Eleonóra

Mi a magyar operajátszás jövője?

2011.04.29. 18:48

Programkereső

Az idén első alkalommal megrendezett Operafórumon a Magyar Állami Operaházban a magyar operajátszás jövőbeli lehetséges irányairól esett szó. A hazai és határon túli szakemberek konferenciájának fővédnöke dr. Réthelyi Miklós miniszter, ötletadója és házigazdája Horváth Ádám miniszteri biztos volt.

Bevezetőjében Horváth Ádám leszögezte, leginkább azt szükséges tisztázni, mi ma az opera: naftalinszagú zenei múzeum, vagy a 21. század "mega-Gesamstkunstwerk"-je? A miniszteri biztos továbbá állást foglalt amellett, hogy az Operaház nem lehet csupán "turistacsalogató sznobvarieté", a közízlést formáló nemzeti intézménnyé kell válnia. Azt is kérdésként vetette fel, hogy a 19. századi klasszikus repertoár tud-e a máról, a mához szólni, vagy új művel alkotását kell-e ösztönözni. Leszögezte: illetve a műfaj jövője érdekében az ún. facebook-generációnak és az operának nem csupán találkozni kell, de egymásra kell találnia. Horváth Ádám vezérgondolata a megújhodásban a "nyitott tér": nyitottság az új operák és a társművészetek felé, nyitottság a szakmai beszélgetések, kritikák és a fiatal tehetségek irányában, dramaturgiai műhely létrehozását, az Operaház művészei számára továbbképző kurzusok bevezetését. A nyitottságot szó szerint is értette: utcafesztiválok, iskolai beavató előadások keretében az operák "kijönnnek" az épületből a városlakók, a családok, a jövő operalátogatóit jelentő fiatalok közé - pozitív közönségnevelő példaként a Művészetek Palotáját említette meg -, és a televíziós tehetségkutatók mintájára opera-tehetségkutató sorozatot sem tartott kivitelezhetetlennek, amelynek győztesei akár az Operaház egyik új premierjében kaphatnának szerepet.

Magyar Állami Operaház
Magyar Állami Operaház

Ioan Holender, a Bécsi Staatsoper volt intendáns-főigazgatója - aki jelenleg tanácsadóként segíti a budapesti intézmény munkáját - arról beszélt, hogy az Operaház vezetésének nem szabad elfeledkeznie az adófizetőkről, mivel ők azok, akik "eltartják" az operaházat, ezért az ő igényeik az elsők. Holender kiemelte: a jövőről nehéz beszélni, ezért inkább a jelennel kell törődni. Fontosnak tartja a repertoár színesítését ritkán látható csemegékkel is, célzott az operairodalom gazdagságára, és a produkciók, valamint általában a műfaj sikerében, elismertségében a legkomolyabb szerepet játszó énekesekért emelt szót, hiszen a néző miattuk vált jegyet, ezért a hazai művészek megbecsülésére és foglalkoztatására tette a hangsúlyt. A következő évad kapcsán megjegyezte, hogy fontosnak tartja a Ring-ciklus operaházi elindulását, mivel az "opera nem koncert".

Győriványi Ráth György megbízott fő-zeneigazgató a Magyar Állami Operaház művészeti koncepciójáról elmondta, hogy ezután is repertoárrendszerben gondolkoznak, ám sok új tehetséget, külföldi és pályakezdő énekeseket is bevonnak majd a megszokott szereposztással futó előadásokba, a karmesterek közül pedig a világ legjobbjait szeretnék meghívni. Ezek azonban nem csupán tervek, hiszen a havonta tartott előéneklések és a Filharmóniai Társaság Zenekarának több idei koncertje jelzi az elhivatottságot. A karmester arról is szólt, hogy az Operaház a nemzeti operajátszás talán egyik utolsó bástyája nemzetközi értelemben is, hiszen Budapesten a színpadra lépő művészek mindetgy kilencven százaléka hazai művész.

Kesselyák Gergely karmester, a Szegedi Szabadtéri játékok művészeti vezetője az Erkel Színház jövőjét vázolta, és Opera Vita című, ma is érvényes tanulmányának koncepcióját foglalta össze jelezve, hogy a legnagyobb problémának még mindig azt tartja, hogy az 1989-es viszonyok a kereslet-kínálatot, a gazdasági számokat, a jogi formákat tekintse is változatlanok. Terveiben az Operaház évi 200-220 előadása mellett az Erkel szerinte egy modern épületben működő, népoperai funkciót ellátó intézmény lehetne, főként magyar nyelvű előadásokkal és az operák mellett igényes musicalekkel, nagyoperettekkel, s évi 105-115 előadásával terepe lehetne a néző- és az énekes utánpótlás nevelésének is. (Ezt természetesen minél előbb el kell kezdeni, de hozzátette, a műfaj igazi hivatását csak egy korszerű épületben tudja betölteni.) Emellett progresszív kamaraoperával lehetne a nézői igényeket kielégíteni, s víziójában a vidéki operajátszó helyek megerősödésével is számol. Az MR Együttesek alkalmazásával kapcsolatban megjegyezte, remek ötlet, nagy értéket képviselnek, ám a gazdasági kérdéseken azt is figyelembe kell venni, hogy a pódiumzenekar és -kórus elé az opera új követelményeket, köztük új megtanulandó repertoárt állítana.

