Szilárda

Operán innen, operán túl

2007.12.14. 00:00

Programkereső

Szinetár Miklós rendező legújabb, december elején megjelent könyve sok mindenről szól operán innen és operán túl. Színes tudósításokat sorakoztat fel külföldi operafesztiválokról, valamint tanulmányokat ad közre színházról, műfajokról, operáról, operettről. De találunk a kötetben írásokat jelenünk reformgondjairól és hétköznapjaink érdekes, bosszantó, komikus, tragikus epizódjairól.
82291db7-ff2f-485f-a3ea-8c7e9ffe16e7

Nem kevésbé drámai a szerző levelezése – küzdelme a "felettesekkel" – a 130 éves magyar operajátszás túléléséért. Noha mindez különböző műfajú írás, mégis ugyanarról szól: keresi életünk lehetséges humánus útjait, lehetőségeit és a színház – hic et nunc – hasznosítható tanulságait. A fejezeteket kötetlen beszélgetések kötik össze, melyeket Borzák Tibor újságíró készített.

A szerző előszavában ezt olvashatjuk: "Tizenkilenc éves koromban kerültem a Magyar Állami Operaházhoz, mint ösztöndíjas rendező. Hosszú pályám során rendeztem szinte valamennyi budapesti színházban, vidéken is, külföldön is, de az Operaházzal soha nem szakadt meg a kapcsolatom. Végül 1996-tól 2001-ig és 2002-től 2005-ig vezethettem ezt a csodálatos "Ház"-at. És a műfaj iránti szerelmem a mai napig nem múlt el.

Könyvem első fejezete arról szól, hogy milyennek látom-szeretem én elsősorban az operát, de az operettet is, mert számomra az is egy szerelem. Ezeket a műfajokat persze nagyon sokan szeretik, de szinte mindenki másként. A közönség és a szakmabeliek ízlése gyakran szélsőségesen megoszlik, mert az emberek nagyon sokféle, különböző elvárásokkal járnak színházba. Ezekben az írásokban az én ízlésemnek megfelelően osztályozok, ami nem biztos, hogy a legjobb. (Ezt a labdát kritikusaim számára dobom fel, hogy legyen mit leütniük.) Voltam számos fesztiválon, és az ott tapasztaltakról igyekeztem úgy írni, hogy ne csak egy-egy előadásról tájékoztassak, de a zenés színházakat uraló különböző irányzatokról és a műfaj helyzetéről is adjak valami képet.

Talán még ennél is fontosabb számomra a könyv második fejezete. Ebben különböző "minisztereimmel" folytatott reménytelen levelezésemet hozom nyilvánosságra. Az Olvasó betekintést nyerhet abba a küzdelembe, ami a magyar operajátszás évszázados értékeinek megmentése érdekében történt. A kiszámíthatatlan jövőben – jobb és rosszabb korszakokban egyaránt – ezek a levelek kordokumentumként szolgálhatnak.

Amint talán a harmadik fejezetben található írások is, melyekben hic et nunc (itt és most) próbálok hozzászólni a bennünket ma Magyarországon körülvevő világhoz. Ha csak néhány gondolatommal egyetértenek, akkor már megérte."