Gerzson

Ókovács Szilveszter: "A széles spektrumú operajátszásban hiszek"

2013.02.20. 09:58

Programkereső

A Magyar Állami Operaházat 2013. január 28-tól öt évre kinevezett főigazgatóját interjúnk első részében két héttel kinevezése után elsősorban rendezőkről és rendezésekről, az Erkel Színházról és az Opera rekonstrukciójának előkészítéséről kérdeztük.

- Első, MTI-nek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, legelső és legsürgetőbb feladata a vezetői pályázatok kiírása. Van olyan vezetőtársa, aki nem vállalná a folytatást?

- Hihetetlenül hangozhat, de a napi hajszában ilyesmin nem elmélkedünk. Mivel senkit sem kergettek az asztal körül, hogy másfél éve fogadja el a hívásomat, úgy gondolom, azért robotolnak, mert hivatásnak tekintik, s mint ilyet, fel nem adnák... Egyébként három pályázat már meg is jelent az ötből: fő-zeneigazgatói, balettigazgatói és marketing-kommunikációs igazgatói kiírások ezek. Arra számítok, hogy lesz érdeklődés.

Ókovács Szilveszter
Ókovács Szilveszter

- Ugyanebben a nyilatkozatában azt sugallta, nem számol főrendezői-művészeti vezetői poszttal. Az idei bemutatók visszhangja alapján nem érzi, hogy pont ezen a téren lenne érdemes erősíteniük?

- Először is különböztessük meg a művészeti vezetőt a főrendezőtől. Hol van az megírva, hogy feltétlenül egy főrendező legyen a színház művészeti vezetője? Mondjuk, Ön ezt Riccardo Muti római operaházában, vagy Barenboim berliniében el tudná képzelni? Egyébként pedig van a színháznak művészeti vezetése: éppenséggel három művész vezeti az intézményt, egy kiemelkedő tehetségét egyre inkább beérlelő karmester, egy szenzációs nemzetközi pályát befutott balettművész, magam pedig operaénekesként végeztem. Ha évadot tervezünk, ha koncepciók felett ülünk vagy előadást nézünk, sosem érzem, hogy művészi szempontokat ne tudnánk találni, értékelni. Azt nem mondom, hogy mindig ez volt az Operában a helyzet, de most nincs efféle probléma. Ráadásul számunkra a nemzetközi ügyekben tanácsokat adó Bátor Tamás szintén hétpróbás basszista, két főtanácsadónk, Marton Éva és Nagy Iván mindketten művészek - nem is ragoznám, mekkorák.

- És ami a főrendezői pozícióit illeti?

- Sok helyen azt várják egy főrendezőtől, hogy a személyes jelenlétével, akár évi két-három rendezéssel süsse a színházra a saját márkajelét. Az Opera viszont egyedüli intézményként képviseli a műfajt Magyarországon, ezért nem az a dolga, hogy beálljon egy bizonyos - bármilyen - sodorba, és akár mégoly jó előadások útján is, de egyféle irányba kötelezze el magát. Nem érzem tehát azt, hogy ennek a Háznak Kovalik-, Vidnyánszky-, Alföldi-, Nagy Viktor- vagy Szikora-tanösvénynek kellene lennie. A széles spektrumú operajátszásban hiszek, hiszen repertoárszínház vagyunk, egyedüliek az országban, lecserélhetetlen közönséggel, amelynek ráadásul a bérletrendszerét erőteljes forgással és színes permutálással kell kiszolgálnunk. Ezért szeretném, ha Balázs is újra felénk nézne, szeretném, ha Attila hasonlóképpen nemcsak a Jenufával, a Háryval meg a Kisvárosi Lady Macbethtel, hanem mással is jelen lenne. Szikora Jánostól elkezdve Szűcs Gáboron át nagyon sok mindenki befér ebbe a csapatba, és kipróbálok új rendezőket, akár a társművészetekből is. M. Tóth Géza már készíti a Máté-passiót, és éppen ma kértem fel egy produkcióra Toronykőy Attilát. És minden évben lesz egy külföldi alkotóművész is az operastábban: ősszel épp a francia Arnaud Bernard rendezi majd a Falstaffot.

