Konstantin

Ókovács Szilveszter: "Az Erkelnek a hozzáférés a kulcsa"

2013.02.24. 07:09

Programkereső

A Magyar Állami Operaház 2013. január 28-tól öt évre kinevezett főigazgatóját interjúnk második részében két héttel kinevezése után a fiatalos operáról, valamint a közeli és távoli jövőről is kérdeztük.

Az interjú első részében rendezőkről és rendezésekről, az Erkel Színházról és az Opera rekonstrukciójának előkészítéséről kérdeztük Ókovács Szilvesztert.

- Pályázatában nyilván oldalakat szentelt annak a témának, hogyan lehet fiatalossá, sőt trendivé tenni az opera műfaját. Össze tudná foglalni két mondatban?

- Egy mondatban is menni fog: fiatalos, a világhoz igazodó marketinggel kell tudnunk bemutatni, hogy azok a darabok, amelyek nálunk mennek, a mi életünkről szólnak - még ha fel is vannak öltöztetve zenével, tánccal és kosztümökkel. A zene pedig a legnagyobb kerítő, Tolsztoj bonmot-ját a tánccal kiegészíteném - ma is kell hatni, és hat is.

Ókovács Szilveszter
Ókovács Szilveszter

- Kifejezetten a világnak szólt, amikor szeptember 29-én az Andrássy úton kivetítőn és a televízió mellől is lehetett követni a Hunyadi László premierjét. Lesz-e folytatás?

- Igen, bár szerintem hamis az a nézet, hogy egy opera mozivásznon nézve ugyanaz az opera volna. A valódi opera egy térben játszódik veled, hús-vér ember áll előtted „ezerdében". Pont attól szép ez, hogy akusztikusan kell átívelni a nézőteret, nincs erősítés, attól függ a látvány, hogy hová nézel, nem vezető operatőr fókuszál helyetted, és akkor a más természetű lelki rugóit még nem is említettem. Nem digitális eszközök hangosítják köréd azt a térérzetet, hanem innen, a falakról verődik rád. Nézzük meg a világ operaházait: kevés olyat találunk, amelyik nem különösen szép épület lenne (és ami kivétel, az is annak indult, például Alvar Aalto esseni háza), az építőművészet az egészet egy nagy búra alá helyezi. Fontos segítség a közvetítés, de sosem fogja pótolni magát az élményt. A közmédiával kötött exkluzív megállapodásunk keretében az évadban több előadás, így A bolygó hollandi is hamarosan látható lesz a televízióban, és az Andrássy úti nagy kivetítőt is elővesszük majd szeptemberben, a következő évad nyitányaként. Akkor a Falstaffal barátkozhatnak majd a nézők.

- Lesz-e változás az első osztályú vendégművészek meghívásának gyakoriságában, jönnek-e bőségesebb évek az elmúlt két szűk esztendő után?

- Remélem, de ez nyilván pénzkérdés is. Az ember meggondolja, hányszor „füstölhet el" néhány tízezer Eurót egyetlen este egy olyan házban, amelynek a költségvetése még most is, amikor a valaha létezett legnagyobb nominális összeget kapja, ötöde-hatoda csak más európai intézményekének. A helyzetet tudomásul véve olyasmire törekszünk, ami még az Opera életében sosem következett be: hogy 2013. június 30-ra négy évre előre lássunk. Nyilván az évek látásélessége egyre kisebb, de fontos, hogy még a negyedik, 2016/2017-es évadban is lássuk a premierek mellett azon előadásokat is, amelyekre külföldi vendégművészt, világsztárt akarunk meghívni. Előre tervezés nélkül nem lehet világsztárokat megszerezni csak a jószerencse és a jó kapcsolatok együttállásával, így csaptunk le 2011 őszén Juan Diego Flórezre. Kis türelmet kérek még tehát, de addig is: Kurt Rydl, Rainer Trost, Leo Nucci, Ivan Magri jönni fognak, a karmesterek közül Pinchas Steinberg - aki a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara elnök-karnagya lett a következő három évben -, Ion Marin, Stefan Soltész várható.