Az operát játszó vagy operatagozattal működő társintézmények képviselői is meghívást kaptak az Operafórumra, akik mindannyian kifejezték abbéli reményüket, hogy a rendezvény folytatódik.

Káel Csaba, a Művészetek Palotájának vezérigazgatója a Müpa operajátszásának eddigi koncepcióját foglalta össze, s utalt arra, a következő öt évet illető koncepció május végére készül el. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem félig szcenírozott operáival kapcsolatban elmondta, a világ nagy előadó-művészeti központjainak vezetői közül többen megjegyezték, ez lehet a modern operajátszás egyik új útja, s hozzátette, a Kodály és a Kölcsey Központ létrejöttével ez a fajta, zenei központú operajátszás már nem csupán Budapesten lehetséges. A Budapesti Wagner-napok kapcsán hangsúlyozta: nem akarnak az operaházi Ringgel konkurálni, és bízik abban, hogy inspirálóan hatnak a hazai Wagner-játszásra a meghívott énekesek, illetve a mellettük színre lépő hazai művészek. Káel röviden vázolta Müpa Ringatóval kezdődő közönségnevelését, valamint kiemelte az közös fellépésben - műsorpolitikát és kulturális turizmust is érintő - rejlő erőt.

Művészetek Palotája, Müpa
Művészetek Palotája, Müpa

Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója a miskolci operajátszás történetét vázolta röviden, szót ejtett a város speciális helyzetéről a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált illetően, majd a jelenlegi struktúrát és gyakorlatot mutatta be, amely szerint magyarul éneklik a műveket, a fellépők pedig kiemelkedő feladattal megkínált fiatal tehetségek, valamint ismert, tapasztalt énekesek. Két operaénekes, 28 kórustag, 14 táncos és 40 zenekari tag áll alkalmazásban, idei premierjük a Parasztbecsület/Bajazzók, amely bérletes előadás, tehát évente 15-16 alkalommal játsszák.

Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház vezetője is az infrastrukturális háttérrel kezdte bemutatkozását. A 99 tagú zenekar - mely egyben a város koncertzenekara is - az operákon kívül a színház többi produkciójában is közreműködik igény esetén, ugyanez áll a kb. 45 tagú kórusra. 8 magánénekesükre főszerep is osztható, ugyanakkor szerződésük értelmében azt, amit rájuk osztanak, el kell énekelniük. A színháznak négy karmestere és több korrepetitora van, továbbá tánckara. Mindez egy olyan kollektív tudást eredményez Gyüdi szerint, ami az operajátszáshoz szükséges - s ezért tudja osztani karmesterként is Kesselyák Gergely aggodalmait az MR Zenei Együtteseket illetően. Évente 40-50 opera-előadást láthat Szegeden a közönség, amelyek között a slágerdarabok és a ritkaságok - Ory grófja, Faust elkárhozása, Francesca da Rimini - is megtalálhatók, a fellépő művészek névsora pedig a helyiek mellett hazai és külföldi világsztárokat - Bretz Gábor, Rost Andrea, José Cura - is tartalmaz. Gyüdi Sándor a későbbiekben megvitatandó problémaként jelezte a művész-, különösen a magánénekesi képzést - szólistákat képeznek, így aki a kórusba "kényszerül", már kudarcként éli meg -, továbbá a közoktatás és az opera mint műfaj kapcsolatáról, mivel tapasztalata szerint ez távol áll az ének-zene tanároktól.

Vidnyánszky Attila a debreceni Csokonai Színház utóbbi öt évének sikertörténetét ismertette: míg 2006-ban 18 opera-előadáson 5.380 néző váltott jegyet, 2009-ben 57 előadást 25.438 néző tekintett meg. Repertoárjukon hét-nyolc cím, évi három-négy premier található, és a beavató előadások is elkezdődnek. Vidnányszky hisz a prózai színházból jövő rendezőkben is, akik totális színházként élik meg a műfajt, valamint abban, hogy az adott közösséggel dialógust kell folytatni az előadásoknak. Kiemelte a szövetségre lépés jelentőségét, a stratégiai irányok közös meghatározását, és felvetette z előadó-művészeti törvény kapcsán a tagozatszám, beteljesített feladat alapján jól körülhatárolható "nemzeti színház" fogalom bevezetését.

