Árpád

Bazsinka Zsuzsanna: 'Szeretnék még sokáig énekelni'

2011.03.01. 08:20

Programkereső

Ritkán hallható nagy ovációval búcsúzott a közönség február 22-én, Boito Mefistofeléjétől. A siker részese volt Bazsinka Zsuzsanna is.
Bazsinka Zsuzsanna
Bazsinka Zsuzsanna

- Az Operaház vezetősége felelősséggel döntött a mindössze nyolc alkalommal előadásra került dalmű repertoárról való levételéről. Bármekkora érdeklődés és siker kísérte is az előadást, nem tehetek mást, mint tudomásul veszem határozatukat. Meggyőződésem, hogy körültekintően hozták meg határozatukat.

- A produkcióba február 15-én beálló új szereposztás tavaly együtt próbált a premierre készülőkkel. Nem jelentett nehézséget, hogy közel négy hónapos "pihentetés" után kezdték újra próbálni a darabot?

- Egyáltalán nem. A szerep a próbafolyamat során már megérett bennem. Januárban kezdtünk készülni beállásunkra. Kovalik Balázs annyira beállította a darabot, hogy hamar elkaptuk a fonalat, és a játékmester emlékeztető instrukcióira csak alig volt szükségünk. Szemvillanásokkal is megértettük egymást a kollegákkal a színpadon. Sajnálom, hogy a jövő évadban nem játsszuk már az operát és remélem, nem kell örökre eltemetnem magamban ezt a csodálatos szerepet.

- Zongorázni, klarinétozni tanult, mégis operaénekes lett. Miért?

- A tánc, a ritmus és az énekhang adottság kérdése. A szüleim figyeltek fel muzikalitásomra, énekhangomra. Bicskéről származom, és egy vidéken élő ember talán nem is gondol arra, hogy esetleg énekelni kellene tanulnia a jó hangú kislánynak, inkább valamilyen hangszerrel foglalkoznia.

- Hány éves volt ekkor?

- Hét-nyolc esztendős lehettem tán, és nagy szerencsémre a tatabányai zeneiskola igazgatójához, Berkinger Gabriellához kerültem, aki Bicskéhez kötődve, oda járt tanítani. Az igazi, régi típusú zongoratanítás képviselője volt. Ma is érzem a hangszer szagát, illatát. Baba néni - mert így hívtuk - igazi, arisztokrata típusú úrasszony volt. Olyan zenei alapot kaptam tőle, ami nagy kihatással van hivatásomra, életpályámra, hálás is vagyok érte. Ő figyelt fel először igazán az énekhangomra. Egy úttörő seregszemlén énekeltem, ott zsűrizett, és utána javasolta, hogy komolyabban foglalkozzak az énekléssel. Ez idő tájt már nyolcadikos voltam, és az úttörő zenekarban klarinétoztam. Bicskén jelentős művészek foglalkoztak velünk, így például Vass József, a rádiózenekar első klarinétosa és a zenekar vezetője, Sződi Laci bácsi pedig az Operaház zenekarának első trombitása. Ebben a zenekarban kezdett a bátyám, Bazsinka József, Liszt-díjas tubaművész is. Nagyon jó volt, hogy kiváló zeneművészek foglalkozhattak velünk, a vidéki zeneiskolásokkal.

- Szülei miként fogadták a zene iránti elköteleződését?

- Természetesen kezdettől fogva a legmesszebbmenőkig mindenben támogattak. Hála Istennek, ma is közöttünk vannak és segítenek, igazi támaszaink a gyerekfelügyelettől kezdve a legkülönfélébb dolgokban. Valódi áldás az ő jelenlétük.

- Középiskolásban már az éneklésre fektette a fő hangsúlyt?

- A tatabányai zeneiskolában folytattam tanulmányaimat, ottani tanárnőm az Operaházból került le éneket tanítani, tőle kaptam meg az alapokat. A klarinétot abbahagytam a zongora megmaradt, aminek nagy hasznát veszem most, a szerepek tanulásakor. Margit nénitől tanultam meg a légzéstechnikától kezdve a zenekarral való együttmuzsikálásig mindent. Öt éven keresztül tanultam nála. Másodszorra kerültem be a Zeneakadémiára, elsőre nem vettek fel. A tanárnőm szerint az első felvételem is sikeres volt, de azt mondta, a következőig olyan szinten tart, hogy akkor már biztos felvesznek. Azt tanácsolta, jelentkezzek meghallgatásra az Operaházba. Mikó András főrendező úr fogadott, a meghallgatáson a felejthetetlen Varga Pali bácsi kísért zongorán.

- Gondolom, nagyon izgult.

