Fülöp, Evelin

Karakter énekre, prózára

2010.01.26. 11:37

Programkereső

A Magyar Állami Operaház Vígszínházzal közös Varázsfuvola előadásait megtöbbszörözött szereposztásban játsszák. A Papagenát megformáló három énekes egyike Gál Gabi, aki az intézmény színpadán februárban, Humperdinck Juliskájának szerepében mutatkozott be.

Gál Gabi
Gál Gabi

- Sok operarajongó számára Te elsősorban a Wagner-napokról, a Siegfried örökös Erdei madárkájaként váltál ismertté. Ehhez képest operaházi bemutatkozásod tavaly februárban volt, egy gyerekelőadáson.

- Ez az Operabált követően tavaly első ízben megrendezett, nehéz sorsú gyermekek és nagycsaládosok számára szervezett két jótékonysági program keretén belül történt. Számomra az érdekesség erejével hatott a honlap közlése, amely mindezt debütálásként ismerte el, hiszen a szerepet már korábban is játszottam, ráadásul a februári előadás csak a darab keresztmetszete volt. Mindenesetre én ezt nem tekintem annak, ahogy formailag - miután nem az Operaházban lépünk fel, hanem a Vígszínházban - Papagena eljátszását sem. Továbbra is külsősnek érzem magam, de ez nem baj, örülök, hogy a bentiek ismernek, s alkalomadtán sikerül közös fellépéseket is összehozni. Teljes nyugalommal azonban csak akkor mondom majd ki, hogy az Andrássy úton is bemutatkoztam, ha a dalszínházban eljátszandó szereppel keresnek meg.

- S addig hogyan áll össze az életed az egy évadra jelenleg rendelkezésedre álló három feladat - Juliska, az Erdei madár és Papagena szerepe - közötti időben?

- Nem unatkozom, mindig akad számomra valami érdekes feladat. Bár operaszakot végeztem, először mégsem egy zenés intézménnyel, hanem az Örkény Színházzal lett szerződésem, ahol immár ötödik évadomat töltöm. A diploma megszerzését követő évben Kovalik Balázs rendezett ott egy Odüsszeusz Tours című darabot, amely életem első komoly prózai megmutatkozása volt. Persze korábban az egyetemen is voltak hasonló gyakorlatok, de mégis más valódi prózai színészek között színpadra állni. Szóval Balázs hívott, én igent mondtam, s amikor egy esztendő után a darab lekerült repertoárról, az igazgató, Mácsai Pál - a közös munkánk során szerzett kedvező tapasztalatai alapján - újabb darabra ajánlott szerződést.

- Van operaénekes, aki a prózai színház felől érkezett az opera műfajához - hiszen te éppen fordított irányú pályát futsz be?

- Nem gondolom, hogy így lenne. Az Odüsszeusz Tours előadásait roppantul élveztem, s néha viccből megfordult a fejemben, hogy talán pályát tévesztettem, jelenleg azonban ezt is csak egy lehetőségnek tekintem. Ennek révén játszhatok, pontosabban énekelhetek, a Finito című Tasnádi-darabban, s az Örkényben így szerzett tapasztalataim nagy segítséget jelentettek Médi szerepének eljátszása során a prózai feladatokat szintén jócskán tartalmazó Schubert-Berté-féle Három a kislányban, Veszprémben.

- Ez az énekeseket általában kevéssé jellemző gyakorlat segített bekerülni a Varázsfuvolába?

- Nem tudom, az biztos, hogy mint oly sokszor, ismét Kovalik Balázs ajánlott a rendező figyelmébe. Épp a Jancsi és Juliska próbái közben kérdezte, hogy hívtak-e már a meghallgatásra. Fogalmam sem volt, melyik operáéra, később pedig azt találgattam, vajon a Mozart-darab melyik szerepére? Korábban ugyanis már játszottam az Első dáma alakját, akadémiai szerepgyakorlat alkalmával pedig Pamináét. Megtudtam, hogy most Papagena lesz soron, én pedig nem izgultam, mert tudtam, hogy amire Balázs ajánl, az nagy valószínűséggel illik is hozzám. Manapság az a gyakorlat, hogy a szereplőválasztást az alkat és a karakter is alapvetően befolyásolja. Én egyébként Papagenát a szerep rövidsége ellenére nagyon sokrétű és mély figurának tartom, amelynek igazi nehézségét az adja, hogy mindent egy felvonás alatt kell benne megmutatni: azt, ahogy a szereplő az első prózai - a jövőt mintegy előrevetítő -, öregasszonyként történő megmutatkozásokat követően később már maszk nélkül, fiatal önmagaként áll előttünk. Ez színészként és énekesként is komoly feladatot ró rám, hiszen nem elég, hogy prózát mondok, ráadásul torzított hangon, azt követően a duettben már a saját énekhangomat kell csillogtatnom.

- Meglévő tapasztalataid dacára nem nyomasztott, hogy egy szereposztásban akár két, prózai színészi gyakorlattal bíró szereplő is feltűnhet?

- Őszintén megmondom, Nyári Zolit én már énekesként ismertem meg, így az ő személye - bár közös jelenetben amúgy sem jelennénk meg - biztosan nem zavarna. Nagy Ervinnél más a helyzet: az első próbán valóban úgy akartam a szöveget mondani, hogy az előtte ne legyen kellemetlen. Később aztán kiderült, hogy ő meg úgy akart énekelni, hogy előttünk ne tűnjön kellemetlennek. Ennek ellenére azt hiszem, a meglévő rutinom ad némi biztos alapot a szerep eljátszásához.

- A premieren túl milyen tervek foglalkoztatnak?

- Szerepálmaim utoljára a konzervatóriumban voltak. Nem vagyok tervezgetős típus, elfogadom, ahogy a dolgok az életben adódnak. Szeretek barokk műveket énekelni, de Mozart is nagyon közel áll hozzám. A koncertpódiumon is otthon érzem magam, így több dalestet is adtam már, amelyek során a zenetörténet összes korszakából - a reneszánsztól a kortársig - szemezgettem. S bár a közvélekedés szerint idehaza a dalestekre kevesen kíváncsiak, én mégis hiszek abban, hogy ezt is lehet olyan izgalmasan és érdekesen művelni, hogy az bevonzza a közönséget. Amúgy a közeljövőben újra Juliskát alakítom a február 14-én sorra kerülő jótékonysági előadáson, utána pedig újra itt a Wagner-fesztivál, s az Erdei madárka szerepe.