A bolygó hollandi
A bolygó hollandi

- Mégis hasonlított egymásra az évad mindkét premierje, például az óriáskivetítő használata miatt...

- Tulajdonképpen minden színpad hasonlít egymásra, csak divathullámok borítják el. Vannak eszközök, amelyeket ma nem lehet kikerülni. Egy időben mindenki a süllyedőt rángatta össze-vissza, más időben meg az épített díszlet uralkodott, aztán elkezdtek csak fejgépezni, később kínos lett ez a direkt megvilágítás. Jöttek a fekete, televízióra alkalmazhatatlan előadások, sötét volt minden, mint a holló. Azóta fordult a világ, a színészek fehérbe öltöznek fehér kulisszák előtt, és vakufénnyel vakít a színpad. És bejött a kibernetika korának projekciója, amely praktikus, egyformán jó stilizált és valósághű vagy fantáziavilágba vivő látványra. LED-rács még nem volt nálunk, de láttuk, milyen remekül funkcionált a Margitszigeten Anger Ferenc Turandotjában. Tetszett, hogy mögötte is látszódnak a dolgok, és attól még, hogy természetéből fakadóan nem tűéles a technika, bőven appercipiálható, mi van a képen. Ezeket a modern eszközöket ne vitassa el senki tőlünk, ezekkel a világon mindenkinek élnie kell, egyébként pedig négy projektor még sosem működött összehangolva a zsinórpadláson: ezt a Bolygó hozta. De jön még csoda: Káel Csaba a szezonvégi Rameau-operában megint csavar majd egyet a projekción. Ma vetíteni kell, ebbe az irányba halad a világ, és nem abba, hogy tonna vasakat tegyünk a színpadra, amelyeket nem tudunk sem könnyen létrehozni, sem mozgatni színpadon, műsorrendben. A gördülékeny játszást ez akadályozná. Az opera végtelenül stilizált világ, máskor egyenesen absztrakció a köbön, és mégiscsak arról van szó, hogy a különböző művészeti ágakból összeáll a közös többletérték metszete.

A 2012/13-as operaévad első premierje a Hunyadi László
A 2012/13-as operaévad első premierje a Hunyadi László

- Ez lenne az Ön főrendezői koncepciója?

- Ha én lennék a főrendező - de nem leszek, és nem is fogok rendezni -, azt képviselném: az Opera nem arra való, hogy megmutassa a cselekmény, az alapdarab keletkezése vagy a szerző korát. Vagy hogy képeskönyvszerűen ábrázolja, milyenek voltak a historikus Wagner-színrevitelek. A darab üzenetét kell átadni, és azt kell éreznem, mondjuk A bolygó hollandinál, hogy persze, hisz én is voltam már szerelmi háromszögben, ez a darab rólam is szól. Le kell tisztogatni az operát az oldschool, patinának hitt rozsdától, ne legyen elidegenítő a fregatt meg a fonólányok rokkája. Közelíteni kell a mához, de nem feltétlen a fém-üveg-wifi irodaházak világához, hanem a mai ember, az aktuális befogadó lelkivilágához. És ahhoz ma mások a kódok, mint tíz éve: a százévesekkel pedig már nem élünk egy „bolygón". Amikor a néző elektronikus levélben kéri számon rajtunk a régi, simándys Hunyadit, nem tudok mást tenni, semmint emlékeztetem rá, hogy lám, ma már se lúdtollal, se golyóssal nemigen írunk. Ha ő haladt a korral, nekünk is kell, és a megszokást sosem szabad a valós lelki igénnyel összekeverni. Én így gondolom. De sosem engedném ezt a nézetet kizárólagosan elhatalmasodni az Operában, hisz egyrészt tévedhetek, másfelől pedig sokfélék vagyunk, Ponnelle esztétikája például teljesen más, ám zseniális. Ceterum censeo: nem kell egyféle Opera. 

