Pandora, Gabriella

Urbánus mai mese

2011.12.05. 15:07

Programkereső

Tracollo a bonyodalmak közepette a genfi törvényre hivatkozik, a vászon árnyjátékán késes üldözés folyik, a végkifejlet héttérképe pedig (most éppen) tévén meccset néző férfitársaságot mutat.

Livietta e Tracollo című buffo-intermezzót Pergolesi a Hadrianus Szíriában című komoly operája szüneteire komponálta, és Erzsébet spanyol királynő születésnapja alkalmából mutatták be Nápolyban. Ez - mármint az, hogy egy hosszabb és emelkedettebb hangvételű mű felvonásai között elhangozzék egy rövid, vidám közjáték - bevett gyakorlat volt a 18. században, olyannyira, hogy a jóval nagyobb karriert befutott Az úrhatnám szolgáló is buffo-intermezzónak készült eredetileg.

Pergolesi: Livietta et Tracollo - Kövér Béla Bábszínház
Pergolesi: Livietta et Tracollo - Kövér Béla Bábszínház

A hajdani, kevés szereplős közjátékokat ma általában kisoperának mondjuk, s jó néhány nyári fesztivál kutatja elő azokat, mint elfeledett gyöngyszemeket. Pedig annak idején igen sikeresek és játszottak voltak, a Livietta e Tracollo népszerűsége például keletkezése után húsz évig töretlenül tartott. A darab újabban reneszánszát éli nem csak Európában, de Magyarországon is, ahol 2004-ben elsőként Anger Ferenc állította színpadra Sárospatakon a Zempléni Fesztivál keretében, hat év múlva pedig a debreceni Opera Comica Lasagna mutatta be a zeneszerző születésének 300. évfordulóját megünneplendő. Ugyanez az ok késztette a szegedi alkalmi társulást, a Barboncás Egyesület és a barokk zenét játszó Zenergia Együttes tagjait, valamint a vendégművészeket a darab bemutatására, amely végül 2011-re csúszott át.

A rendező, Kiss Ágnes, saját bábművész múltjából és alternatív színházas jelenéből következően mintegy összművészeti bemutatót tervezett, kikerülve a hagyományos értelemben vett lejárós-eljátszós történetmesélést. Helyette a (valójában) cselekménytelen operácska kimondatlan rétegeit, azaz a tettek mozgatórugóit és a szerelmespár kendőzetlen vágyait mutatta meg látványban, s színészi játékban egyaránt. A mögöttes tartalmak kivetítődése többek között árnyjáték formájában zajlik - az előadásban kizárólag ily módon részt vevő - néma szereplő szolgák (Balasi Jolán és Nikodémusz Hajnalka bábszínészek) által. De ezt a célt szolgálják a háttérre vetített, asszociatív, képregény stílusú rajzok s montázsolt fotók is, továbbá a színpad közepén álló egyetlen berendezési tárgy, az "egyszer fent, másszor lent"-et jelképező mérleghinta, s nem utolsó sorban a stilizált és a mimusjáték határán mozgó színészi jelenlét. Általuk nyernek alakot a kimondott szónak olykor nagyon is ellentmondó, rejtett lélekállapotok, s így vetítődik előre (a projektor révén szó szerint) a párkapcsolat vágyott-rettegett jövőképe, a happy end múltával esedékes helyzet. Mert hiszen ez az opera is arról szól, amiről a többi vígopera: miként végzik egymás karjában annyi cselszövés és bosszú után az egymásnak termett szerelmesek.

Pergolesi: Livietta et Tracollo - Kövér Béla Bábszínház
Pergolesi: Livietta et Tracollo - Kövér Béla Bábszínház

Az eredeti népies idill helyett Kiss Ágnes - sorok mögötti - olvasatában egy mai koordináták közé helyezett burleszket kapunk, amely a felszíni játék mellé a jellemek burkolt mélységeit is az előadásba emeli igencsak vérbő, fekete humorral. Anger Ferenc fordítása egyszerűen frenetikus, azon kívül, hogy eleven köznapiság jellemzi, bővelkedik kortárs kiszólásokban. A paraszti vaskosság nála urbánus folklórrá alakul, így maisága okán a librettó külön élvezeti cikké nő, amit a közönség hálásan lereagál, valószínűleg hasonló intenzitással, mint a kétszázhetvenöt évvel ezelőtti elődök a mű bemutatásának az idején.

Tracollo szerepében egyenesen lubickol Cseh Antal. A figurát hézag nélkül húzza saját habitusára, élvezettel játssza a svihákot, és teljesíti a rendező antioperás kéréseit, ha kell bicikliző mozdulatokkal, máskor libikókázva, esetleg a színpadnyílás szélébe kapaszkodva énekel. Dulics Tímea Livitta szerepében minden szempontból illő párja, jól hozza a talpraesett, bosszúszomjas, de ügyesen számító nőt, s bár színpadi rutinja csekélyebb Cseh Antalénál, a közös-kölcsönös játékkedv, s összepasszoló, telt énekhangjuk élvezetessé teszi kettősüket.

Míg a fent említett két magyarországi bemutató zongorakísérettel zajlott, a szegedi előadás a Zenergia Együttes közreműködésével valósult meg, amelynek tagjai Pergolesi zenéjének interpretálása mellett aktív közreműködői az előadásnak. A csembaló mellett ülő Rátkai András például nyitányt komponált az operácska elé, az előadás folyamán pedig Fazekas-Keszera Ágnes (brácsa), Greksa Márta (hegedű), Szabó Dóra (cselló) és Szvetnyik Margit (hegedű) egy-egy megjegyzéssel verbálisan is reagálnak Tracollo kételyeire.

Pergolesi: Livietta et Tracollo - Kövér Béla Bábszínház
Pergolesi: Livietta et Tracollo - Kövér Béla Bábszínház

A produkciót teljesen kézenfekvően a Kövér Béla Bábszínház fogadta be, s a szórólapon a rendező a darab műfaji meghatározásaként az "opera félárnyékban" kifejezést használja. Pontos a definíció, hiszen az előadás egyként utal a technikára, s a lélek sötét rejtelmeire.


Livietta e Tracollo - Kövér Béla Bábszínház, Szeged

Szerző: G. B. Pergolesi

Magyar szöveg: Anger Ferenc

Szereplők:

Livietta: Dulics Tímea

Tracollo: Cseh Antal

Zenészek: Fazekas-Keszera Ágnes - brácsa, Greksa Márta - hegedű, Szabó Dóra - cselló, Szvetnyik Margit - hegedű, Rákai András - csemballó, korrepetitor

Bábosok: Nikodémusz Hajnalka, Balasi Jolán

Látvány: Simon Ágnes, Varga Gábor Farkas

Díszlet: Kiss Attila Etele

Jelmez: Szűcs Eszter Anita, Német Ilona

Asszisztens: Tóth Andrea

Fény, hang: Harmath Sándor, Hímer István

Rendezte: Kiss Ágnes