Pandora, Gabriella

"Egyik szerep hozta a másikat…"

2008.12.09. 00:00

Programkereső

Decemberben Puccini-hetet tart az Operaház, amelynek során műsorra tűzi a Bohéméletet és a Pillangóasszonyt is. Rodolphe és Pinkerton bőrébe Kovácsházi István bújik. INTERJÚ

Kovácsházi István egy harmadik Puccini-szerepben (fotó: Éder Vera)

-Csak Puccini zenéje vagy az általa megalkotott karakterek is közel állnak hozzád?

- A zene mindenképpen, hiszen Puccini áriái, zenéje simogatják a torkot és a lelket. A drámai történések is, mert az operák úgy vannak megírva, hogy az énekes kis odafigyeléssel és kellő átéléssel komoly drámai ívet képes felrajzolni az előadás során. S bár Pinkertonnal nem tudok egyértelműen azonosulni, az ő számára is tudok mentő körülményt találni.

-Ami talán nem meglepő, hiszen úgy tudom, nehezen azonosulsz negatív figurákkal...

- Az csak a pályám elejére volt igaz, azóta semmilyen karakterábrázolás nem okoz gondot! Az persze igaz, hogy alapvetően nem vagyok intrikus alkat, tehát sokkal több energiát kell mozgósítanom egy negatív figura megteremtéséhez. Ami Pinkertont illeti, azért nem tudom egyértelműen elítélni, mert megláttam benne a gyarló embert. Számára magától értetődő tény a megelőző generációk által kiharcolt szabadság, s az ebből fakadó magabiztosság, a jó értelemben vett pofátlanság. Ugyanakkor a nagyképűség és a katonatiszti manírok mellett ő is ember, elképesztően érző ember, aki nagyon tud szerelmes lenni és szenvedni. Azt mutatnám meg, hogy ő valóban beleszeret Cso-cso-szánba, s vágyik a lelki, s persze a testi kapcsolatra is. Az ő tragédiája az, hogy csak az opera végén ébred rá, mit is okozott meggondolatlanságával. Rodolphe-nál más a helyzet, benne alapvetően a jóságot, a jóindulatú bohémséget látom, egy ilyen figurába pedig könnyű belehelyezkedni.

- Kézenfekvő lenne tovább faggatni Téged Pucciniről, de sokkal érdekesebb, hogy épp újabb korszakhatárhoz érkeztél…

- Kétségtelen, de ez nem az első és vélhetően nem is az utolsó. Énekeltem Mozartot, Donizettit, Puccinit, operettek egész sorát és mindig elérkezett az a pillanat, amikor döntenem kellett. Ez a döntés sokszor fájdalmas volt, máskor izgalmas várakozással teli, de minden alkalommal az előnyömre vált. Pályám kezdetén Melis György behívott az öltözőbe, s ellátott egy jó tanáccsal: amíg engedik, énekelj Mozartot! Amíg engedték, énekeltem, de arról például már én döntöttem, hogy a Cosi fan tuttéban Ferrando szerepét nem viszem tovább. Arról is magam döntöttem, hogy bár rengeteget tanultam belőle, mégsem lépek fel többet operettekben. S mindkét döntés engem igazolt, hiszen az operettek feladását követően látványosan javult az operai énekteljesítményem, majd Petrovics Emilnek köszönhetően - a Nürnbergi mesterdalnokokban történt bemutatkozásommal - megnyílt előttem Wagner művészete és a német zenevilág. Nem biztos, hogy életem végéig már csak Wagnert fogok énekelni, de megpróbálok élni a lehetőséggel, akár azon az áron is, hogy elmegy mellettem néhány hozzám illő Puccini-szerep.

- Tudatos pályaépítésről beszélhetünk vagy egyik szerep hozta a másikat?

- Mindkettőről! Miközben minden énekesnek, minden hangnak meg van a saját pályája, amelyet csak a lehetőségekkel, képességekkel ügyesen gazdálkodva tud befutni, ugyanakkor az újabb feladatokra a személyiségnek is meg kell érnie. Tudatosnak az énektudás fejlesztése és a határok kijelölése terén kell lenni. Tudni kell nemet mondani - ha karrierem kezdetén elvállalom Turiddu szerepét, ma már nem vagyok a pályán. Másrészt saját példámból kiindulva azt látom, hogy csak akkor jöttek az igazán nagy szerepek, amikor képessé váltam viselni a főszerepek terhét. Akkor viszont egyik szerepből szervesen következett a másik. Életemben egyébként egyszer történt, hogy elkértem egy szerepet, de nem kaptam meg, s akkor megfogadtam, hogy soha nem teszek egy lépést sem semmilyen szerepért - megtalálnak azok maguktól. S így is lett, hiszen Stolzingi Walter hozta magával Bacchus karakterét.

- S nincs is benned kíváncsiság, nem próbálsz ki magadtól is új utakat?

- Dehogynem, de csak a négy fal között, hogy eldönthessem, alkalmas vagyok-e az újabb megmérettetésre. Egy énekes ugyanis ott szokta elrontani a dolgokat, ha azt képzeli, ő már mindent tud és nincs szüksége kontrollra. Ez azonban veszélyes önteltség. Kísérletezni kell, de óvatosan és megbízható emberek véleményét kikérve.

-Hova szólítanak az új feladatok?

- A közeljövőben döntően külföldre, a Puccini-hetet követően ugyanis legközelebb júniusban, a Carmenben láthat idehaza a közönség. A tavasz és a tél során Mannheimben énekelem a már említett Bacchus szerepét Strauss Ariadné Naxos szigetén című operájának premierjén, majd a Parsifal következik. Kíváncsian várom az új szerepeket, az ismeretlen kihívásokat, mert számomra ettől izgalmas ez a szakma, s ettől nem fásulok el.