Lázár, Olimpia

Magyar, lengyel, amerikai és horvát győztesek Szegeden

2008.11.18. 00:00

Programkereső

Véget ért az idén első alkalommal rendezett Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval döntője. Két hét alatt öt operát és 19 versenyzőt láthatott a Szegedi Nemzeti Színház közönsége és a Mezzo Televízió közvetítéseinek jóvoltából 39 ország operakedvelői. A zsűri díjazottjai Adam Diegel és Janja Vuletic, a közönségdíjasok Alföldi Róbert és Marcin Habela.
10f2f35a-a72f-4422-bed5-3c9f1a8d1e06

Az Armel Produkció, a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Pannon Filharmonikusok a Mezzo Televízióval együttműködésben új operaversenyt alapított Magyarországon, amelynek célja, hogy új és klasszikus művekkel, friss és már ismert tehetségekkel fedezzék fel újra az opera műfaját és színpadi hagyományait. A verseny első fordulójára 2007 novemberében került sor. 23 ország 350 énekese jelentkezett, akik New Yorkban, Brémában, Rennes-ben, Gdanskban és Szegeden mutatták be énekesi képességeiket. Közülük 77-en jutottak a második fordulóba. Január végén a jelöltek három napig dolgoztak egy workshop keretében leendő rendezőikkel Szegeden, így alakult ki az öt versenyprodukció főszerepeinek szereposztása. Négy operaházban már a fesztivál előtt lezajlottak a premierek (Michael Kunze-Gershon Kingsley: Raoul – Theater Bremen, Robert Ward: A salemi boszorkányok – Dicapo Opera Theater, Benjamin Britten: Lukrécia meggyalázása – Balti Opera, Heinrich Marschner: A vámpír – Opéra de Rennes) a Szegedi Nemzeti Színház bemutatóját (Francesco Cilea: Adriana Lecouvreuer) a kéthetes rendezvény első napjaira időzítették.

A versenyzőket kétkamarás zsűri értékelte, amelynek maximum öttagú alsóháza a meghívott operaházak igazgatóiból/képviselőiből áll, a végső döntésben nagyobb súlyt kapó felsőházában pedig a Mezzo Televízió igazgatója, egy nemzetközi hírű énekes és egy nemzetközileg híres rendező foglal helyet. Az idei zsűrik tagjai: Kamara II. – Michael Capasso, a New York-i Dicapo Opera igazgatója, Jerzy Snakowski, a gdanski Balti Opera igazgatója, Alain Surrans, a Rennes-i Opera igazgatója; Kamara I. – Philip de la Croix, Marton Éva, valamint Anatolij Vasziljev.

Az sms-ben leadott szavazatok alapján az Alföldi Róbert rendezte New York-i előadás, A salemi boszorkányok bizonyult a legjobbnak, a legnépszerűbb énekes pedig a Raoul címszerepében bemutatkozó lengyel Marcin Habela lett. A lengyel operaénekes Párizsban és Marseilles-ben tanult, a párizsi UFAM nemzetközi énekverseny első díjasa volt. Főbb szerepei: Don Alfonso, Figaro (akinek belépőjét a gálán is előadta), Sharpless, Ford, Demetrius, Almaviva gróf, Marcello, Anyegin. Fellépett többek között a párizsi Théâtre du Châtelet-ben és a Salle Pleyelben, a Lyoni Nemzeti Operában, Marseilles-ben, Frankfurtban, Wiesbadenben. Marcin Habela díja egy fellépési lehetőség a debreceni Csokonai Színházban, valamint egy önálló est a Pannon Filharmonikusokkal.