Rázga Miklós és Gulyás Dénes a Pécsi Nemzeti Színház újonnan kinevezett vezetői a kormányzati szerepvállalást emelték ki: Gulyás Dénes operaénekes a közönségnevelés és a közoktatásügy kapcsolatát, a szponzori támogatások jóváírhatóságának módosítását hangsúlyozta, és az átlátható, biztosított szerződési rendszert emelte ki.

Selmeczi György egy "paradoxonokat hordozó intézmény", a Kolozsvári Magyar Opera működését ismertette, amely „ a múlt század húszas-harmincas éveinek operajátszási szokását konzerválja". Heti négy alkalommal játszanak - két opera- és két balett- vagy operett-előadás -, repertoárjukon jelenleg 44 cím van, ebből szezononként 25-26-ot vesznek elő. Társulatcentrikus a kolozsvári operaház, a művészek a kórusból jönnek - a helyi zeneakadémia jelenti a képzési bázist -, kevés a vendégművész. A zeneszerző-karmester szerint "most boldog korszaka van" a kolozsvári operajátszásnak, tucatnál több nemzetközi rangú művészt számol a társulat, és egyedülálló műhelyként működnek, "amelyet a nyomor tart össze", ugyanis a kórustagok 140 eurós havi fizetést kapnak. 17 ma is élő szerző műve van repertoáron, számos ősbemutató fűződik a nevükhöz. Selmeczi György hangsúlyozta az operettprodukcióik fontosságát, amelyek megteremtik az előadásszámot és a bevételt. A helyi román operával versengenek és együttműködnek. Egyszerre kell kielégíteniük a város nyolcvanezres és Erdély 1,5 milliós magyar közösségét, s teszik ezt romló esélyekkel, mivel a turnék kevéssé finanszírozhatók. Üdvözölve a fórumot hozzátette, bízik a folytatásban, és abban, hogy a részproblémák felvetésével közelebb jutnak a megoldáshoz.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera

Az operaéletben fontos szerepet játszó fesztiválok is meghívást kaptak a konferenciára.

Vitézy Zsófia, a Fesztiválközpont vezetője ismertette az intézmény működését, továbbá vázolta a Budapesti Tavaszi Fesztivál operaprogramjának jellemzőit és ellentmondásait. (Meglevő előadásokba beálló sztárvendégek, kevés újdonság, a Fesztiválközpont nem jelenik meg a külföldi fesztiválpiacon koprodukciókkal.) A nyitottság jegyében új helyszínek bevonását és bérletkonstrukciókat jelezte, és amennyiben igény mutatkozik rá, felajánlotta akár egy, a BTF keretében rendezendő opera-showcase támogatását, és ő is hangsúlyozta a kulturális turizmus területén történő összefogást.

Az Armel Operaverseny és Fesztivált Havas Ágnes mutatta be, aki az elmúlt három évről, annak sikereiről és gyerekbetegségeiről is beszélt. A koncepció fontos részét képezi a magyar kulturális export, ami a jövőben tovább erősödik. Az eddigi gyakorlatban csak alkotók mentek külföldre, az elkövetkezőkben viszont produkciós exportban, illetve a fesztivál vendégszereplésében is gondolkodnak. Ebben az évben Avignon, 2015-ben az akkori EKF, Plzen lesz a szegedi mellett másodlagos helyszín, és 2013-tól az Armel megrendelésére készített magyar operákat is láthat a külföldi közönség (2013-ban New Yorkban, 2014-ben Bázelben.)

Az anyagi nehézségekkel küzdő Miskolci Nemzetközi Operafesztivál igazgatója, Bátor Tamás koprodukcióikról, EU-támogatások kihasználásáról, a fesztivált megelőző, közönségnevelő hatású operafilm-vetítésekről és zenetörténeti előadásokról, illetve a fiatal tehetségek megismertetéséről, mesterkurzusaikról beszélt.

Szinetár Miklós rendező az operafilmekről kapcsán számadatokat citált - Magyarországon két operafilm készült ezidáig, az ő Háry Jánosa és Káel Csaba Bánk bánja; a Zenés TV Színház sorozatban tíz év alatt mintegy ötven művet vettek filmre -, és felhívta a figyelmet az archívumok kincseire. Csatlakozott azokhoz, akik első lépésként annak megfogalmazását várják, mit szeretne az állam.

Szőcs Géza államtitkár egyértelművé tette, hogy amíg Magyarországon nemzeti kormány van hatalmon, a nemzeti operajátszás mellett fog érvelni.

A kerekasztal-beszélgetés során a közönségszervezéstől a vidéki operaházak - akár egymástól különböző - arculatának megteremtéséig számos kérdés merült fel, amelyek igénylik a rendszeres szakmai párbeszéd folytatását, az újabb, évente legalább egy alkalommal megrendezendő további Operafórumokat.