Szilárda

"Boldogan énekelek, míg meg nem halok"

2009.07.01. 00:00

Programkereső

Hajnóczy Júlia szeret fruskákat játszani, de leginkább akkor, ha királynőbe hajló lelkiviláguk van, és képesek mély érzelmekre. Évad végi interjú az Operaház szopránjával.
Hajnóczy Júlia
Hajnóczy Júlia

Hajnóczy Júliát láthattuk idén Marzellineként a Fidelióban, Haydn Orpheusz és Eurüdikéjében pedig a Géniusz szerepét énekelte. A következő évadban több bemutatóban szerepel: Dörte Koestlert énekli Sári József Napfogyatkozás című művében, Paminát a Varázsfuvolában, Sophie-t a Rózsalovagban. A Géniusz mellett az Orpheus és Eurüdiké második szereposztásában a női főszerepet énekli.

  

- A következő évadban három bemutatóban is szerepelsz. Több fontos szerep pottyant az öledbe.

- Azt hiszem, az idei operai évad annak gyümölcse, hogy az elmúlt években - képességeimhez mérten - mindent beleadtam, amit lehetett, szorgalmas voltam, keményen dolgoztam. Úgy látszik, cserébe bizalmat kaptam, hogy többször megmutathassam magam. Gretel szerepét Humperdinck Hansel und Gretelében 18 alkalommal játszottam Klagenfurtban, és itt volt lehetőség megtanulni, hogyan kell az energiákat úgy beosztani, hogy közben nem lehet fél órára visszavonulni az öltözőbe, hiszen két órán keresztül színpadon kell lenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy tapasztalt énekes vagyok, de ad egyfajta bátorságot, nem ijedek meg a kihívásoktól.

- Ilyen szerepekre vágytál?

- Igen, ezekről a szerepekről álmodtam. A Rózsalovag Sophie-ja szerintem minden lírai, enyhe koloratúr beütésű szoprán álma, ugyanakkor olyan ritkán játsszák, hogy alig lehet benne reménykedni. Paminára is vágytam. A Sári-művet még nem ismerem, de nagyon kíváncsi vagyok rá. És vágyom még arra, hogy például a Rómeó és Júliát, melyet már énekeltem, lehetőség legyen akár egy teljes évadban játszani. Szívesen elénekelném majd Suzanne szerepét a Figaróból, erre egyébként nemsokára előéneklek. Később örülnék majd Szerelmi bájitalnak is, de ösztöneim azt mondják, jönni fog ez még.

- Ha megnézzük eddigi szerepeidet, általában törékeny fruskákat játszol.

- Alkatomnál fogva ezekre a szerepekre vagyok leginkább alkalmas. Gretel például egy 13 éves kislány, és amikor ezt énekeltem, kijött belőlem az összes gyermeki tulajdonságom, a közönség pedig csodálkozott, mert nem hitték el, hogy kétszer annyi idős vagyok. Ez azért lehetett, mert jól éreztem magam a szerepben. Szeretem ezeket a fruskákat játszani, de leginkább akkor, ha királynőbe hajló lelkiviláguk van, és képesek mély érzelmekre. Még ha csak tíz percre is, de lehessen mutatni bennük valamiféle mélységet. Megvan bennem mindaz, amit a külsőm hordoz, és nem is érzem magam annyinak, mint amennyi vagyok. De úgy érzem, lelkivilágom jóval érettebb a kívülről látszó törékeny lánynál. Fruska, aki belül erős, és érzékeny, lírai lelke van. Ez régebben is jellemző volt rám: nem voltam koravén, de általában érettebb voltam kortársaimnál.

- Ez az érettség határozottságot is jelent?

- Azt hiszem, igen. Kezdettől fogva tudtam, mit szeretnék: gyerekkoromban már kijelentettem, hogy énekművész leszek. Ez ott volt első gondolataim között, melyekre vissza tudok emlékezni. Az éneklést nem tudtam elkezdeni a középiskolában, mert 18 éves koromig gyerekgégém volt. Énekelni vágytam, teli voltam energiával, de türelmesnek kellett lennem. Ezért olyan tevékenységeket kerestem, melyek hasznosak lehetnek az énekléshez: csellóztam, szolfézst és nyelvet tanultam. A szolfézs nagyon jól ment, versenyeket nyertem, mert semmiféle görcs nem volt bennem, és tudtam, hogy ez csak egy állomás a cél felé. Igyekeztem minél jobban tanulni, rongyosra hallgattam az otthoni lemezeket, és azt tartottam szem előtt, hogy mindez az énekesi pálya javára válik majd.

