Zita, Mariann

Ne legyen vízből kivett medúza

2009.09.18. 11:17

Programkereső

A Figaro házassága Nádasdy Ádám által készített új fordítása szeptemberben debütált az Operaházban. A nyelvész, költő, műfordító és egyetemi docens a szülei révén igen szorosan kötődik az Andrássy úti dalszínházhoz: édesapja a dalszínház főigazgatója és legendás rendezője, édesanyja az Operaház magánénekese volt. Nádasdy Ádámot a librettó-fordítás műhelytitkairól kérdeztük.

Nádasdy Ádám
Nádasdy Ádám

- Összevetve az ön fordítását Vidor Dezső 1960-ban megjelent szövegével, azt lehet megállapítani, hogy a kosztolányis ferdítésekben gazdag szöveghez képest ez visszafogott, mai, de mégsem hétköznapias szöveg, amiben azért olyan ízes fordulatok is helyet kaptak, mint "Lássam a lányt egybekelni egy méltatlan bugrissal". Miért volt szükség az újrafordításra?

- Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar már tavaly színre vittek egy Mozart-operát, de akkor még nem jutott eszükbe, hogy más szöveget kéne kivetíteni, mint amit a magyar operaszínpadon magyarul szoktak (volt) énekelni. Miközben folyt az az előadás, észrevették, hogy kivetítve az énekelt szöveg néhol bizony idétlenné válik. Hogy is mondjam... mint amikor egy medúzát kivesznek a vízből, és csak egy ázott csomó marad belőle. Egész más, mikor az a szöveg az énekes szájából hangzik el, amikor a zene mintegy megindokolja. Az énekelt fordítás nem arra való, hogy kivetítsék, mert olvasva sokkal rosszabb benyomást kelt, mintha tényleg énekelve hangozna el. Ezért fordultak hozzám - most már az Operaházzal karöltve -, hogy a Figaro házasságához készítsek olyan szöveget, amely nem az énekelt szöveg ritmusát, magánhangzóit és szótagszámát követi, de értelmes, hogy miközben a közönség az olasz szöveget hallgatja, lássa - tulajdonképpen összefoglalva -, hogy mit mondanak.

- A librettista az operaszínpadon mindig mellékszereplő  - műalkotás egyáltalán az operalibrettó?

- Érdekes kérdés. Szerintem elsősorban a dramaturgia teszi azzá: ha a librettista ügyesen váltogatja a jeleneteket, és úgy adja a zeneszerzőnek, hogy legyen lehetősége duettre, tercettre, satöbbi, és meg is indokolja a mű, hogy miért éppen az a két szereplő van a színpadon. Hogy a szerepek különböző karakterekre, különböző hangfajokra adjanak lehetőséget... Azt hiszem, ennyiben lehet műalkotásnak tekinteni. De az elhangzó szöveg - bár inspirálhatja a zeneszerzőt-  azért többnyire egyszerű operai rutinszöveg.

- Egy interjúban úgy fogalmazott, a formahű és a tartalomhű fordítás közötti eltérés ahhoz hasonló, mint ami a zenében az áriát és a recitativót megkülönbözteti. Most, amikor librettót fordított, tartotta magát a hasonlathoz?

- Igen, igyekeztem, hogy a recitativóknál ugyanazt adjam vissza, ráadásul az adott betűszámba beszorítva (amennyit a kivetítő elbír). Az áriaknál igyekeztem valamennyire „költői" vagy ritmikus lenni, de ezt maga az olasz szöveg is befolyásolta természetesen.

- A szövegkönyv alapjául szolgáló Beaumarchais-komédia és a Da Ponte-librettó meglévő magyar fordításaiból nem merített?

- Nem. Puskáztam angol és német fordításokból, mert azok jó ötleteket adnak, de egyébként igyekeztem a saját fejemből megcsinálni. Úgy gondoltam, legyen szellemes, mulatságos - ezt kérték is Fischer Ivánék - hiszen az eredeti is mulatságos, lévén vígoperáról szó.

- Azt nyilatkozta egyszer, hogy az "énekelt szöveg sokkal többet bír el idétlenségben vagy természetellenességben, mint egy prózai szöveg". Lorenzo da Ponte Figaro-librettójában akadnak is szép számmal a vígoperához illő "idétlenségek". Meghagyta ezeket?

- Ezekből visszavettem. Nekem a kivetítésekhez kellett készítenem a szöveget. Ez nem egy klasszikus értelemben vett fordítás, hanem olyan, mint egy filmfeliratozás, ahol az elhangzó szöveg mennyiségét a fizikai lehetőségekhez kell szabni. Ezért azt csináltam néha, hogy az idétlenséget elhagytam. Persze az idétlenség szó erős, mert a zene valóban indokolja, hogy akár háromszor is elmondjanak valamit egymás után.

- Kovalik Balázs a nemrég bemutatott Händel-opera, a Xerxész áriáit eredeti nyelven énekeltette, a recitativókat viszont a mai magyar városi fiatalok nyelvére fordította. Nem érzett csábítást, hogy néhol "lazábban" fogalmazzon?

- Nem. Ha Händel-fordításra vagy -feliratozásra kértek volna meg, akkor lehet, hogy én is sokkal nagyobb különbséget vittem volna a szövegbe, hiszen Händelnél az ária valami egészen más. Nem is szabad mentegetni, hogy nála az áriáknak semmi közük az opera cselekményéhez. Mozartnál sokkal egységesebb, színdarabszerű az opera, az áriák is továbbgördítik a cselekményt. Lehet, hogy a Figaróban, ahol valóban vannak szaftos jelenetek, harag és gúny, a fiatalabb generációk többet is elbírnának, de én konzervatív ember vagyok, és azt gondolom, hogy az operaszínpadra ez így bőven elég.

- Volt-e szükség a fordítás módosítására a Müpa-beli előadásokat követően?

- Fischer Ivánék még a Müpa-beli előadások előtt javasoltak módosításokat, amiket elfogadtam, részben persze azért, mert kiderült, hogy hiába néztem a kottát, egy-két helyen a zene annyira felgyorsul, hogy nem lehet olyan hosszú szöveget kivetíteni. Főleg ilyen egyszerűsítésekről, rövidítésekről volt szó. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az Operában hogy működik!