Auguszta

Dunának, Névának egy a hangja

2010.11.10. 20:35

Programkereső

Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a szentpétervári Zenés Komédia Színház afféle filiáléja a Budapesti Operettszínháznak. Az évek óta tartó együttműködés nyomán már több mint fél tucat olyan produkció került az orosz teátrum repertoárjára, amely megegyezik az itthon látható – vagy korábban láthatott – bemutatóval.

A műfaj internacionális jellege támogatja ezt a művészeti és üzleti modellt, és olykor még az üzemmenet buktatóin is átsegít. Tudniillik előfordult már, hogy amikor a budapesti Bajadérból az összes tenor kidőlt, akkor a Néva partjáról érkezett a megmentő beugró, aki az egyik színrevitelben épp olyan otthonosan mozgott, mint a másikban.

A két színház legújabb vállalkozása Johann Strauss A denevér című operettjének bemutatója. Budapesten Dr. Bőregér címen vitte színre a klasszikus szilveszteri mulatságot Kerényi Miklós Gábor, de mivel a pétervári premier Letucsaja mis néven fut, ezt bátran és természetesen fordítjuk vissza mégiscsak A denevérnek. Magyarországon 2005 decemberétől láthatta a művet a Nagymező utcai közönség, és évekig szerepelt műsoron. Most az alkotói stáb újra elővette mindazt, ami már megvolt - Khell Csörsz díszletét, Lőcsei Jenő koreográfiáját, Kerényi Miklós Gábor ismert rendezői eszközeit -, és reprodukálta a pétervári színpadon.

Az előadás legmarkánsabb és legmeghatározóbb eleme a színpadkép, amely felnagyított tárgyakból áll össze. Mintha Gulliver szilveszterezne egy mulatóban, s az ő asztalát látnánk. Óriási pezsgősüveg, poharak, szerpentinek, zsebóra, kockacukor, kártyalapok. Khell Csörsz díszletének kedves vonása, hogy szinte előadás-hossziglan lefoglalja a nézőt, mivel nem mindenről rí le rögtön, hogy micsoda. Ám idővel az ember felismeri, hogy például a hintaszékül szolgáló tárgy egy szelet alma, a lépcsőről pedig, amikor elfordítják, kiderül, hogy dominóból épült. A túlméretezés természetesen azt is érzékelteti, hogy - Csehov Csebutikin doktorával szólva - az emberek mégiscsak kicsik. Könnyen elvesznek az ilyen kavalkádban, ahol kicsinyes és gonosz bosszú eredményeként kuszálódnak össze nők és férfiak viszonyai egy alkoholos, gátlástalan és kevéssé tisztánlátó éjszakán. (Apropó Csehov: A denevér premierjét megelőző napokban a pétervári MHAT a Három nővért mutatta be Lev Dogyin rendezésében, de ehhez az előadáshoz sajnos nem volt szerencsénk.) (Apropó alkoholos éjszaka: a honosítás jegyében a pétervári előadás hősei inkább isznak vodkát, mint pezsgőt.)

A budapesti Dr. Bőregért operett-show-ként hirdették, kész átverés játékokkal fűszerezett fülledt, erotikus estét ígérve. A rendező a darab mélylélektani síkjára is felhívta a figyelmet, amelyre bizonyára a nyitány alatti előjátékkal célzott. Ekkor ugyanis a bécsi Volksgartenben álló Johann Strauss-szobor megelevenedett mása és dr. Sigmund Freud figurája táncolt el kis betétet. (Bár a bécsi pszichiáter identifikálása már Pesten sem volt egyszerű, Péterváron pedig mintha teljesen elsikkadt volna a név- és lakcímtáblája.)

Miután a nyitány elzúgott a fejünk felett, megismerjük Adélt, Rosalindát, Alfrédet és Eizensteint s megállapíthatjuk, hogy humán erőforrásaikat tekintve a péterváriak bizonyára irigylésre méltóan gazdagok. Rosalinda (Karina Csepurnova) igazi primadonna: magas, sudár, karcsú, telt keblű, vörös fürtös delnő operai szopránnal. Az Adélt játszó Valentyina Mihajlova ugyanaz szőkében. Eizensteint lobogó hajjal, könnyeden, elegánsan adja Alekszandr Trofimov, és sorba vehetnénk az összes további szereplő kiváló adottságait: a hangi és alkati megfelelések hibátlan meglétét. A szereplők mikroport nélkül is áténeklik a 750 férőhelyes színházat. (Ugyanakkor par exellence színészi alakításokról nehéz értekezni az előadás kapcsán, mert e tekintetben Kerényi Miklós Gábor rendező láthatólag nem támasztott a műfaji sablonok elővezetésénél nagyobb és komolyabb igényeket.) Mégis sorjázhatjuk tovább a teljes odaadással és ambíciózusan dolgozó szereplőket egészen a csoportosokig. Például az Orlovszky herceg kozmopolita bálján résztvevő hindu úriemberig, aki a betétszám alatt egy nemlétező süteményt fogyaszt el létező villával létező kistányérról, s minden egyes falat, amit bekap, precízen és elkülönítetten kidolgozott evésszám. (Hol küzdelmesen nyiszatol, hol leesik a nyesedék, hol megforgat, hol lenyal és így tovább.)

Maga az estély - az emigráns orosz herceg által rendezett, már-már orgiába fúló társas összejövetel - kissé meglepi a pétervári közönséget. (A mellettünk ülő orosz kritikus a szünetben fejcsóválva mondja partnernőjének - ezt kifüleltük -, „mi ezt a bált fényesebbnek és arisztokratikusabbnak ábrázolnánk".) Kerényi Miklós Gábor elképzelésében inkább emlékeztet valaminő magyar-orosz baráti társasági összejövetelre, ahol a vendégek lelkesen lobogtatnak piros-fehér-zöld papírzászlókat, míg a magát magyar grófnénak kiadó Rosalinda estélyi ruhájából látványosan kibomlik a nemzeti színű uszály.

Az orosz publikum számára mindenképpen meglepetéssel szolgálhatott a premier, mivel náluk korábban a darab erősen átdolgozott helyi változatát játszották, amelyet a műfaj nagy öregjeire alapoztak. (Ha jobban belegondolunk, A denevér nálunk is elsősorban úgy van meg, Latabár Kálmán részeges börtönőrével. Péterváron is egy szakavatott komikus, Valerij Nyikityenko játssza a figurát lógó-lengő karokkal, majomszerű mozgással. „Menya zavut Frosch. James Frosch - mondja.)

A nézők ismerkedése az eredetihez visszatérő verzióval talán nem zökkenőmentes - a bemutatóan feltűnően gyorsan távozott a közönség fele a taps kezdetén -, de Kerényi Miklós Gábor rendezése bizonyára révbe ér majd észak (egyik) Velencéjében.

2010. október 30. - Szentpétervári Zenés Komédia Színház

ifj. Johann Strauss: A denevér