Lázár, Olimpia

A kékszakállú herceg vára

2009.10.06. 12:49

Programkereső

A rendező, Hartmut Schörghorfer gondolatai a darabról.

Két történetet mesélünk el. Mindkettő mélyen erotikus és rejtélyes. Mindkettő a változatlanról szól. A férfi és nő közötti változatlanságról. A megváltozhatatlanról. Két történetet mesélünk el. A két történet ugyanaz. Az ismétlés mégsem ismétlés, sokkal inkább játék. A hasonlóság és a különbözőség játéka.

Nem a férfi- és a női nézőpontot mutatjuk meg. A két történet nem működik egymás nélkül. A két történet végül egyetlen egészet alkot. A különbségek a két szereplő ellentmondásos lényéből fakadnak.

Judit és a Kékszakállú. Mindkettő maga az érzelmi kettősség. Ritkán vannak összhangban egymással. Szerelem és félelem, aktivitás és passzivitás váltakozása.

Érzelmi csomópontok sora. Változó perspektíva, változó remények, érzések, stratégiák. Zenei-dramaturgiai csomópontok, ahol a két verzió összeér, vagy éppen látványosan szétválik.

A végeredmény egy teljes kép. A kép teljessége. Egy teljes kép, mely magán viseli a boldogság nyomait.

Drámai és zenei értelemben a kiteljesedés folyamata elkezdődik, kibontakozik, majd véget ér. Ennyi az egész.

Egy mese sötét világa, melybe beszűrődik a fény.

Judit tudni, élni akar. Önként merül alá az egyre fokozódó borzalomba. Ezzel bizonyítja szerelmét. Judit a férfit akarja, mindenáron. Mindent elfogad - fegyvert, vért, kínzást.

A szerelem és a borzalom kettőssége.

Judit tudni akar. Mindent meg akar tudni a férfiról.

Bármilyen áldozatra képes.

Gyógyítani akar.

Fényt hozni.

Minden kapcsolatban csak hét ajtó van. Judit ezt pontosan tudja.

Az ötödik ajtónál Judit mindent megkap. Övé a Kékszakállú herceg egész birodalma. Judit nem tud ezzel mit kezdeni. Judit nem tud mit kezdeni a boldogsággal.

Judit kockáztat. Judit cselekszik. Vajon mit tettek a régi asszonyok?

Judit szerelme a társadalom megtagadása. Judit szerelme ajtó egy másik világba.

Judit áldozatot hoz. Judit jogot formál. Üzletet kínál - odaadást a tudásért cserébe.

Boldogság helyett bizonyosságot keres.

A Kékszakállú herceg nem köt üzletet. Teljes áldozatot követel. Végrehajtja az áldozatot.

A Kékszakállú herceg mint műgyűjtő. Asszonygyűjtő. A Kékszakállú herceg mint egy másik élet lehetősége. A Kékszakállú herceg birodalma egy másik dimenzió.

Mit keres Kékszakállú? Egy nőt, aki boldogságot hoz. Egy nőt, aki tiszteletben tartja a határokat. Egy nőt, aki elfogadja őt.

Kékszakállú hajlandó feláldozni a lelke egy darabját.

A maradékot megtartja magának. Mindenáron.

Kékszakállú szemében minden szerelem új. Minden szerelem más. Miért történik mégis minden mindig ugyanúgy? Minden mindig ugyanúgy történik?

Van-e Kékszakállúnak titka? Vagy csak a női kíváncsiság követeli meg a titkot? A titkok kútjának legmélyén végül csak nők rejlenek.

Az első ajtó a felismerés öröme.

A második a szerelem és a rettegés érzelmi összefonódása.

A harmadikon beáramlik a fényesség.

A negyedik mögött egyszerre tárul fel a szépség és a borzalom.

Az ötödik ajtó. Érzelmi törésvonal. Kékszakállú kinyílik, Judit ledermed.

Kékszakállú először tűnik boldognak. A viselkedése, a férfiassága Juditban csak távolságtartást szül. Végzetes tudáskényszert.

Judit a jelenvalóság könnyein át lassanként a múltba költözik.

A hatodik ajtónál Judit választásra kényszerül. A bizonyosság-e a legfontosabb? Akár szerelem nélkül is?

A hetedik ajtóval feltárul a múlt. A valóságos kapcsolat általánossá szürkül. Az élő Judit átlép a múlt birodalmába.

A három (vagy éppen négy) asszony. Övék most már minden. Minden.

Judit megkoronázása. Mit is jelent ez?

Kékszakállú már csak múlt időben beszél.

A megvalósulás a boldogság halála.

A tudás maga a boldogtalanság.

A Kékszakállú-történet valójában a szerelem története? Az egyetlen lehetséges szerelmi történet?

Jelen idejű boldogságtudat nem létezik.

Judit és Kékszakállú. Eljut-e egymáshoz a két ember? Létrejön-e a találkozás?

A folyamat, amit látunk, maga a boldogság. Ennyi a boldogságuk.

Egyszeri, egyedi a történet? Vagy az életben mindig ugyanez a történet tér vissza újra és újra?

Képek, melyek erősebbek a diskurzusnál. Allegóriák helyett szimbólumok.

Mint egy déjá vu. Félig álom, félig valóság.

Mint a tudatalatti. Mindent tud, mindent ért, de csak érzésekben, képekben képes megnyilvánulni.

(Marsalkó Eszter fordítása)