Orbán

Mesterkurzuson Schönbergnél

2010.01.06. 11:22

Programkereső

Legutóbb a Miskolci Operafesztiválon beszélgettünk Schönberg Mózes és Áronjáról Kocsis Zoltánnal. A nem befejezett, de mégis hiánytalannak ható zenedrámához a zongorista-karmester megírta a harmadik felvonást.
Kocsis Zoltán
Kocsis Zoltán

- Egy-egy mű befejezetlenségét nem mindig az objektív körülmények magyarázzák - mondta Kocsis Zoltán. - Egész egyszerűen az elkészült részek önmagukban is megjelenítik a teljességet, függetlenül attól, hogy tudjuk: az eredeti szerzői koncepció szerint a mű csonka maradt. Ilyennek gondolom például Schubert Befejezetlen szimfóniáját. Ebben az értelemben késznek érzem és látom a Mózes és Áront is. A két felvonásosnak hagyott kompozíció zenéjével nincs, ám eszmeiségével komoly bajom van. Ezt akkor éreztem először a bőrömön, amikor Miskolcon prózában hangzott el a harmadik felvonás. Megpróbálom elmagyarázni, miért. Mózes és Áron között ekkorra már többé-kevésbé kialakul a közös nevező, de még mindig két pólust képviselnek. Nemcsak azért, mert Mózes dadog, Áron pedig ékesszólóan énekel, hanem azért is, mert Mózes az eszmékben hisz, miközben Áron még mindig képtelen feldolgozni azt, hogy az eszme a valóság fölött állhat. Ha a harmadik felvonást pusztán végigbeszélik, akkor a tartalom megjelenítése elkerülhetetlenül uniformizálódik, ami borzasztó nagy esés a darab dramaturgiájában. Mindenképpen zenét kíván, oly módon, hogy Mózes továbbbeszél, Áron pedig továbbénekel. A harmadik felvonás így sem hoz egyértelmű megoldást, de drámai értelemben feloldást jelent.

- Néhány ütemnyi vázlaton kívül semmi sem maradt fenn Schönbergtől. Miből lehetett kiindulni?

- Felhasználtam három Schönberg-vázlatot, és vettem át ütemeket az első és a második felvonásból is. Nem egyszerűen a cselekményre utalnak vissza, jellegük, dramaturgiai szerepük is indokolttá teszik visszaidézésüket. Természetesen más hangszerelésben, és más zenei kontextusban. Ilyenek például Mózes felháborodásai, vagy a nép felvonásvégi vonulás-zenéi. Ily módon körülbelül harminc-negyven ütem köthető Schönberghez, a többi teljesen az én kompozícióm. A szöveg rövid, ám sokszor éreztem úgy, hogy a szövegmotívumok zenekari kommentárt, bővebb zenei kifejtést, illusztrációt igényelnek. Például a felemlegetett három emblematikus képet, a sziklát, a csipkebokrot és a pusztát, önálló hangszeres részletek is érzékeltetik. Használom a darab schönbergi sorát, tehát a reihét, a dodekafon technika alapegységét, de újabb sort is ki kellett alakítanom. Végig az motivált, hogy a hallgató ne vegye észre az átmeneteket, ne tudja, hol kezdődik Schönberg, és hol végződik az én zeném.

-  A harmadik felvonás elkészült zenéjének fényében óhatatlanul máshogyan kell vezényelni az első kettőt.

- Igen, de megfordítanám a felvetést. A darab intenzív tanulmányozása - ami komponáláskor különösen elmélyült - egy csomó rejtett összefüggés felismeréséhez vezetett, olyanokra, melyekre nyáron, az előadás során nem figyeltem fel. Olyan fokú zeneszerzői tudással találkoztam, ami már-már ijesztő. Úgy éreztem, mintha egy Schönberg-zeneszerzés mesterkurzuson vettem volna részt.

2010. január 16. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Schönberg: Mózes és Áron - a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadása
A Nemzeti Filharmonikusok és a Miskolci Operafesztivál közös produkciója

Km.: Wolfgang Schöne (bariton), Daniel Brenna (tenor), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Budapesti Énekes Iskola Kórusa (karig.: Bubnó Tamás)
Vez.: Kocsis Zoltán