- Hát persze. Az Erkel Színházban - de hiányzik most! - éppen operavizsgára készültek. Mikó tanár úr megkérdezte, mivel foglalkozom, és milyen hangfaj vagyok. Bérelszámoló vagyok és szoprán - válaszoltam. Szopránból sok van, de majd meglátjuk, felelte. Egy számot énekeltem, Pali bácsi könnyes szemmel kísért, Mikó András pedig utána megjegyezte: Ugye, akkor maga holnaptól nem fog bérelszámolni. Mondtam, ez nem így megy, tavaly nem vettek fel az akadémiára. Erre a tanár úr megnyugtatott, fel fognak venni, de ha mégsem, akkor tudnak nekem munkát biztosítani az operaházban. Hála Istennek, felvettek, így még kaptam öt csodálatos évet a hivatásomra való felkészülésre. Nagyszerű tanáraim voltak, először Simándy József, majd nyugdíjba vonulása után Andor Éva művésznő. Kiváló korrepetitoraim közül feltétlenül meg kell említenem Dénes Erzsébetet, Patkó Józsefet és Medveczky Ádám karnagy urat.

- Még meg sem száradt diplomáján a tinta, amikor 1989-ben, két nappal a vizsgaelőadás után főszerepet énekelt beugrással az Erkel Színházban.

- Mikó András és Medveczky Ádám előrelátó ötlete volt a Zeneakadémián, hogy az opera tanszakos hallgatók olyan szerepeket tanuljanak, amelyekkel, szükség esetén bármikor beugorhatnak egy előadáson. Így tanultam meg Silvana szerepét Respighi A láng című operájából. Ez egy teljesen új produkció volt, melyet Lamberto Gardelli tanított be közösen, az előadás vezénylését a Maestrótól átvevő Medveczky Ádámmal. Éppen Bicskén tartózkodtam, amikor jött a telefon a szomszédunkba, a mentőállomásra, hogy be kell ugranom. Nem volt könnyű a dolgom, zenekari próba nélkül. Szerencsére néhány rendpróbát láttam, így amíg az autó megérkezett értem, memorizáltam a szerepet. Délután a Zeneakadémián összetoltam a székeket, úgy pihentem. Este pedig olyan csodálatos művészekkel énekelhettem, mint Kasza Katalin, Molnár András, Berczelly István és Faragó András. Így indult a pályám.

- Milyen szerepek találták meg elsőként?

- A Hunyadi Lászlóban Mátyás szoprán változata, azóta már eljutottam Szilágyi Erzsébetig, ezt tíz éve énekeltem Szegeden. Az ősváltozatot nemrég énekeltem Debrecenben, s a közeljövőben készülök Kolozsvárra, ott egy félig-meddig ősváltozatban szerepelek.

Bazsinka Zsuzsanna
Bazsinka Zsuzsanna

- Felsorolni is nehéz szerepeinek sokaságát. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említsünk: Gilda, Violetta, Elena A szicíliai vecsernyében, Leonóra A végzet hatalmában, Lucia, Mimi, Manon, Cso-cso-szán, Margit, Micaela, Melinda és a már említett Mefistofele Margit-Elenája. Közülük melyik a legkedvesebb?

- A Bánk bán Melindája mindig ünnep. Magyar érzelmeket hoz fel bennem. Melinda az igazi sors, a nagy áldozat. A férjéhez, a fiához való kapcsolata, a felelősség, a hűség mind-mind komoly lelkiismereti kérdés, amit hitelesen kell ábrázolni. Az Erkel-operák valamennyi szerepe nagy felkészültséget igényel a szólistáktól. Ilosfalvy Róbert, Molnár András, Kiss B. Atilla és Bándi János kiváló kollegám és partnerem volt az operában. Együtt énekelhettem Melis Györggyel, aki egyszer a Tisza-parti jelenetben "Nagyasszonyom, a csónak készen vár" résznél "Kisasszonyom"-at énekelt, ez nagyon jól esett, kedves gesztus volt a részéről.

- Nem hagyhatjuk kis portréjából a külföldi szerepléseket sem.

- Még a pályám elején néhány évig Németországban énekeltem például Kalsruhéban. Itt vezettek rá arra, hogy jobban ki kellene használom koloratúrképességemet. Itt a Händel-fesztiválon a zeneszerző több operájában is felléphettem. Nehéz munka volt, de ennek segítségével jutottam el például később Gildához és Luciához. Megtaláltak a Mozart-operák is, Donna Annát, Paminát és Konstanzát is énekeltem. Felléptem Essenben és Lipcsében, de eljutottam például Svédországba is. Richard Strauss-dalművek is a repertoáromba kerültek, de énekeltem Poulenc operájában A kármeliták párbeszédeiben is. Kislányom születése óta azonban már csak itthoni feladataimra koncentrálok, felkérések esetén természetesen részt veszek a már említett Kolozsvár mellett Debrecen, Szeged és Miskolc operaéletében is.

- További tervei?

- Az Operaházban tavasszal két Elektra-, júniusban két Manon-előadás vár rám. A következő évad felkéréseit még nem ismerem. Tudomásul veszem, ha esetleg kevesebb szerep vár rám, erre felkészültem, tisztában vagyok színházunk nehéz helyzetével és azzal, hogy az új vezetés igyekszik mindenkinek megfelelő fellépési lehetőséget biztosítani. Szeretnék még sokáig énekelni.