Pandora, Gabriella

Kíváncsian a közös célért

2008.03.29. 00:00

Programkereső

Az Armel Produkciós Iroda és a Mezzo Televízió közös rendezésű operaversenyének és –fesztiváljának első bemutatóját Brémában tartják. Gershon Kingsley és Michael Kunze Raoul című operájában Serge szerepét Beöthy-Kiss László énekli.

- Kezdjük az obligát kérdéssel: mi motivált, hogy jelentkezz a versenyre?

- Meghallgatásokra és versenyekre a mi pályánkon muszáj eljárni, mert meg kell magunkat mutatnunk. Ám ezt a versenyt azért is tartottam remek kezdeményezésnek, mert öt viszonylag modern művet mutatnak be. Még nagyobb a kihívás, mert a modern operák bemutatása nem mindig hálás feladat.

- A nézőnek vagy az énekesnek?

- Zeneileg nehezebbek, kevésbé dallamosak, a közönség ezért nehezebben barátkozik meg velük, és nekünk is több vele a munka. De azáltal, hogy egy versenyben lehet elnyerni a szerepeket és nemzetközi produkció jön létre, jóval nagyobb a motivációnk. Ráadásul a Raoul ősbemutató lesz, és egy ősbemutatóban részt venni mindig különleges alkalom. A szövegírót, Michael Kunzét a musicalrajongók Magyarországon is jól ismerik, az ő nevéhez fűződik az Elisabeth és a Mozart!, amiket évek óta nagy sikerrel játszanak. Nos, egyfelől ezért. A másik ok pedig az, hogy ez a verseny egész más, mint általában az énekversenyek: nem pusztán az énekesi tudást, hanem a színészi képességet is mérték.

- Emiatt másképp viselkedtél a két forduló alatt?Felszabadultabb voltál vagy épp ellenkezőleg: ez több súlyt rakott rád?

- Egyetlen versenyre sem szabad úgy menni, hogy valamiféle hátizsákot érezz magadon. A mi szakmánk nagyon szubjektív, ezért van egy határ, amin túl nem szabad véresen komolyan vagy személyesnek venni egy esetleges elutasítást sem.


Beöthy-Kiss László

- A szegedi második fordulóban workshopokat tartott az öt opera rendezője. Milyen feladatokat kellett végrehajtanotok?

- A darabhoz kapcsolódó helyzetgyakorlatokat. Például nekünk volt egy olyan feladat, hogy míg a címszerepet énekelte az egyik kolléga, nekünk némán kellett felé közeledni, összeesni, eljátszani, hogy meghalunk, majd felállni újra. Nagyon élveztem ezt a fajta munkát, a főiskolai éveket idézte vissza, a mesterségórák hangulatát. Az öt rendező csoportjai közt volt egyébként átjárás, már amennyire a szűk időkeret lehetővé tette.

- Te is ezt a szerepet osztottad volna magadra?

- Az az igazság, hogy az Adrienne Lecouvreur kivételével nemigen ismerem versenydarabokat. Annak viszont örülök, hogy ezt a szerepet elnyertem, mert Serge-t karaktertenornak hirdették, és én a budapesti Operaházban is ilyen fachban játszom. Azt hiszem, színészileg is jobban megmutathatom magam.

- Mit tudsz már a szerepről, mennyire ismered a karaktert?

- Megkaptam a darab zongorakivonatát, ami persze nem ad teljes képet, és egyelőre ismerkedem a darabbal. Az opera már csak a nem hagyományos szerkezete miatt is érdekes: Vannak benne prózai részek is, melyek a zenekari aláfestést meg-megszakítják, és a kórus is kommentálja az eseményeket. Érezhető a mű modernsége, de egyáltalán nem elvont a zene. És ugyanígy ismerkedem Serge-zsel is. Bár Magyarországon a Wallenberg-történet nem ismeretlen, mégis úgy érzem, muszáj utánaolvasnom, jól felkészülnöm az életrajzból. Nem szeretnék „csak úgy” belecsöppenni az előadásba, bár hogy mennyire valósíthatom meg a saját elképzelésemet, természetesen a rendezőtől függ.

- Mennyit tudtok próbálni Brémában?

- Nem lesz túl hosszú a próbaidőszak, az eredetileg kitűzöttnél hamarabb kezdődik, és mindössze két hét áll majd rendelkezésünkre, tehát nagyon biztos szereptudással kell mennem Németországba.

- Nagyon vegyes nemzetiségű minden előadás. Lehet ez ugródeszka akár egy nemzetközi karrierhez?

- Talán, bár ez nem motivált a jelentkezéskor. Annak nagyon örülök, hogy megismerhetem a brémai operát, az ottani közönséget, hogy módom nyílik amerikai, lengyel, francia, német kollégákkal dolgozni. Egyelőre még nem vagyunk kapcsolatban egymással, de azt hiszem, a közös cél érdekében jól összekovácsolódik majd a társaság.