- Honnan a zenei érdeklődés?

- A családomban meghatározó volt a zene. Anyukám szeretett volna operaénekes lenni, sokáig tanult énekelni, aztán másképp alakult az élete. Szüleim mindketten énekelnek egy kis létszámú, amatőr énekegyüttesben. A kórussal beutazták a világot, rengeteget próbálnak, készülnek. Vagyis anyukám hasában már kóruspróbára jártam, és később is, hiszen ha épp nem tudtak hova tenni, vittek magukkal - akár babakocsiban is - a próbákra. Talán ennek köszönhető, hogy nagyon korán megtanultam szolmizálni: gyakorlatilag akkor kezdtem szolmizálni, amikor beszélni. Rengeteg zenét hallgattunk együtt. És a nővérem is zenész. Ma is nagyon sokat tanulok tőlük, mert ha látnak valamiben, mindig elmondják a véleményüket.

- Céltudatosan készültél a pályára. Okozott-e valami meglepetést vagy nehézséget, amikor valóra váltak a tervek?

- Kezdetben az volt a legnehezebb, hogy felszabaduljak és ne legyek görcsös. Hiszen az éneklés csak részben technika, nagy százalékban lelki dolog. Operaénekes akartam lenni, énekelni mások előtt nem is okozott gondot, de a színészettel át kellett törnöm egy gátat. Eleinte nem volt könnyű kitárulkozni. Sírni hamar megtanultam, mert szomorúnak lenni könnyebb, de például viccesnek vagy mulatságosnak lenni nagyon nehéz. Fontos jellemvonásom, hogy nehezen adok fel valamit, és mindent megteszek az eredményért, de vannak nehéz időszakaim. Néha előfordul, hogy azt érzem, semmi sem az igazi, és ilyenkor nagyon el tudok keseredni. Ma már könnyebben talpra tudok állni, mint régebben, de ehhez az embernek meg kell tanulnia magát szeretni.

- Kritikus vagy magaddal szemben?

- Nagyon. Talán egy hajszálnyival jobban, mint szükséges lenne. De állandóan értékelnem kell magam ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Sokszor visszahallgatom korábbi előadásaimat, előfordul, hogy tanácsot kérek tapasztalt énekesektől, van tanárom is. Ha valamit nehéznek érzek, sok-sok felvételt meghallgatok különféle énekesekkel. Ez picit megnyugtat, mert gyakran hallatszik, hogy másoknak sem megy minden könnyedén. És például azért kell már most elkezdeni a Rózsalovag tanulását, hogy megtanuljam, milyen a szerepet egyben elénekelni, szokjam, hogyan kell énekelni esőben, sárban, kialvatlanul, boldogan vagy rosszkedvűen, jó vagy épp rossz hír után. Számomra életfontosságú az éneklés, nem tudom nélküle elképzelni az életemet. Nehezen viselem, ha beteg vagyok, vagy ha néhány napig nem énekelhetek. Sokáig a kikapcsolódás is nehezen ment, és meg kellett tanulnom, hogy a pihenésre is koncentrálni kell. Volt olyan nyaralás, ahol a harmadik napon már a következő szerep megformálásán gondolkodtam.

- Sokat dolgoztál a közelmúltban. Hogyan töltekezel, amikor nincs lehetőség hosszabb ideig pihenni?

- Közhelynek számít, hogy a szeretet a legnagyobb energia, de ez így van. Rengeteg szeretetet kapok a körülöttem lévő emberektől, és amikor nem vagyok teli görcsökkel vagy megfelelni vágyással, akkor van idő ezt észrevenni, és ez rengeteg energiát ad. A jó társaság és az önzetlen szeretet igazi feltöltődést jelent. Ha úgy adódik, egy jó főzés is nagyszerűen ki tud kapcsolni. Ha van két üres napunk, Szabolccsal (Brickner Szabolcs operaénekes, Júlia férje - a szerk.) gyakran elmegyünk a szüleimhez Veszprémbe, oda nagyon közel van a Balaton, a tó látványa pedig teljesen kikapcsol télen-nyáron. De egy párórás, Budai-hegyekben tett séta is képes ugyanezt az élményt nyújtani. Sajnos Szabolccsal sokat vagyunk távol egymástól, és az egyedüllét néha tud nehéz lenni. Mivel az elmúlt időszakban nem tudtunk nyaralni, idén előre megterveztük, beírtuk a naptárba az időpontot, és megbeszéltük, hogy ha bármiféle feladatot kapnánk is erre az időszakra, lemondjuk. Ez a dátum fix. Ezt csak így lehet, karrier ide vagy oda, kicsit muszáj pihenni.

