Pandora, Gabriella

Simon Kornél: "Lehetünk nagyvonalúak"

2012.06.28. 16:05

Programkereső

Június 28-tól július 1-ig, négy estén látható az Érinthetetlenek című új magyar musical a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás rendezőjével, Simon Kornéllal beszélgettünk arról, mit jelent egy ekkora produkció esetében a rendezői feladat, érintettük a Broadway-minőséget és a marketing kérdései mellett sem mentünk el.

- Végignézve az Érinthetetlenek címlapját több olyan nevet lehet találni, akikkel te már dolgoztál. Ezt azt is jelenti, hogy a nem csupán a rendezésre kértek fel, hanem már a darab alakulásában is részt vettél?

- Úttörő vállalkozásról van szó, de nevezhetném unortodox produkciónak is: mögöttünk ugyanis nem áll egy színház, a stábot teljes egészében mi állítottuk össze. A darab egyik producere Andrádi Zsanett, aki engem felkért, mellette azonban vannak olyan producerek, akik tulajdonképp befektetők, a színházhoz nem értenek. Ilyeténképp az én feladatom is több, mint egy hagyományos rendezőé, mert a művészeti kérdések mellett a lebonyolításban, a masinéria működtetésében is részt kell vállalnom. A darab írója Tallér Edina, aki jobbára úgy dolgozott, hogy mindent leírt, ami ötletként felmerült a történet kapcsán. Mondhatjuk, hogy túlírta, de ezt abszolút pozitív értelemben mondom, inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan volt a munka, mint ha lenne egy nagy márványtömb, amibe én beleláttam valamit, és csak a fölösleget kellett lefaragni róla. A dramaturgiai munka mellett a dalválasztásban is benne van egy kicsit kezem, a személyes kedvencem, a Zöld, a bíbor és a fekete például elhangzik az előadásban.

- A darab zenéje a nyolcvanas-kilencvenes évek dalaiból áll. Olyanokat vártok, akiknek ez akkor megvolt, és a nézőtéren dúdolják, éneklik ezeket?

- A történettel bárki tud menni, engem már első olvasatra is magával ragadott, néhány oldal után érdekessé vált a szereplők sorsa. Én egy érzelmes ember vagyok, tehát a szerelmi szál inkább érdekelt, de a maffiatörténet is izgalmas. A szimfonikus és rockszekcióból álló, 25 tagú zenekar pedig olyan hangzásra képes, amit megtapasztalni egészen egyedülálló, székhez szögező élmény. Én folyamatos lúdbőrzésben vagyok, amikor őket hallgatom, mert az újrahangszerelt, újragondolt dalok egyaránt felfedezésképp hatnak azokra is, akik ismerik őket, és azoknak is, akik itt hallják először.

- Az előadás ajánlóiban kiemelitek a Broadway-hangzást és -látványt. Ez egészen pontosan mit jelent, hiszen a Broadway-n elég sokféle musical fut?

- Szerintem Magyarországon kialakult egy musicaljátszási hagyomány, ami helyenként a hangzásban, a látványban a megengedi, hogy olyan nagyszabású legyen, mint egy Broadway-musical, helyenként pedig nem. Mi most kaptunk egy lehetőséget, hogy ezt technikailag megvalósíthassuk, és bebizonyíthassuk, lehetünk olyan nagyvonalúak, olyan precízek, olyan kidolgozottak, mint egy angolszász típusú musicalprodukció. Még egyszer mondom: nem áll mögöttünk színház, de szerencsére mindenkiben annyi a lelkesedés, és ügynek tekinti. Azt gondolom, sikerült a közelébe jutnunk annak a színvonalnak, amit célul kitűztünk magunk elé, és amit Broadway-színvonalnak hívnak.

- Nem először rendezel, de először dolgozol ekkora térben. Ez milyen nehézséget jelent?

- Technikailag nehéz, persze, és az állítja a legnagyobb feladat elé egy ekkora volumenű produkció rendezőjét, hogy mindenre ügyeljen, hogy mindenkit összefogjon, de szerencsére fantasztikus a kreatív csapat és a stáb. Igazából minden 27-én, a nyilvános főpróbán dől el, hogy az összes felmerülő kérdést, problémát átgondoltunk-e, hogy a nézők hogyan reagálnak. Reményeink szerint igen, és akkor szerintem együtt szállunk el, mint egy héliumos lufi.

- Nagyobb-e a rizikó egy ősbemutató rendezőjeként, hiszen akik találkoznak vele, akik elmennek, megnézik, meghallgatják, közönség és a szakma, ennek alapján ítélik meg a művet?

- Nem gondolkodom azon, hogy ősbemutató. Bizonyos szempontból könnyebb, mert nincs viszonyítási alap, bizonyos szempontból pedig felelősség, mert ahogy mondod, a mű további élete ettől függ.

- És az a várakozás, ami a bemutatót övezi, mekkora felelősség neked? Arra gondolok, hogy itt van egy darab, aminek kizárólag a szinopsziság és a színlapját ismerjük, senki nem látta-hallotta, de több mint 11.000 lájkja van a Facebookon, ami azt jelenti, hogy velük meg lehet tölteni a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot.

- Nagyon jól felépített marketingstratégia áll mellettünk, mögöttünk. Most úgy nézünk erre, mint valami kuriózumra, pedig szerintem minden színháznak 11.000 lájkjának kellene lennie Magyarországon. Kár, hogy ez nincs így. Annak viszont nagyon örülök, hogy egy olyan produkcióban lehetek benne, amelyik bebizonyítja, hogy okos, átgondolt stratégiával el lehet az emberekhez juttatni egy kulturális terméket.