Bernát, Felícia

Véres Parsifal a Met-ben

2013.02.15. 09:30

Programkereső

A New York-i Metropolitan Operaházban is színpadra került Richard Wagner Parsifal című operájának új, Francois Girard által jegyzett rendezése.

A Lyoni Operaházzal közös, (mű)vérben bővelkedő produkció márciusban mutatkozott be elsőként a francia közönség előtt. A darab első felvonásában vérrel telik meg a színpadot kettészelő, száraz folyómeder, míg a második részben a padlózat egészét beteríti a víz, glicerin és ételszínezék elegye alkotta 6000 liter mesterséges vörös folyadék. "Ebben az operában mindenhol jelen van a vér. Olyan sebről van szó, amely sohasem gyógyul be, ezért miért is ne játszódjon a második felvonás egésze magában a sebben?" - mondta a címszerepet alakító német tenor, Jonas Kaufmann, akinek előadás után nem kis erejébe és idejébe telik a "vérfoltoktól" való megszabadulás.

Wagner: Parsifal (Metropolitan Opera)
Wagner: Parsifal (Metropolitan Opera)

A Parsifal alighanem a legnehezebben színre állítható Wagner-opera. Az 1877 és 1882 között komponált monumentális művet maga a zeneszerző Bühnenweihfestspiel néven határozta meg, ami szó szerint színpadi felszentelési ünnepi játékot jelent, a szöveg, a cselekmény és a zene bonyolult elegye a miszticizmusnak, a keresztény és buddhista tanításoknak. Ez volt az egyetlen mű, amelyet a szerző kifejezetten a saját elképzelései szerint építtetett bayreuthi Festspielhaus különleges akusztikai lehetőségeit szem előtt tartva írt. Ezért Cosima Wagner, a komponista özvegye, Liszt Ferenc lánya évtizedeken át nem engedélyezte, hogy az 1882-es ősbemutató után bármely más színpadon előadják. Az alábbi videón a francia-amerikai koprodukcióban készült előadásról beszélnek az alkotók:

"Rendezhetetlen darabként beszélnek róla" - mondta a kanadai Francois Girard, akinek nevéhez egyebek között A vörös hegedű című film is kötődik. A rendező a globális felmelegedés nyomán sivárrá lett posztapokaliptikus világba helyezte a darabot. Mint azt Kaufmann elmondta, a díszletektől a színpad "pont úgy fest, mint azok az afrikai tájak, amelyek már évek óta nem láttak esőt, és földjüket megannyi repedés tarkítja". A darab nagy részében Girard igyekezett hű maradni az opera eredeti szövegéhez, ám mint hangsúlyozta, a második felvonás mindig is absztrakt marad. A rendező szerint a mű rendkívüli hossza és a mintegy 180 énekes, táncos és egyéb színpadi szereplő alkotta stáb mérete miatt kénytelen volt bizonyos részletek irányítását kiengedni a kezéből és némi improvizációs lehetőséget adni a kórustagok egyes csoportjainak.