Orbán

Kriszta Kinga: "Szerencsésnek érzem magam"

2013.02.17. 07:01

Programkereső

2007-ben énekelte első színpadi szólóját a Nabucco Annájaként a debreceni színházban. A nyúlfarknyi megszólalás után még abban az évben rábízták az Eladott menyasszony Masenykáját, aztán jött Michaela szerepe a Carmenből, s hamarosan az első felkérés Budapestről. A szopránnal pályája eddigi alakulásáról beszélgettünk. INTERJÚ

- A vidéki, operatagozattal is rendelkező színházaknál bevett gyakorlat, hogy egy-egy kisebb szerepet kórustagra bíznak. Ön azonban hétmérföldes léptekkel halad a pályán. Hogy kezdődött.

- 2003-ban kerültem a debreceni Csokonai Színház énekkarába, és ezzel párhuzamosan nyertem felvételt az ottani egyetem magánének szakára. Az első szólómat 2007-ben énekeltem Verdi Nabuccójában. Anna szerepéről tudni kell, hogy csupán egyetlen önálló mondata van az operában, a szólam többi része együttes és finálé... Meglepődtem, amikor következőként Masenyka szerepét osztották rám, amelyet - mint közben kiderült - tanulószerepnek szántak. Mivel ez volt az első komoly munkafolyamat, amiben részt vettem, ez az előadás számomra máig meghatározó élményt jelent.

Kriszta Kinga
Kriszta Kinga

- Jó iskola, ha egy színházban sokfélét lehet énekelni. Debrecenben Mozart ugyan kimaradt, ám ezt hamarosan kétszeresen is bepótolhatta Budapesten.  

- Igen, előbb Papagenát énekeltem 2009-ben a vígszínházi előadásban, s ugyanitt, a másik szereposztásban Paminát is. Az utóbbit pár év múlva megismételhettem az Operaházban. Szerencsésnek érzem magam, hogy előbb Pagenával találkoztam, ez egy vidám, játékos, kedves szerep, amit csak örömmel lehet elénekelni. Azt meg kifejezetten élveztem, hogy a prózai részekben elváltoztathatom a hangom. Pamina operaházi szerepét annak köszönhetem, hogy Hajnóczy Júlia babát várt, és valakivel pótolni kellett őt. Talán azért esett rám a választás, mert a szerep nyolcvan százalékát már tudtam, ugyanis Debrecenben készült a Varázsfuvolából egy keresztmetszet jellegű előadás. Paminát rendkívül nehéz megformálni, nem csak azért, mert Mozartot énekelni nagyon kényes feladat, hiszen sokkal nehezebb technikailag, mint mondjuk Puccini zenéje, hanem, mert Pamina a nézők szemszögéből nem olyan izgalmas figura, mint Papagena.

- Nagy váltás lehetett utána a Hunyadi Lászlóban Gara Mária szólamát elénekelni. A szerep igen széles érzelmi skálát vonultat fel a szerelmes lírától a mély drámáig. Mi volt a -  fogódzó, ami segített azonosulni Mária alakjával?

- Ez a feladat teljesen váratlanul ért. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha el fogom énekelni Gara Mária szerepét, de utólag hálás vagyok érte, és remélem, lesz alkalmam még ebben a szerepkörben is bizonyítani. Általában azt próbálom megfejteni, hogy mi irányítja az adott alak cselekedeteit és döntéseit, kihez hogyan viszonyul, s nagy segítség a rendező véleménye is. Mária legdöntőbb jellemzői szerintem a szerelem, a hűség, a ragaszkodás. Persze, bármely karakter folyamatosan formálódik a próbák alatt, sőt előadásról előadásra is változik. Kíváncsi leszek, hogy fél év elteltével milyen lesz újból belebújni ebbe a figurába.

Kriszta Kinga
Kriszta Kinga

- Neves énekesek közé került, milyen volt velük a viszonya?

- Csak azokról a kollégákról tudok beszélni, akikkel Máriának kapcsolata van a darabban. Kiss B. Atilla és Bretz Gábor kedvesek és segítőkészek voltak, én pedig azt figyeltem, ki hogyan dolgozik, hogyan osztja be az energiáit, hogyan viszonyul a szerepéhez, mert ebből rengeteget lehet tanulni.

- A közelmúltban egy újabb főszereppel gazdagodott a repertoárja, Júliát énekelte Gounod művében a pécsi Kodály Központban. Mesélne erről a munkáról?

- Ez a második produkció, amelyben részt vettem ott, tavaly a Falstaff Annuskáját énekeltem a pécsi Nemzeti Színházban. Nagyon megkedveltem a várost és a színházat is, jó volt ismerősök közé visszatérni, a jó légkör elengedhetetlen feltétele a sikeres munkának. Most is Nagy Viktor rendezővel és Kovács János karmesterrel dolgoztunk együtt, Rómeó szerepében pedig Balczó Péter volt a partnerem. Sokat és jókat próbáltunk, a két főszereplő karakterét a rendező a mi személyiségünkből kiindulva teremtette meg, talán ezért is élveztem annyira a próbafolyamatot.

- Március 29-én újra az Operaházban láthatjuk-hallhatjuk, a Parsifal egyik viráglányaként. Hogyan viszonyul a grandiózus, wagneri zenei világhoz?

- A viráglány szólamát most tanulom, s bár nem nagy szerep - mindössze 15 perc -, a zeneisége összetett. Pontosnak, precíznek kell lenni, mert az általam is énekelt részek két női karra és hat viráglányra íródtak. Nagyon oda kell figyelnünk egymásra, hisz' egymástól függünk! Kíváncsian várom a próbákat, nagyon érdekel, hogy Wagner monumentális világa miképpen valósul meg a színpadon.