Zsuzsanna

Nem tilos az átjárás

2008.04.12. 00:00

Programkereső

Van, aki bevallja, hogy szereti az operettet és van, aki tagadja, de ez utóbbi csoportba tartozók is kapásból felsorolnak tíz-tizenöt slágert. (Sőt!) Talán nincs még egy műfaj, amelynek ennyi előítélettel kellene megküzdenie.

A Zeneakadémia frissen diplomázott növendéke, akinek Saturnalia című szimfonikus költeményét az Operaházban játszották, egyre reménytelenebbül küldözgette komolyzenei darabjait a kiadóknak. András herceg című operájának elutasítása utáni keserűségében a következő bejelentéssel állt elő: "Ha ez így megy tovább... valami retteneteset csinálok!… Operettet fogok írni!" A társaság szörnyülködve nézett Kálmán Imrére, mert ő volt az ifjú zeneszerző, majd felnevettek, mert tréfának vélték ezt a blaszfémiának is beillő mondatot. Ezek után csodálkozunk, hogy az operettre hakni, gagyi feliratú címkéket ragasztanak?

Komoly ellenállással találkozhat az a rendező, aki meg akarja szabadítani a "legmagyarabb zenés műfajt" a túl nagy mennyiségben rárakott porcukortól, vagy ha a rózsaszíntől eltérő árnyalattal – pláne komorabb színekkel – próbálja a valósághoz közelíteni az operett látszatvilágát. Pedig a klasszikusokról időnként le kell fújni a port, különben a színház múzeummá alakul. Ám ami a drámáknál bevett, sőt elvárt, az az operett világában – ha nem is megbotránkozást keltő, mindenesetre – nehezebben elfogadott. Ennyi ellenállást talán még idővel le lehetne küzdeni. Azzal a meglehetősen rossz és degradáló beidegződéssel azonban, ami az operettet az elviselhetetlennel, a giccses, szirupos, túlhaladott korban játszódó, anakronisztikus, valószerűtlen mesével azonosítja, és ab ovo elutasítja, igencsak nehéz mit kezdeni. Hatékony megoldás lehet a nézői elvárások kizökkentése, akik ha végignéznek az előadók listáján, azonnal tudják, itt most valami egészen másról lesz szó.

Az alkotók nem árulnak Zsákbamacskát, a műsorban ezúttal biztosan nem lesz Macskazene, Handa-Banda és Zenebona. (Pedig ezek is operettek, igaz, nem a leggyakrabban játszottak közül valók.) Amire viszont számíthatunk: a legismertebb slágerek új, szándékosan meghökkentő köntösben.

- A Müpa vezérigazgatójának, Kiss Imrének az volt a kérése, hogy ez a műfaj is jelenjen meg a Ház repertoárján. Az operett belépőjét szándékosan figyelemfelkeltőnek szántuk, pontosan olyannak, mint a primadonnák entrée-ja. A sztereotípiáktól mentesen, nem úgy, ahogy megszokott, vagy ahogy esetleg unjuk – mondja a produkció rendezője, Böhm György, aki Kállai Istvánnal együtt válogatott össze mintegy harminc dalt. – Az eredeti listánkon kétszer ennyi szerepelt, de nyugodt szívvel bővíthetnénk még azt is, hiszen a magyar operettirodalom szerencsére nagyon gazdag. Ezúttal Ábrahám Pál, Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Szirmai Albert, Zerkovitz Béla művei hangzanak fel, és a zenére kerül a hangsúly, mert ez bizony nagyon jó zene. Ha végignézzük a névsort, szinte csupa Zeneakadémiát végzett komponistát találunk, Hubay-, Koessler- és Siklós-növendékeket, akik azért "tisztességes" állásba jártak, nappal hivatalnokként keresték kenyerüket, este pedig a Magyar Színház, a Király Színház vagy épp a Budai Színkör függönye előtt hajoltak meg.

24458ae1-ca5d-45db-a534-06dde0629d0d

Tehát az Operett! Operett? melegen ajánlható azoknak, akik nagyzenekar kísérte klasszikus melódiákra vágynak, de azoknak is, akik voltak már Krétakör SzínészTáncZenekar koncerten, és merték üvölteni punkra hangszerelve, hogy "Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest". Nem kell megijedni, Kovács Zoltán és Riederauer Richárd hangszerelők és a közreműködők nem "fordítják ki" az eredeti dallamokat. Lesz Dohnányi-átirat zongorán Zsoldos Bálinttól, lesz szimfonikus zenekar, lesznek bonvivánok (az Adagio, az Unicum Laude és Vadász Dániel) és primadonnák (Palya Bea, Péterfy Bori, Rálik Szilvia, Behumi Dóri, Kozma Orsi és Váczi Eszter), mert az operettnek komoly szabályai vannak, amelyeket büntetlenül nem lehet felrúgni. A határok persze átléphetők, és lehet ütősökre hangszerelni A bajadérból a Shimmyt vagy a Csárdáskirálynőből a Jaj, cicát, Fassang László játszhat orgonán operettmelódiákat, a Solti György Fúvósegyüttes meg a Luxemburg grófja betétdalait, a Gimbelem-gombolom-ot és a My Golden Babyt, a Hot Jazz Bandtől nem okozhat meglepetést a Luxusvonat, de a Cintányéros cudar világ váratlanul érhet. És ha Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, a Trio Midnight, Farkas Róbert és DJ Jutasi hozzányúlnak a jól ismert számokhoz, az eredeti nem vész el, csak átalakul. Éppen úgy, mint a decemberi filmzene- és a februári táncdalfesztivál-koncerten elhangzó dalok esetében.

- Leginkább talán parafrázisnak vagy variációknak nevezném ezeket a feldolgozásokat – keresi Böhm György a megfelelő kifejezést az operettslágerek nem "klasszikusok diszkóritmusban" jellegű, hanem továbbgondolásra késztető előadására. Mert éppen az előadók sokműfajúsága biztosíthatja azt, hogy az operettben jóval több van, mint a közel százharminc év alatt hozzátapadt klisék folyamatos reprodukciója.

(2008. április 20. 20:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Operett! Operett?)