen Sondheim csillaga folyamatosan ragyog. Valahogy mindig előkerül a neve, jazzisták dolgozzák föl a dalait, darabjainak részletei fölbukkannak koncerteken, musical esteken, sőt, december végére érkezik az amerikai mozikba a fentebb már oly sokat emlegetett véreskezű borbély történetétek filmváltozata, Johnny Deppel a címszerepben. A decemberi Szenvedély című musicalkoncerten huszonnégy dal hangzik majd el Mahó Andrea, Miller Lajos, Miller Zoltán, Nagy Sándor, Oroszlán Szonja és Sáfár Mónika tolmácsolásában. A zongoránál Zádori László ül majd. És ül most is, hiszen a próbák már javában folynak Valló Péter rendező irányításával. A legelső próbák egyike után találkoztam Galambos Attilával és Zádori Lászlóval, az est prózáért és zenéért felelős "szüleivel".

- Miért épp Sondheim? A zenéje nem túl „közönségbarát” az átlagos néző számára, és merőben eltér attól a zenei világtól, amelyet ma musicalként ismernek az emberek.

Zádori László: Való igaz, hogy ez nem az a sikerorientált zene, amelyre rohannak a nézők. Viszont e nélkül a zene nélkül ma nem lenne sem filmzene, sem musical, nem létezne a mai amerikai zene. Egy musicalszerzőket bemutató sorozatból Sondheim kihagyhatatlan. Ugyanakkor nagyon nehéz anyag, mert mindent ledob magáról, ami sikeres lehet, éppen úgy, mint Kurt Weill dalai. A darabokon belül a zenei részek (például a Koldusoperában) a finálékon kívül úgy vannak megírva, hogy nehogy taps legyen, mert az zavaró. Sondheim egyébként fiatal korában leckéket is vett Weilltől, ez bizonyos műveiben hallatszik is.

Galambos Attila: Általában mindenhol azért mutatnak be Sondheim-darabot, mert a rendező beleszeret. A közönségsiker mindig másodlagos szempont. De Amerikában működik a nem kommersz, non-profit színház, ahol bevállalják azt, hogy másfajta értéket mutatnak a közönségnek. És Sondheim egyre népszerűbb, ellentétben más, sikeres szerzőkkel, akik két-három darab után kikopnak, mert megunják a zenéjüket. A Broadwayn ő a musical pápája, éppúgy, ahogy Webber a West Enden. A New York magazin címlapján jelent meg ez a mondat: Is Stephen Sondheim God? (Isten-e Stephen Sondheim?) Elképesztő magas piedesztálon áll.

Z.L.: A "könnyűzenészek" általában azt mondják rá, hogy "hű, de beborult zene!", a "komolyzenészek" szerint viszont ő csak egy "musicalszerzőcske". Ennek ellenére mégis sikere van, valószínűleg azért, mert nem áll be a sorba. Mindkét piac gyári üzemmódban, sorozatgyártással működik. És közben van egy ember, aki a biznisz részből kimarad, nem gyárt bóvlit. Ez a zene minden hangjában minőségi, minden ott van, ahol kell, és épp annyi, amennyi kell. Lehet nem szeretni vagy értéktelennek gondolni, de aki igazából a zenét szereti és nem a műfajokba szerelmes, az pontosan látja, hogy olyan zenei és erkölcsi mércét állított fel, amelynek elérésére minden zenész vágyik.

G.A.: Sondheim azon kevés zeneszerző közé tartozik, aki maga írja a szövegeit is, amelyek kivételesen mély filozófiáról tanúskodnak. Nagyon zárkózott ember, a magányérzet minden darabjában megbújik. Ezen kívül elég komoly problémákat feszeget: az egyéni viszonyokról, a másik emberrel való kapcsolat lehetetlenségéről is szól. A Sweeney Todd a sorozatgyilkosság problémáját járja körül. Ha kitaszít a társadalom, bosszút állhatsz-e ilyen módon?

- Ezek a gondolatok átütnek majd a koncerten? Van-e erre egyáltalán szándék?

G.A.: Nem célunk, de nincs is rá lehetőség. Nem lesz narráció a dalok között, ami megmagyarázná a szituációt, nem fogjuk tudni, hogy ki és milyen kontextusban énekli. Igazából csak a dalok zenei szépségét csillantjuk fel.

- Miért épp ez a huszonnégy dal szerepel majd az esten?

G.A.: Az életmű legszebb darabjait igyekeztünk kiválogatni, ami szinte lehetetlen volt, mert nehéz azt mondani egy dalra, hogy ez nem annyira jó. Itt nyolcszáz remekműről van szó, melyek között vannak olyan dalok, amelyek ismertebbek lettek az évek során, mert bizonyos előadók fölvették a repertoárjukba. Az egyik legjelentősebb Barbra Streisand volt, aki 1985-ben kiadta a Broadway albumot, rajta hat-hét Sondheim dallal. Akkor jöttek rá az emberek, hogy ez melodikus zene.

- Nyilván sokan lesznek a közönségben, akik felkapják a fejüket, hogy ezt ismerik, de nem tudták, hogy Sondheim…

Z.L.: Remélhetőleg! Sőt, az a célja az egésznek, hogy ha valakinek megtetszett és kedvet kapott, ismerje meg jobban Sondheim műveit. Ma már bárhol el lehet érni, külföldről megrendelni… Ő nagy kakukktojás, kevesen ismerik, mert nem "trendi". Ugyanúgy, mint Weill. Tőle is csak a Cápa-dalt tudja mindenki a Koldusoperából. És a többi remek dal? Még én sem ismertem mindet, pedig ez a szakmám. Sondheim idén 77 éves, ez a koncert részünkről egy főhajtás, egy tiszteletadás is egyben. A legnagyobb zeneszerzők között a helye.

A művek, amelyekből az előadáson részletek hangzanak el: A Funny Thing Happened on the Way to the Forum (Mi történt a Fórumon?), Company (Társaság), A Little Night Music (Kis éji zene), Follies (Butaságok), Sweeney Todd, the Demon Barber of Fleet Street (Sweeney Todd vagy a Nyakfelmetsző), Sunday in the Park with George (Vasárnap a parkban George-dzsal), Passion (Szenvedély), Assassins (Orgyilkosok), valamint a Dick Tracy című film. A dalokat magyarul hallhatjuk majd Miklós Tibor, G. Dénes György, Bradányi Iván és Galambos Attila fordításában. Egyenlő arányban lesznek a szólók, duettek, tercettek és kórusok. A dalokat szinte személyre szabottan válogatták, de van néhány, amely Valló Péter szerint "pedagógiai célzattal" került az illetőhöz. És senki ne lepődjön meg azon sem, ha az apa-fiú duettet Miller Lajos és Miller Zoltán énekli majd!

(2007. december 5., 6., 10., 11. 19:00 MŰvészetek Palotája -Fesztivál Színház - Szenvedély – Musicalkoncert hat hangra és egy zongorára - Stephen Sondheim műveiből (A Madách Színház produkciója); km.: Mahó Andrea, Miller Lajos, Miller Zoltán, Nagy Sándor, Oroszlán Szonja, Sáfár Mónika)