Ókovács Szilveszter az Operaház 2013. január 22-i sajtótájékoztatóján
Ókovács Szilveszter az Operaház 2013. január 22-i sajtótájékoztatóján
- Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila szabad kezet kap koncepciója megvalósításában, vagy feléjük is megfogalmaz majd kívánságokat?

- A Háznak 130 éves saját hagyományai, társadalmi feladata és - művészi víziónak alárendelt - kommunikációs céljai vannak, ebbe simuljon bele minden produkció. A határőr én vagyok, így az én dolgom ezeket a korlátokat jó tágan tartani. A művészi szabadság nagyon fontos, ám az igazgató távol mégsem tarthatja magát attól, ami ott készül, hisz egyszemélyi felelőssége van mindenért.  A felelősséget az énekesek-táncosok-karmesterek iránt is érzi az ember, pláne, ha a közönség élménye forog kockán: ha valaki rosszul énekel-ugrik-dirigál, ki kell venni, és ez így van a rendezővel is. Sőt, a tervezőkkel is: komoly procedúra övezi mindenhol a tervek elfogadását, a produkciós költségvetést monitorozzuk, elvégre közpénzt költünk, mégsem érzi ezt senki a szabadság csorbításának. Ötven-hatvan darab közül biztos lesz egy, amire azt kell mondani: ezt ezért és ezért ne, mert tudom, kik járnak hozzánk, és hogy miről szól a mű, vagy hogy nem erről volt szó és nem így, nem ennyiből. Ez azonban vészfék, óvatosan bánunk majd vele, hisz az ember önmagát büntetné meg, ha kikoptatná a fogantyút.

Bejárás az Erkel Színházban 2013. február 14-én
Bejárás az Erkel Színházban 2013. február 14-én

-  Erkel Színház. Az újranyitás kapcsán 150 új státuszt emlegetett, amelyeket elsősorban hangszeres és énekes művészek fogják betölteni. Van ma Magyarországon ennyi szabad, elkötelezhető muzsikus?

- Ráadásul a műszakra is több mint 100 fő kell. A minisztérium által megjelölt státuszmennyiség jelenleg 153, ennyit lehet betölteni, de ebből az ország legnagyobb színháza nem tudna tartósan működni. Az Operaházhoz képest igaz, kevesebb lesz az Erkel előadásszáma, de az nem járható út, mert aránytalan, hogy 700 fő dolgozik az Operaházban, 150 meg az Erkel Színházban, miközben Turandot, Don Carlos és hasonló nagy művek mennek majd sorban odaát. Ha a 700-700 dolgozó túlzás is lenne, de 250 fő alatt a legnagyobb magyarországi színházépület nem üzemeltethető, főleg nem törvényesen, a munkajogi szabályokat betartva. 60 fős zenekari felvétellel számolunk, hogy a meglévő potenciálokkal együtt működő- és forgóképes együttes jöjjön létre. Adott mostani időpillanatban ennyi kiváló muzsikus biztos nem kószál szabadon pont ilyen besetzungban, ezért hosszabb időt ölel majd át a próbajátékok sora. De mi is itt élünk ebben a világban, látjuk, hogy a budapesti zeneélet hogyan változik, több zenekarnak megingott a helyzete. Nekünk kötelességünk az Erkel Színházat a lehető legjobb zenekari állománnyal működtetni, úgyhogy aki ezekre jelentkezik, jöhet kívülről, független zenészként, tanári állásból, más zenekarból is természetesen.

Bejárás az Erkel Színházban 2013. február 14-én
Bejárás az Erkel Színházban 2013. február 14-én

- Nem merült fel ahhoz hasonló megoldás, mint a Zeneakadémia esetében, akik a Concerto Budapestet rezidens zenekarként kívánják foglalkoztatni a felújított Liszt Ferenc téri palotában?

