Júlia, Rita

Egyből egy

2008.04.16. 00:00

Programkereső

Az Armel Produkciós Iroda és a Mezzo Televízió közös rendezésű operaversenyének és –fesztiváljának utolsó bemutatója Szegeden lesz novemberben. Francesco Cilea Adriana Lecouvreur című operájában Bouillon hercegnő szerepét Bódi Marianna énekli.

- Miért jelentkezik egy tapasztalt operaénekesnő egy operaversenyre?

- Az az igazság, hogy nekem ez volt az első ének- vagy operaversenyem, amin részt vettem. Nem azért mert nem vagyok jó versenyző alkat vagy nem vonzott volna a kihívás, a megmérettetés, de eddig annyi feladatom volt, hogy egyszerűen időben nem jött ki úgy a lépés. Itthon, a debreceni Csokonai Színházban szép szerepeket kaptam, sokat játszottam, nagyon jó munkákat kaptam, remek rendezőkkel és karmesterekkel dolgoztam. Mostanában viszont lecsökkent ez a feladatmennyiség, és volt időm. Néhányan beültünk egy autóba, és elutaztunk az első forduló meghallgatására. Ilyen prózai módon történt.

- Úgy hangzik ez, mint egy tündérmese.

- Bár lesz még egy harmadik forduló novemberben, az előadásoké, de úgy gondolom, mi húszan már győztesek vagyunk. A Cilea-operát, bevallom, nem ismertem, elvétve játsszák itthon, ám ahogy megismertem, beleszerettem, mert gyönyörű a zene. Ezzel a szereppel is bővül a repertoárom, arról nem beszélve, hogy jeles kollégákkal, három amerikai partnerrel és egy német rendezővel, Michael Sturmmal fogok dolgozni Szegeden. És ez nagyon jó, mert jó itthon jónak lenni.

- Térjünk vissza még egy picit az első fordulóra. Az hogyan zajlott?

- Az egy átlagos meghallgatás volt, ahol sok szem látott, de még inkább sok fül hallott, köztük Pál Tamás és Philippe de Chalendar karmesterek. Csak a hangi adottságokra figyeltek, és ahogyan Alföldi Róbert elmondta, ők ennél többet nem tudtak rólunk. Kész énekeseket kaptak, akik énektudásban megfeleltek az egyes szerepekre, és közülünk a workshop alapján ki tudták választani azt a négy-négy szereplőt. A második, szegedi fordulóban így már csak a színészi kvalitásokat figyelték.


Bódi Marianna

- Ott milyen feladataik voltak?

- Nagyon izgalmasak, és mindegyiket nagyon élveztem. A nap elején leültünk a próbateremben körben és arról beszélgettünk, mennyire ismerjük az operát, mit gondolunk a szerepről, hogyan építenénk fel a karaktert. Mivel ezek kevéssé ismert operák, én csupán a kötelező áriát ismertem belőle. Nem néztem utána a történetnek, a háttérnek, s a zenéből próbáltam következtetni, milyen lehet Bouillon hercegnő, mi az indíttatása, hogyan vezetném végig a szerep ívét. Azután helyzetgyakorlatok következtek. Nem énekeltünk, hanem csak ültünk egymással szemben, és az volt a feladat, hogy a szerepem érzelmei szerint nézzem a partnert. A következő fázisban még mindig nem énekeltünk, de más mozogtunk, a testünkkel fejeztünk ki érzelmeket a szerelmes simogatástól a lökdösésig. Végül a kijelölt áriát kellett elénekelnünk, miközben a rendező instrukcióit teljesítettük: honnan induljunk, milyen mozgásokat végezzünk éneklés közben. Közel kétórás munka volt, ám észre sem vettük, mert annyira izgalmas volt, hogy elrepült az idő.

- Az Adriana Lecouvreur bemutatója csak novemberben, addig még jó fél év hátra van. A szereppel foglalkozik már?

- Egyelőre nem. A hivatalos értesítést megkaptam a versenygyőzelemről és jött egy előzetes programterven, illetve a hangzóanyagot kikölcsönöztem a zenei könyvtárból, és többször meghallgattam.

- Közel érzi magához a darabot?

- Szinte verista jellegű, romantikus zene Cileáé, és ez a világ közel áll hozzám. Bár mostanában a Wagnerek is „megfertőztek”, illetve Mozart-szerepek is repertoáron vannak, de a kedvenc szerepem a Don Carlos Ebolija.

- Igaz, még április eleje van, de milyennek értékeli ezt az évadot?

-Mint operatagozat a Csokonai Színházban sajnos gyakorlatilag megszűntünk. A kórus létezik, a korrepetitorok dolgoznak, de magánénekesek nincsenek. Idén kisebb feladataim voltak a Manon Lescaut-ban és a Lammermoori Luciában. Voltak és vannak külföldi operettmeghívásaim. Júniusban a Miskolci Operafesztiválon lesz egy koncertem, a Margitszigeten pedig Vidnyánszky Attila rendezésében a Bánk bán Gertrudját éneklem, és ezt az előadást ősztől a kőszínházban játsszuk. Vannak tehát feladatok, de úgy érzem, terhelhető lennék.

- Ez a verseny lehet ugródeszka a nagyobb nemzetközi karrierhez?

-Nem tudom, talán. Az öt előadást a Mezzo Televízió leadja, és az is megtörténhet, hogy egy rendező valahol a világ másik felén meglát egy énekest, és azt mondja, rá van szüksége. A csodák véletleneken múlnak.