- Szabolcs is sokfelé utazik. Mi történik, ha egyikőtök kap egy jó szerződést? Kinek a karrierje lesz fontosabb?

- Ezt előre nem beszéltük meg. Bízom benne, hogy ha ilyen helyzet adódik, akkor jó döntést fogunk hozni, mint ahogy az eddigiekben is jól megoldottunk minden nehéz szituációt. Ha Szabolcs valahol elhelyezkedik, akkor én csak a legfontosabb feladatokat vállalom itthon, és amint tudok, kimegyek hozzá. Szeretnénk majd gyerekeket, így le vannak osztva a szerepek: én leszek anyuka, nekem kell majd az első évekre visszavonulni. Viszont tudjuk majd követni őt oda, ahová szükséges. Persze nehéz kérdés ez, de én hiszek abban, hogy jól kell énekelni, és akkor - bárhol legyen az ember - adódik munka is.

- Ezen a pályán évekre előre kell gondolkodni. Mi vár rád az operaházi szerepeken kívül?

- Az Opera mellett a közeljövőben lesznek koncert-fellépések is. Nemsokára megyek két előéneklésre, és egy ügynökségen keresztül ősszel további előéneklésekre számíthatok. A következő utáni évadban ismét lesz Hansel és Gretel. És valóban jó lenne minél inkább előre tervezni, mert ha az ember gyerekvállaláson gondolkodik, és tudja, hogy van munka, mely visszavárja, akkor bátrabban vág neki.

- Mikor mondod, hogy a csúcson vagy? Hogyan fogalmazod meg célkitűzéseidet?

- Vannak titkos vágyaim, hogy melyik színházakban énekelnék legszívesebben a későbbiekben. De ezek egyelőre vágyak. Akkor vagyok és leszek boldog, ha úgy énekelek, hogy elégedett lehetek magammal. Ha jónak érzem a kisugárzásom, és ha olyan közegbe kerülök, ahol ezt hallják és értékelik. Ha megtalálom a közönségemet, ahol szeretnek, vagy miattam jegyet vesznek. Sokan azt mondják rólam, hogy nagyon céltudatos vagyok. Igen, mert kellenek célkitűzések, melyek felé előre lehet haladni. De sajnos gyengeségeimmel is tisztában vagyok, tehát úgy fogalmazok inkább, hogy szeretném, ha az elkövetkezendő években a céltudatos részem lenne az erősebb. Elégedett vagyok a mostani életemmel, jól érzem magam, jó szerepeim vannak, és mondhatnám, hogy boldogan énekelek, amíg meg nem halok. De szeretnék gyereket, szeretnék minél jobban énekelni, szeretnék további érdekes feladatokat, szerepeket.

- Energia és optimizmus sugárzik belőled.

- Azt hiszem, ez nagyon fontos. Emlékszem, amikor tizenkettedik alkalommal énekeltem Gretelt, nagyon jó napom volt: boldog, szinte euforikus állapotban voltam, mert szerettem a szerepet, kollegáimat, tudtam, hogy telt ház és hálás közönség lesz. A nézőtéren ült egy karmester a tengerentúlról, aki alighogy megérkezett a repülőtérről, fáradtan beült az előadásra. Annyira megtetszett neki, amit csináltam, hogy azt mondta, szüksége van erre az énekesnőre. Most folynak a tárgyalások. Az előéneklés nagyon nehéz dolog. Ilyenkor nem csak arra kíváncsiak, hogy valaki jól énekel-e, hanem érdekes alkatot, egyéniséget keresnek. És mindezt egy áriával kell megmutatni, minden ezalatt a három perc alatt dől el, nincs lehetőség javítani. Ha ezt az euforikus érzést - hogy a levegő tudjon vibrálni körülöttem - sikerül elérni előénekléseken, akkor biztosan jó dolgok történnek majd velem. Hiszek abban, hogy ha érzelmileg jól élem az életemet, ha jól érzem magam, akkor jobban mennek a dolgok. Ha rossz napom van, ezt receptként mondogatom magamnak. Így könnyebb ismét jó kedvre derülni, bizakodónak lenni.