Szilárda

Ne nézd a korát?

2008.10.14. 00:00

Programkereső

Ha a Metropolitan kakasülőjére szól a jegyem, én is állva és hangosan bravóztam volna. A Live HD közvetítésnek köszönhetően azonban a Müpa előadótermének első sorából túl sokat láttam az átlagosnál nem sokkal nagyobb házimozi-méretű vásznon a színpadi történésekből, amik helyenként szánalmat keltettek, és a szereplők iránti együttérzésemet váltották ki.

Sötét éjkék, már-már fekete a színpad hátsó részét lezáró függöny. Nem ragyognak a csillagok. A jobb oldalon préselt mdf-lapokból rajzolódnak ki a Júdeai-sivatag dűnéi, elöl egy fémtákolmány, rajta csiga, csörlő, alatta Jochanaan használaton kívüli olajfúrótoronyból vagy kútból kialakított, esetleg kényszermunka-bányabörtöne. Középen tektonikus lemezmozgások következtében hosszú repedés fut, alóla kikéklik a víz. A bal oldalon piros fallal határolt plexidobogón a királyi palota. És ezzel elérkeztünk az előadás első, nem kifejezetten nehéz rejtvényéhez.

 
460fd692-9747-41a7-9a61-e4ef89568109
 

Igen, Heródes palotájában folyik a bujálkodás, az maga a dekadencia, az erkölcsi fertő. Kár, hogy ebből semmit nem sikerül Jürgen Flimm rendezőnek megvalósíttatnia, a (még egyszer szögezzük le: pazar énekesi teljesítményt nyújtó) szereplők között semmiféle viszony- és motivációs rendszert nem fedezhető fel. Annyi világos csupán, hogy a kis töpszli nyálcsorgató Heródes (Kim Begley), aki helyenként Kabos Gyula-i módon tutyimutyi, nem bánná, ha neje mellett annak leányával is intim viszonyba kerülne. Igaz, jelen esetben anya és lánya úgy néznek ki, mintha nővérek lennének. Herodiasról semmit nem tudunk meg, a Komlósi Ildikó alakította asszonyról becsülettel elfeledkeztek, fogalmunk sincs arról például, miért hasonlít egymásra Salome és Herodias, pedig állítólag anya és lánya egyformán gonoszak (Heródes mondja, ő mindkettővel egy fedél alatt él, hát csak tudja).

Hardcore, kizárólag a csodálatos hangot értékelő operarajongókat valószínűleg ez nem zavarja, mint ahogy számukra gyakran az sem vet fel problémát, ha a színpadi történések és viszonyok között oksági magyarázatok hiányoznak - mondván: a dráma úgyis a benne van a zenében. Ez kétségtelen. Én azonban színházat is akarok látni. Amiben lehet indokolt, hogy Salome (Karita Mattila) közel ötven éves, mert akkor egy, a fiatalság elvesztésén pánikoló nő fojtja alkoholba kétségeit, jó tízessel fiatalabb katona szeretőkkel azt akarja bizonyítani, hogy tud még ő dolgokat, és a Heródesnek előadott tánc is csak egy újabb önbizalom-fenntartó momentum. De ha a közel ötvenes nőre olyan pillantásokat és hajcsavargatásokat erőltetnek, amiket utoljára tizenkét évesen csinálunk mi lányok anélkül, hogy azt cikinek éreznénk, a hétfátyoltánc szalonsztriptízzel pikánssá tett koreográfiája pedig leginkább azokat a videókat idézi, amiken a céges karácsonyi bulik kevésbé józan pillanatait örökítik meg – nos ez pontosan az az eset, amikor a rendezőt az ötlethiány okán túl a női szolidaritás nevében is lemondásra kellene felszólítani.

 
6534babf-f2a9-4590-9654-9001aec49ba7
 

Kim Begley példáján kiderült már, hogy a főszereplő férfiak sem jártak jobban, de ha ez nem elég, akkor jöjjön a Keresztelő Szent Jánost adó Juha Uusitalo. A hang illúziót keltő, amit a látvány azonnal lerombol, az énekelt szöveg pedig megkacagtat. Az erősember-versenyek résztvevőit kenterbe verően terjedelmes finnt bármikor elhiszem kedves mackós pasinak, favágónak vagy épp ógermán mitológiai figurának. De prófétaságában izgató férfinak, aki ahelyett, hogy félkézzel falhoz dobálná összes őrzőjét, zokszó nélkül bemászik a börtönbe/kútba leeresztendő kosárba, engedelmesen szemére köti a rongyot és visszakattintja a biztonsági láncot… kizárt dolog. Ha Flimm úr nem csupán játékmesteri, de rendezői feladatokat is ellátott volna, ha nem akar illúziót kelteni, hanem az énekesek civil adottságait kihasználja és azoknak dramaturgiai funkciót ad, többletjelentéssel, egyáltalán: értelmezéssel gazdagodott volna Strauss operája. Vagy ha ez nem megy, még mindig ott az a lehetőség, hogy a stilizált díszletben a "színészkedéstől" megszabadított zene önmagában hasson. A kettő viszont kizárja egymást.

(2008. október 11. - Művészetek Palotája, Előadóterem
Richard Strauss: Salome - The Metropolitan Opera: Live in HD
Km.: Karita Mattila, Ildikó Komlósi, Kim Begley, Joseph Kaiser, Juha Uusitalo; a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa - vez.: Patrick Summers; rendező: Jürgen Flimm; díszlet-jelmez: Santo Loquasto; fény: James F. Ingalls; koreográfus: Doug Varone)