Etelka, Aletta

220 éve született Giacomo Meyerbeer

2011.09.05. 08:26

Programkereső

A komponista 1791. szeptember 5-én született Vogelsdorfban, gazdag bankárcsalád gyermekeként.
DAE52EEB-0A64-4E98-A4DC-BDECFDF7191E

Eredeti neve Jacob Liebmann Beer volt. Tizenegy évesen már Berlin legjobb zongoristái között tartották számon, s sokáig nem is tudott választani a virtuóz előadói pálya és a zeneszerzés között. 1805-től a kor legnevesebb mestereitől tanulta a komponálást, célja felé hihetetlen kitartással tört, képes volt napokig alvás és ruhaváltás nélkül dolgozni. Zenére a Clementi-tanítvány, Franz Lauska oktatta, 1805 és 1807 között C. Fr. Zelter, 1810-től 1812-ig pedig Vogler abbé tanítványa volt Darmstadtban. Kezdetben zongoristaként hívta fel magára a figyelmet. 1814-15 között Párizsban, illetve Londonban élt. 1816-ban Salieri tanácsára Velencébe utazott, hogy az olasz operairodalmat tanulmányozza.

Rossini nagy hatással volt rá, Meyerbeer korai operái az ő stílusát követték: Romilda e Costanza (Padova, 1817), Emma di Resburgo (Velence, 1819), Margherita d'Anjou (Milánó, 1820) Il crociato in Egitto (Velence, 1824). Berlinbe visszatérve nagy szorgalommal dolgozott, de tehetségét lekicsinyelték, még barátja, Weber is - aki korábban a német opera reménységének tartotta - csalódottan nyilatkozott róla. Meyerbeer életében sötét időszak következett: elvesztette apját, feleségét és gyermekeit, 1824 és 1831 között egyetlen művet sem alkotott. A nyilvánosságtól visszavonulva a francia történelmet és a művészeteket tanulmányozta, végül ő maga is a francia fővárosba költözött. 1825-től Párizsban élt, az olasz opera helyett a francia nagyopera felé fordult. Első ilyen műve várakozáson felüli sikert aratott: a Robert le diable-t (Ördög Róbert, Scribe librettójára) 1831-ben mutatták be a párizsi Nagyoperában. Stílusa alapvető változáson ment át, a jelen problémáira megoldást keresve a legendák felé fordult. A Meyerbeer-féle fényes, pompás "tragédie lyrique" első példája az Ördög Róbert. A művet színpadi hatások, briliáns zenei megoldások, erőteljes deklamáló recitativók, fülbemászó dallamok, tömegjelenetek, kórusok jellemzik. A sikert öt évvel később megismételte, sőt túl is szárnyalta a Hugenották drámai zenéje. Az 1836-os mű szintén Scribe-szöveget dolgoz fel.

1832-ben porosz udvari karmester lett. Spontini utódaként fő-zeneigazgatói állást töltött be. Közben folyamatosan írta Párizs számára újabb színpadi műveit: A próféta (1849), Észak csillaga (1854), Dinorah (1859), Az afrikai nő (1842, végső változat Vasco da Gama címmel, 1860, bemutató: 1866).

1838-ban ajándékozta meg szövegírója, a korban népszerű drámaíró Eugéne Scribe Az afrikai nő librettójával. A téma lenyűgözte, újra- és újrakomponálta, átírta, ismét kijavította a szerepeket, a darab élete végéig foglalkoztatta - operáinak tökéletesítése egyébként is valóságos rögeszméjévé vált, soha nem lett teljesen elégedett magával. Mivel műveinek bemutatója egyre drágábbá vált és az énekesek is úgy érezték, túlzott követelményeket szab nekik, Meyerbeer 1842-ben visszatért Berlinbe. Ein Feldlager in Schlesien című darabjával avatták fel az itteni operaház új épületét, a főszerepet a kor világsztárja, a svéd csalogány, Jenny Lind énekelte. Szintén Scribe zenéjére született az 1849-ben bemutatott A próféta, amelyben legszárnyalóbb gondolatait akarta összefoglalni, de csak kevesek tetszését nyerte el.

Az állandó idegeskedés miatt Meyerbeer egészsége megromlott, kedélyét barátainak elvesztése és Richard Wagnerrel támadt, a személyeskedést sem nélkülöző vitái is beárnyékolták. 1862-ben újra elővette Az afrikai nő szövegkönyvét, majd éveken keresztül kereste a megfelelő énekeseket, de a több mint hat órás mű életében nem került színpadra. Meyerbeer 1864. május 2-án halt meg Párizsban. Az utókor jobbára elfelejtette, pedig különleges tehetségű zenész volt, a művészetek szeretetével, a szépség iránti odaadó rajongással.