- Nem. Az Opera állami intézmény, központi költségvetési óriásvállalat. Törvény szabta kötelessége alapfeladatait saját munkatársakkal megoldania - és ez így is van jól. A tavaszi hónapokban viszont még más a helyzet, hisz az Erkel nyitási ideje bizonytalan volt, nem tőlünk függött, így státusokkal készülni rá sem volt lehetséges. Kértünk három zenekartól is ajánlatot, a Danubia Zenekar vállalta a feltételeket. A Honvéd Férfikar és a Budapesti Stúdió Kórus is ilyen módon, projektekre szerződik, de mire az Erkel Színház hivatalosan megnyílik november 7-én, az új státuszok élni fognak, és addigra az Erkel Színház saját közalkalmazottakból álló zenekarral és énekkarral fog rendelkezni. A projekt-gondolat pedig nem idegen az intézményi gyakorlattól: első operaházi ténykedésem idején a Carmennel Japánban turnézó társulatot épp a Danubia helyettesítette az Erkelben, balettelőadásokon (ekkor Petrovics Emil fő-zeneigazgatott), éveken át előfordult, hogy bizonyos operáink betétjeit Kropf Mihály csapata segítette ki. A Rádió énekkara tavaly is, idén is énekel nálunk Bach-passiót - arra törekszünk, hogy ezek kivételes alkalmak maradjanak, és minél inkább képesek legyünk magunk ellátni mégoly ambiciózus feladatainkat is. Még akkor is, ha - mint jelen esetben - kisebb árat fizetünk a vendégegyütteseknek, mint tennénk a saját muzsikusainknak. Ez pedig nem ellentmondás: megéri saját zenekart-énekkart építeni, hisz így lehet együtteseket nevelni, variálni, turnéképesnek maradni s nem függni idegen társulatokhoz érkező más ajánlatoktól. Alapfeladatunk az opera- és balettjátszás.

Bejárás az Erkel Színházban 2013. február 14-én
Bejárás az Erkel Színházban 2013. február 14-én

- Január 1-jén írták alá a II. János Pál pápa téri épület felújításának kivitelezési szerződését, márciusban már játszani szeretnének. Mire elég két hónap? Hogy halad a munka?

- Arra elég, amire számítottunk. Az Erkel Színházat szerencsére nem a semmiből kell felépíteni. Első körben leporolják, kicserélnek sok mindent a közönségforgalmi terekben, megújul az összes mellékhelyiség, kijavítják a burkolatokat, festik a falakat, tehát leginkább komfortnövelő intézkedések férnek bele a rendelkezésre álló szűk időbe, plusz az érintésvédelem és más biztonsági intézkedések. A színpadon új, ideiglenes színpaddeszkázat fér bele márciusig, ami pedig nem, az nyárra marad: június 10-től egészen szeptember 30-ig fognak dolgozni az új homlokzaton, az előcsarnokon, új színeket és fazont kap a beltér, kicserélnek rengeteg kábelt, új légtechnikát, füstelvezetőket, tűzjelzőket szerelnek be, kialakítják az öltözőket. Sőt, a nyolcvan előadásos tavaszi három hónap alatt hétköznap is folynak majd munkálatok olyan helyeken, amelyek nem zavarják a próbákat és az előadásokat. Az Erkel Színház tehát részlegesen ugyan, de őszig építési terület marad.

- Az öt éves főigazgatói szerződése elég lesz arra is, hogy az Operaház rekonstrukcióját előkészítse?

- Elégnek kell lennie. Nagyon szégyellném magam, ha nem tudnám ezt kijárni öt év alatt. Harminc év az ország egyik legszebb, legfontosabb intézményében nyomtalanul nem múlik el. Gondoljon csak bele, ha az otthonukban harminc éven át nem festetnénk ki! Most itt állunk. Sőt, rosszabb a helyzet, mert például a színpadtechnika krisztusi korba lép, mire hozzáláthatunk. 2015 és 2017 között három hosszított nyáron keresztül jól előkészített, nagy építkezésekkel meg kell tudnunk oldani a feladatot.

Az interjú február 24-én megjelenő folytatásában a fiatalos operáról, valamint a közeli és távoli jövőről is kérdeztük Ókovács Szilvesztert.