Bernadett

Műfaji kirándulások, de nem mindenáron

2008.07.07. 00:00

Programkereső

Nagy Ervin abból nem csinál hiúsági kérdést, hogy ő nem bonviván alkat. Ha egyszer a B, a C, a H túl magasan van, ha van az a lage, ami elérhetetlen… Abból viszont igenis csinál, hogy hiperventilálás nélkül táncoljon, énekeljen és játsszon. INTERJÚ

Nagy Ervin

Fidelio Súgó: A Dóm téri Marica grófnő főszereplői közül te vagy az egyetlen alapvetően prózai színész. Nem volt emiatt kisebbségi komplexusod, biztos voltál magadban a próbák kezdetén?

Nagy Ervin: Amikor Eszenyi Enikő felhívott, és elmondta, hogy úgy gondolja, jól állna nekem a táncos-komikusi szerep, azt is megkérdezte, hogy el tudom-e énekelni. Tudok énekelni, bár a tudok és a tényleg tudok között azért van némi különbség… Szóval prózai színészhez képest jól énekelek, és nyolc éve játszom A talizmánban, amiben igaz, hogy nem száztagú zenekar húzza, hanem csak ketten kísérnek hangszeren, de nyolc-kilenc számot el kell énekelnem. Mozogni szeretek, mások szerint nem is csinálom rosszul. Operettben pedig még nem voltam táncos-komikus, és ki szerettem volna próbálni, milyen. Alapvetően magabiztosan álltam hozzá, mert Zsupán a műfaj egyik ziccerszerepe. Nem kötelező udvariassági kört akarok tenni, de tényleg hatalmas élmény volt Lukács Gyöngyivel dolgozni, aki a Metben is fellépett, és varázslatos a hangja. Vagy Nyári Zoltán, aki operettben, operában egyaránt énekel, és színészileg is nagyon keményen dolgozik. Vagy a vérprofi Lehoczky Zsuzsa, akinek tényleg minden a kisujjában van erről a világról, és úgy csavarja köré a közönséget, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Peller Annától pedig oda meg vissza vagyok, mert egy sajátos humorral megáldott nő, nem az a törékeny fajta, közben viszont igazi hercegnő.

FS: A négyezer főt befogadó nézőtér nem volt ijesztő egyetlen pillanatig sem?

NE: Inkább földob és előre visz. Ennyi ember elé, ekkora színpadra bemenni… Nagyon magabiztosnak éreztem magam, a próza, a poénok, a helyzetek működnek a darabban, és amikor a zenekar elkezd játszani, az fantasztikus, amolyan univerzum érzet, és ez jó, nagyon jó.

FS: Jársz te operett-előadásokra?

NE: Ritkán. Az én legnagyobb operettélményem élőben egy kaposvári előadás, a Luxemburg grófja volt. Ascher Tamás rendezte, Molnár Piroska, Bezerédi Zoltán játszották benne a főszerepet. Szerintem úgy kell operettet játszani. Vagy úgy, ahogy Mohácsi János a Csárdáskirálynőt rendezte, bár azt csak videón láttam. El kell énekelni, el kell táncolni, a műfaji konvenciókat be kell tartani, de a negédességtől meg kell szabadítani. A Színművészeti második évén Schilling Árpád rendezte a zenés vizsgánkat, a Mágnás Miskát. Teljesen kifordítottuk, a darab helyett a pamfletjét játszottuk. Az operettet jó kiforgatni, és szerintem ki is kell. Attól még levonulhat a lépcsőn a primadonna. Nem szeretem a prózisták részéről a lenézést, bár azért az is igaz, hogy operettben, musicalben a történet alapvetően a zene köré szerveződik, és ezért még mindig van némi hiányérzetem a zenés előadásokkal kapcsolatban. Amikor ezt a felkérést elvállaltam, hiúsági kérdést csináltam abból, hogy jól énekeljek és jól táncoljak.


Peller Annával a Marica grófnő tavalyi előadásán

FS: Aztán tavaly bekövetkezett a baleset, és a defektből effekt lett.

NE: Az, hogy abból olyan jól jöttünk ki, Zsuráfszki Zoltánnak, az ő játékintelligenciájának és tehetségének köszönhetem. Simán lelophatta volna a gesztusokat, amilyen karakteresen mozog, akár főszerepet is kreálhatott volna magának. Amíg próbáltunk, ütött, mint a lovat, majd amikor szakadt a szalag, ami egyáltalán nem volt kellemes, az ő jelenléte által igazi színházi pillanatokkal gazdagodott az előadás. Idén viszont meg lehet mutatni, mennyire megérte a befektetett munka, mert ha úgy vesszük, akkor ez lesz az igazi Marica grófnő. Igaz, most néha úgy érzem, háló nélkül ugrok. Körülbelül egy hetem lesz a szegedi próbákra, mivel éppen forgatok, és bár sokat nézem a tavalyi előadás-felvételt, izgulok, mert a magamnak felállított mércét teljesíteni akarom.

FS: Ha ettől az ideiglenes félelemtől eltekintünk, megjött a kedved a műfajhoz?

NE: Műfajilag tágabb színész vagyok annál, mint amire itt, a Katona József Színházban módom van. Ez jó munka és kellemes kirándulás volt, de ha legközelebb jön egy felkérés, csak azért, mert már játszottam operettet, nem feltétlenül vállalom el. Ha nem Eszenyi Enikő rendez, nem biztos, hogy igent mondok. Számomra, műfajtól függetlenül, fontos az, hogy a Katonában megtanult színházi kultúrát, morált képviseljem.