Márk

Pinkerton és fia

2010.02.11. 09:31

Programkereső

Az aligha lehetett meglepetés a pesti közönség számára, hogy Peter Konwitschny Pillangókisasszony-rendezése kerüli a szentimentalizmust. Ám az már alkalmasint igen, hogy a pozsonyiak vendégfelléptének tán legemlékezetesebb pillanatait a beugró tenornak és a gyermekszereplőnek köszönhettük.
Pillangókisasszony - Szlovák Nemzeti Színház
Pillangókisasszony - Szlovák Nemzeti Színház

Eladó az egész világ, vagy legalábbis eladó az egész japán világ - e felütéssel indult a Szlovák Nemzeti Színház Pillangókisasszonya, midőn Pinkerton sorhajóhadnagy és szigetországi ágense, Goro nyitójelenete alatt a színpad mélyét elfedő kivetítőn megannyi tárgy, ingóság és ingatlan képe jelent meg egy-egy, dollárban kifejezett vételár cédulájának kíséretében. S persze az emberek is eladóak, gésák és teljes rokonságok, ahogy ezt Puccini operájából már eleddig is jól tudtuk. Mindazonáltal az ötlet nem az intellektuális reveláció híján fullad ki egyetlen rövidke perc múltán, sokkal inkább a vizuális közhelyesség és csekély igényűség láttán kezdett apadozni a lelkesedésünk. Aztán Pinkerton és Sharpless konzul közös jelenetében már felsejlett a halvány balsejtelem: Peter Konwitschny mintha nem a legihletettebb pillanatában nyúlt volna Puccini japán tragédiájához (tragedia giapponese). A két amerikai tempós ütemben kiürített egy whiskys üveget, s a mértéktelen alkoholfogyasztásnak már Anyegin-produkciójában (melyet két éve Miskolcon ugyancsak a pozsonyi társulattal láthattunk) is kulcsponti szerepet juttató rendező a második felvonásban immár Cso-cso-szán és Szuzuki szesztestvéri letargiáját mutatta fel nekünk.

E két pont között azért a koncepció jó néhány egyéb elemével is szembesülhettünk - elismerően bólintva és kis csalódást regisztrálva elegyest. Didaktikusságában is tetszett például Pinkerton japáni házának (díszlettervező: Jörg Kossdorff) kibillenése az esküvői jelenetben, majd tartós megroggyanása a második felvonásra. Ugyancsak hatásosnak bizonyult a hitéből kitérő gésalányra átkot mondó Bonzo nagybácsi röptetése - még ha hasonló megoldással találkozhattunk is már az egyik Pillangókisasszony-filmben; s szintén a nagy szerelmi kettőst és egyszersmind az első felvonást beszegő gesztus: Pinkerton és Cso-cso-szán függönyzárása. Nem úgy a kettőst kísérő csillagáradat, s még kevésbé a pár bekötött szemű kínos téblábolása a színpadon.

A második és harmadik felvonás színpadát a Pinkerton távozta óta felgyülemlett papírszemét, valamint egy amerikai zászlóval letakart bőrszófa uralja. Ezen ülve darvadoznak, majd civódnak a valóság ellen napszemüveggel védekező japán hölgyek. Cso-cso-szán nyilvánvalóan, mondhatni veszélyesen alkalmatlan az anyai szerepre, míg kisfia cowboynak öltöztetve próbálja elszívni a békepipát az otthonukba látogató amerikai konzullal.

A vegyes nívójú ötletek közepette az énekesek igen tisztes, néhány ponton egészen kiváló előadást teljesítenek. A Miroslav Dvorsky helyett éneklő Michal Lehotský remek, diadalmas tenorhang birtokosa: a szerelmi kettősben és III. felvonásbéli áriájában egyaránt imponáló módon uralja szólamát, s szolid színészi játéka sem kelt visszatetszést. A címszerepet éneklő Eva Jenisová - a produkció jellegéhez idomulva - a szokottnál kevesebb érzelgéssel, ám a Cso-cso-szán pszichikumán eluralkodó zavar erőteljesebb ábrázolásával dolgozik, s mindemellett rokonszenves vokális teljesítményt nyújt, akárcsak a Szuzukiként fellépő Terézia Kruzliaková és az emberiesség korlátjait érzékeltető konzul megformálója, a szép színű, kiművelt baritonját kamatoztató Pavol Remenár. Oliver Dohnányi erős kézzel, de korántsem teljes sikerrel igyekezett összefogni a sajnos meglehetősen sokat hibázó zenekart.

S ami tán a leginkább meglepő: Konwitschny rendezésében kiemelt szerep jut a kis félvér Pinkertonnak (D. Hurinský), mely gyermekszerep rendszerint a mégoly cukros produkciókban is mindössze egy-két apró gesztusra korlátozódik. Ez a kisfiú olykor egészen átveszi a színpad feletti uralmat, s még a zárópillanat is az övé, amint anyja hisztérikus búcsúját követően, bekötött szemmel kilépdel a távolba. Minőségi zárlat, s meglehet, visszatekintve az előadás több korábbi megoldását is legitimálja.

2010. febrár 9. 19:00 - Magyar Állami Operaház

Puccini: Pillangókisasszony - a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház vendégjátéka

Karmester: Oliver Dohnányi

Rendezte: Peter Konwitschny

Díszlettervező: Jörg Kossdorff

Jelmeztervező: Hanna Wartenegg

Karigazgató: Kovács Kálmán

Cso-cso-szán: Eva Jenisová

Szuzuki: Terézia Kruzliaková

Kate: Eva Susková

Pinkerton: Michael Lehotsky

Sharpless: Pavol Remenár

Goro: Ivan Ozvát

Yamadori: Frantisek Duriac

Bonzo: Martin Malachovsky

Yakuside: Milan Klucár

Császári biztos: Roman Krsko

Tiszt: Daniel Hlásny