Szilárda

A hét portréja: Sárdy János

2009.03.09. 00:00

Programkereső

Bár a széleskörű népszerűséget a film hozta meg Sárdy számára, pályája a Magyar Állami Operaházból indult és az Operettszínházban is jelentős sikereket ért el. Halálának 40. évfordulójára éppen ma emlékezünk.
e7a14217-cf13-4860-836a-e0d45d59d187

A prózai és zenés színpadokon egyaránt sikeres Sárdy János (szül. Nagykónyi, 1907. júl. 27.) Pápán, tanítóképzőbeli tanulmányai alatt, a helyi Jókai Mór Színház előadásait látva döntötte el, színész lesz. A sors azonban előbb prózaibb szerepre osztotta: Dunaföldváron lett kántortanító, de a helyi, sőt a szekszárdi ünnepségeken és műkedvelő zenés előadásokon gyakran fellépett, hangját pedig magánúton képezte. Rózsahegyi Kálmán nem vette fel magániskolájába – azzal utasította el, hogy biztos állását ne hagyja el a bizonytalanért –, az Operaház korrepetitora, Palotai Árpád azonban hallva a remek alapanyagot, ingyen vállalta tanítását.

Sárdyt 1936-ban ösztöndíjasként szerződtette az Operaház. A Pillangókisasszony császári tisztjeként debütált, ám néhány hónappal később megkapta Ottó szerepét a Bánk bánban. Két év múlva a dalszínház rendes tagja lett, és bár több elsőrangú szerepben lépett föl (Dávid – Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok; Kálmán diák – Poldini: Farsangi lakodalom; Jacquino – Beethoven: Fidelio, Tamino – Mozart: A varázsfuvola; Almaviva – Rossini: A sevillai borbély; Pedrillo – Mozart: Szöktetés a szerájból; Orlovszky herceg – ifj. J. Strauss: A denevér; Edmond diák – Puccini: Manon Lescaut), a közönség leginkább a könnyebb hangvételű tenorszerepekben ünnepelte.

1942-től volt a Fővárosi Operettszínház vendégművésze, 1958-tól pedig átszerződött az Andrássy útról a Nagymező utcába. Főbb operettszerepei: Pottenstien Hatfaludy Ferenc gróf – Lehár: A mosoly országa; Bálint – Huszka J.: Mária főhadnagy; René – Lehár: Luxemburg grófja; Danilo – Lehár: A víg özvegy; Tom – Jacobi: Leányvásár; Nagyherceg – Jacobi: Sybill; Rigó Jancsi – Fényes: Rigó Jancsi; Plinchard – Hervé: Lili; Csínom Palkó – Farkas: Csínom Palkó; Ambrus – Vincze O.: Budai kaland; Török – Kálmán Marica grófnő; Páris – Offenbach: Szép Heléna; Kukorica Jancsi – Kacsóh: János vitéz; Barinkay – ifj. J. Strauss: A cigánybáró, és még egy musicalben is fellépett (Fred – Porter: Csókolj meg, Katám).

Első filmjét 1940-ben forgatta, a Te vagy a dal után pedig olyan alkotások következtek, mint az Utolsó dal, a Déryné, a Heten, mint a gonoszok, az Álomkeringő, a Rákóczi nótája, a Késő. 1940 és 1945 között 15 filmet készített, köztük volt a Mágnás Miska és a Leányvásár moziváltozata is. Többször vendégszerepelt külföldön is. 1963-ban érdemes művész kitüntetést kapott. 1969. március 9-én hunyt el Budapesten.

Mellszobrát Kisfaludi Stróbl Zsigmond mintázta meg, és a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állították fel.