Árpád

A mesék idején - Zajlanak a Turandot próbái a szegedi Dóm téren

2008.07.01. 00:00

Programkereső

A színpadi összkép látványa olyannyira helyénvalónak tűnik, mintha nem is napok, csupán percek lennének hátra a premierig. A szegedi Dóm téri színpad ijesztő mérete nem is egy rendezőt hozott már zavarba, most azonban bukolikus nyugalom honol a deszkákon. A kívülállónak úgy tűnik, alig akad tennivaló a következő napokban. PRÓBARIPORT

Hiába magyarázza Kesselyák Gergely, az opera rendezője az első felvonás próbáját követő szünetben, hogy még sok minden hiányzik: például a vetített hátterek beállítása, vagyis a hold és négyszáz csillag, továbbá úszó felhők a tüllrétegekből húzott, templomot takaró falakra, a tenger hullámzása a dzsunkák alá – ez már csak habnak tűnik a tortán. A rendező számára persze nélkülözhetetlen kiegészítések ezek, mivel konkrétan tudja, miképp kívánja színpadra állítani Turandot hercegnő Kínáját. Valóságos story board-ot rajzolt az opera színreviteléhez, s előre pontosan kiszámította a különböző szereplő-csoportoknak járó alapterületet, de azt is, honnan kell például negyven embernek elindulnia ahhoz, hogy tizenöt másodperc alatt elhagyhassa a színpadot. Így a tényleges megvalósításban „csak” a terveket kell realizálni. - Először nem akartam igent mondani a rendezésre – avat be a kezdetekbe Kesselyák Gergelymert ezt az operát én vezényelni szerettem volna. Végül beadtam a derekamat, s ami rendezőként elsőre megfogott, az a cím alá írt mondat: Játszódik Pekingben a mesék idején. Én mindig is meseszerűnek képzeltem ezt az operát, így teleraktam azokkal a jellegzetes elemekkel – óperenciás tenger, üveghegy, öreg halász – amelyek a világ valamennyi meséjében előfordulnak.

Markáns elképzeléseit, azaz kész terveit – csakúgy, mint eddig - Zeke Edit díszlettervező kezébe helyezte, akinek nem lehet túl könnyű dolga az erős vizuális fantáziával megáldott rendező mellett. Ennek ellenére, folyamatosan együtt dolgoznak, immár hatodik alkalommal.

A félkész színpadkép láttán is van mibe belefeledkezni: Ping, Pang és Pong háromfejű, végtelen hosszú farkú kék sárkányként siklik be a színpadra ultramarin, türkiz és párizsi kék tónusú selymekbe bugyolálva, a hatalmas fejmaszkkal és a taralyos ruhaujjakkal szemkápráztató látványt teremtve. Velich Rita jelmeztervező furfangos szüleménye e gigantikus közös kosztüm, amelynek szellemes megoldásait akkor csodáljuk igazán, amikor a három énekes könnyedén kivedlik belőle – a színpadon! - majd a tercett végén újra magukra öltik „bőrüket”.

A császári udvar ragyogó koloritját a tömeg visszafogott, tompa tónusai ellensúlyozzák, de itt még a szegénység is mesei: gyöngyházfényű arcfestés teszi éterivé a dzsunkák lakóit. Náluk csak a gyerekkar áttetszőbb.

fb217dbd-0a65-4532-882e-e7b4296232b7

Rájuk fokozottan figyel Kesselyák, kibillenthetetlen türelemmel instruálja őket: „lép, húz, lép, húz” - (mármint a lábat) diktálja lentről, „az előtted lévő orrot nézd”- hangzik kissé szürrealisztikusan, mivel egymást követik. „Mármint az öreg orrot” – teszi hozzá, s aki szemtanú, az érti, hiszen pont attól olyan kísértetiesek a gyerekek, hogy két arcuk van: az ártatlan sajátjuk, és a tarkójukra applikált ráncosan öreg. – A gyerek kórus olyan költői, filozófikus szöveget, mint ami ebben a műben az ő szájukból elhangzik, nem énekelhet, ezeket a gondolatokat csak a bennük lévő bölcs közvetítheti. A kétarcúság az élet körforgását, az elmúlást is szimbolizálja, magát a Nirvánát” – magyarázza a rendező.

A próba szinte leállás nélkül folyik, csupán egyszer akad meg. „Pici türelmet” – szól a rendező, s felsétál a színpadra. Mindig ilyen udvarias, pontosabban: valószínűtlenül szolid, a színpadon mégis mindenki hallgat rá, s olajozottan működik minden.
A próba ebben a stádiumában zongorakísérettel zajlik, Selmeczi György karmester így főleg az énekeseket dirigálja. Ugyanaz a nyugodt derű árad belőle, mint a többiekből, még az sem zavarja, hogy a leállás alatt szóra bírom. Elmeséli, hogy annak idején tőle kapta az első felkérést a pályakezdő Kesselyák, s mára félszavakból is értik egymást.

Közben a színpadon megtörtént az eligazítás, „ennél sokkal kevesebb fény lesz a színpadon!” – inti még óvatosságra az énekeseket a rendező, a karmester elnézést kér, s Puccini zenéje újra betölti a szegedi éjszakát.