Valér

Léleknyitó János vitézek

2009.01.14. 00:00

Programkereső

A Nemzeti Színházban Kacsóh Pongrác daljátékát, a János vitézt Alföldi Róbert rendező két szereposztásban, két generációval állítja színpadra. A címszerepet Stohl András és Mátyássy Bence alakítja. INTERJÚ.

Mátyássy Bence és Tompos Kátya (fotók: SzoFi)

Fidelio: A János vitéz a század eleje óta a legtöbbet játszott magyar daljáték. Szerintetek minek köszönhető ez a töretlen népszerűség?

Stohl András: Az egyik oka talán az, hogy rendkívül dallamos mű, szinte minden dala fütyülhető sláger. A másik az, hogy van benne valami hihetetlen nagy szív és lélek. És az is hozzájárulhat a sikeréhez, hogy Magyarországról szól. Én nem gondoltam volna, hogy ennyire nemzeti ez az egész darab. "Léleknyitó" mű. Kicsit olyan, mint például amikor Egerszegi Krisztina úszott, vagy amikor a kajakosaink vagy a vízilabda-válogatott játszik. Akkor érzi azt az ember, hogy "de jó, hogy magyar vagyok" - büszke vagyok rá, hogy ide tartozom.

Mátyássy Bence: Nálunk mindenki ismeri Petőfi János vitézét, az alkotók is ezt vették alapul. És az ilyen klasszikus szerelmi történetek is mindig és mindenhol népszerűek.

Fidelio: Milyen kihívást jelentett a szerep, illetve a dalok megtanulása?

MB: MB: A szerep maga természetesen kihívás. Nekem a dalok megtanulása nem okozott problémát, ráadásul ezek többsége közismert, a népdalokhoz hasonlóan könnyen tanulhatók. Számomra nehezebb feladat a szerep egészének megformálása.

SA: Nagyon megijedtem, amikor először megláttam a kottát, ahol be volt jelölve, hogy hány dalom van. Csak néztem, hogy még egy, még egy, még egy… Most már nincs bennem félelem, hanem inkább várakozás van. Már szeretném megmutatni.

Fidelio: Az előadást 13 éven felüli nézőinknek ajánljuk – szól az előadás színlapján. A Nemzeti Színház János vitéze elsősorban felnőttelőadás?

MB: Szerintem igen, de én nyugodtan megmutatnám a gyerekemnek. Valószínűleg fel kéne azért készíteni rá, de nincs benne olyan, amit ne láthatna. Ma már tudnak annyit a gyerekek, hogy megértsék, mert nagyon tiszták a darabban a viszonyok. Az, hogy ki féltékeny, ki kibe szerelmes, a népmesékben is egyértelmű.

SA: Nem azért szól 13 éven felülieknek, mert meztelenkedés lenne benne, hanem azért, mert rendkívül szomorú a történet. Az első felvonás színhelye egy búzamező, ahol lajbiban, karikás ostorral jelennek meg a szereplők, a második felvonásban pedig a francia király és környezete tényleg "szép" ruhákban jelenik meg. A harmadik felvonás viszont egy mai térben, mai végletes helyzetben ábrázolja a szereplőket.


Stohl András és Söptei Andrea

Fidelio: Milyen lehetőségeket rejt a kettős szereposztás?

SA: Ez nem egy szokványos kettős szereposztás. Itt azért nincs váltogatás, mert ez egy korosztályos előadás. A János vitéz I-ben János vitéz és Iluska negyvenévesek. Nálam Udvaros Dorottya a gonosz mostoha, ettől teljesen más a mi kapcsolatunk. Múltunk van.

MB: Nagyon érdekes, hogy milyen sokat jelent ez a tíz-tizenöt év korkülönbség. Szinte ugyanazt csináljuk, de mégis különböző a "hogyan", mert teljesen természetes, hogy aki többet élt, az többet is tapasztalt, ez pedig megváltoztatja a két karaktert.

Fidelio: A próbafolyamat során dolgoztatok közösen a szerepen megformálásán?

MB: Én figyeltem András munkáját: ha ő kitalál valamit, az nekem is hasznos lehet. Az első három hétben közösen dolgoztunk, együtt próbált a két szereposztás. Ha valaki épp nem volt ott a próbán, akkor beálltunk egymás szereposztásába.

SA: A jelenetek koreográfiája nagyjából ugyanaz, a főbb pontokon megegyezik. Egymásnak igazából nem tudunk segíteni, de azért én megpróbálom ellesni, hogy egy nagyon fiatal ember milyen a szerepben, ő meg szerintem azt próbálja ellesni, hogy mit csinál egy idősebb fickó.

Fidelio: Hogyan döntse el a néző, hogy a János vitéz I-et vagy II-őt nézze meg??

MB: ANézze meg mindkettőt, hiszen az az érdekessége a dolognak, hogy két különböző élményt kap ugyanattól a darabtól.

SA: Döntsön a darab mellett, és akkor mindkettőt megnézi!