 
7bf16e4f-58d3-4437-8c3b-526d8947802a
 

A zsűri a legjobb férfi előadónak Adam Diegelt választotta, aki a Szegedi Nemzeti Színház produkciójában Maurizio szerepét énekelte. Az Egyesült Államokból származó tenorista a Yale Egyetemen zeneművészet, a Memphisi Egyetemen pedig a filozófia mellett ének szakon is végzett. Főbb szerepei: Alfredo, Cavaradossi, Pinkerton, Rodolfo; fellépett a New York City Operában, a Memphis Operában, a Princeton Festival Operában, és több amerikai nemzeti énekverseny első helyezettje. A gálán Adam Diegel igen meglepettnek látszott, amikor átvette a díjat Marton Évától. „Egyáltalán nem számítottam arra, hogy én nyerhetem meg ezt a versenyt, és higgye el, ez nem a kötelező udvariasság mondatja velem. A premier után el kellett utaznom, mert Berlinben próbáltam a Komische Operben, és nagyon sajnálom, hogy nem láttam a többi előadást. De a workshopon zajló munka, illetve a gálán hallott énekesi teljesítmények azt bizonyítják, hogy ez a verseny, bár először rendezték meg, igen rangos megmérettetés. Külön öröm volt számomra, hogy Marton Éva adta át a díjat.” A tenor számára nagy kihívást jelentett a technikás versenyszerep, amelyhez hasonlót nem énekelt még, a karakter megformálásában pedig annak a nehézségét emelte ki, hogy színre lépésekor azt is érzékeltetnie kell, amiről nincs elsődleges információ: ami a színfalak mögött zajlik Maurizio életében. A szegedi operabarátok Adam Diegelt azonban másik oldaláról is megismerhették: a próbafolyamat alatt a színház egyik Tosca előadásába ugrott be Cavaradossiként. „Az egyik próbán láttam, hogy Sándor (Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója – a szerk.) aggódó arccal áll. Megkérdeztem tőle, mi a probléma, és erre elmondta, hogy a másnapi Toscát le kell mondania, mert megbetegedett az egyik szereplő. Amikor kiderült, a Cavaradossit éneklő kollégáról van szó, megjegyeztem, hogy én tudom a szerepet. Este bejárópróbát tartottunk, az előadás pedig sikerrel ment le.” S hogy ezek után visszatérő vendég lesz-e Szegeden? „Nagyon szívesen! Megszerettem a várost és a színházat, örömmel térnék vissza. Sőt ha van mód az újbóli nevezésre, és hasonlóan izgalmas szerepeket írnak ki, a 2009-es versenyen is részt vennék.”

 
f166d632-b12a-411d-bd30-e00718e5307b
 

A nők között Janja Vuletic bizonyult a legjobbnak, aki kifejezetten Lukrécia szerepéért indult a versenyen. „Nem tartom jónak, hogy egyre inkább terjed a specializáció: az énekesek és a rendezők is egyre inkább fachokban gondolkodnak. Engem például lassan kezdenek elkönyvelni Mozart-énekesnőnek. A bécsi Zeneakadémián volt egy vizsgám, amin Lukrécia megerőszakolás utáni áriáját énekeltem. Azóta vágytam arra, hogy egyszer a teljes szerepet elénekelhessem. Nagyon szeretem Britten operáit, de Európában a kontinensen igen ritkán láthatók. Ez azért is lehet, mert van egy rossz beidegződés vagy előítélet, hogy hallható a nem angol anyanyelvű énekesek akcentusa. De ugyanez igaz a franciára, az olaszra vagy az oroszra is, azok sem szólalnak meg tökéletesen egy nem anyanyelvi beszélőtől. A mi előadásunkban mindenkinek tanult nyelv az angol, mégis a darab és a zene lényegét tudjuk, vagy legalábbis igyekszünk közvetíteni.” Az előadás rendezője, Telihay Péter, a Mezzo beharangozó kisfilmjében arról beszélt, milyen hatással volt rá a horvát énekesnő megjelenése, az, hogy hátul mélyen kivágott ruhában jelent meg a szegedi workshopon, és benne már élt egy kép, amint Lukrécia nyitott hátú ruhában ül a kanapén. „Igen, nekem is elmondta – meséli nevetve a horvát énekesnő –, de remélem, ennél azért komolyabb indokai is vannak arra, miért én kaptam a szerepet. Péter először rendezett operát, és ennek megvoltak az előnyei és a hátrányai. Sokat improvizáltunk, próbálkozhattunk, és nekem, aki elsősorban színésznőnek tartom magam, az éneklés csak a második helyen áll, ez nagyon hasznos módszer. Ám a zene köti a színészt az operában, bizonyos határokat egyszerűen nem lehet eltolni. Szeretem a szabadságot, de tudnom kell, az meddig tart. Az első Lukrécia-előadás után el kellett utaznom egy fellépésre, és csak A vámpírra értem vissza. Lenyűgözött a Robert Wilsont idéző rendezés, a pontosság, a feszesség, a tömörség, közreműködők fegyelmezettsége. Ha ebből a mi előadásunkban több lenne, úgy érzem, hasznára válna a produkciónak. De nyertem, hát panaszra nem lehet okom!”

 
d47ea9fb-a5dd-4634-9624-42a226facf04
 

A legjobb férfi és női előadó díja szintén fellépési lehetőség: 2009. augusztus 21-i estjüket a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Mezzo Televízió rögzíti és sugározza.