Pinchas Steinberg
Pinchas Steinberg

- Milyen kuriózumokra számíthatunk a következő két évadban?

- Minden évben szeretnénk bemutatni gyerekdarabot: most éppen Csukás István írt egy kis gyerekdaljátékot, amelyet, ha minden igaz, Melis László zenésít majd meg, ez tényleg a jövő zenéje. Viszont már a következő évadban kis Varázsfuvolát viszünk színpadra Parázsfuvolácska néven, látványos kis darab lesz, cirkuszi elemekkel színesítve. Minden évben lesz barokk darab. Idén Rameau-t tűztük műsorra, de játszunk majd Gluckot és Lullyt is. Szeretnénk tartós, ütemes felméréssel kideríteni, hogy gyökeret verhet-e valamiféle kisebb barokk repertoár a Magyar Állami Operaházban. Szeretnénk a Wagner-repertoárt újraépíteni, amelyben most a Müpa viszi a zászlót, de elég nagy az ouvre, elférünk majd egymás mellett, partnerként. Jövőre, amikor a Richard Strauss-év beköszönt, a szerző 150. születésnapja alkalmából nagy Strauss-fesztivált rendezünk: nem túlzás, ha azt mondom, a tizenhárom estét lebonyolítani a legnagyobb kihívás lesz, amit az Opera az elmúlt húsz évben megoldott. Akkorra már hat Strauss-darabunk lesz, különböző stílusú rendezésekkel: benne lesz Kovalik Elektrája, ami abszolút posztmodern, de benne lesz a Bereményi-féle Arabella, ami az old schoolt képviseli, lesz egy régebbi, viszont ugyancsak ütős Szikora János-féle Salome, Anger Ferenc készíti el idén az Ariadné Naxos szigetént, egy lett rendező, Andrejs Žagars 2010-ben bemutatott Rózsalovagját is műsorra tűzzük, továbbá lesz új produkciónk, a straussi főmű: Az árnyék nélküli asszony. És a zenekar e hatalmas teher mellett még koncertet is fog adni a filharmóniai sorozatban, s az intézményünkkel anno familiáris viszonyt ápoló születésnapon felavatjuk Richard Strauss operaházi szobrát is.

Évadnyitó az Operaházban 2012. szeptember 29-én
Évadnyitó az Operaházban 2012. szeptember 29-én

- Milyennek látja lelki szemeivel az Operaházat és az Erkel Színházat 2018-ban, amikor megbízatása lejár?

- A vízióm az, hogy 2018-ra elkészül a vadonatújra felújított Operaház, modern színpadgépezettel, újjá varázsolt külsővel-belsővel. Emellett áll az Erkel Színház, amely sosem lesz egy kacsalábon forgó palota, hisz nem is annak épült, de nagyon célszerűen, remek akusztikával, nagy befogadóképességgel, jó látószögekkel szolgálja a magyar nézőket. Az Erkelnek a hozzáférés a kulcsa: visszavonzani a széles hazai közönséget évi minimum százötven előadásra. De az Opera művészei mellett megfordulhatnak ott mások is: lesz az Erkelben minőségi pop- és rock-koncert, táncelőadás is. Akkor lennék boldog, ha 2018-ban már régóta állna egy állami telken az a nagy integrált Műhelyház és Próbacentrum, ahol az Opera összes kelléke, jelmeze, díszlete, kilenc műhelye elférne. Ez a csarnok az Erkel Színház, illetve az Operaház színpadával méretarányos, állítópróbára alkalmas színpaddal rendelkezne és három olyan teremmel is, ahol az Erkel Színház gárdája - a balettkar, az ének- és zenekar - gyakorolni tudna. S ha emellett még a Jókai utcai próbatermeink is kicsinosodnának, valamint az Operaház Hajós utcai üzemházában is élhető feltételeket tudnánk teremteni, akkor lennének olyan körülményeink, amelyek már vetekednek egy igazi európai házéval. A hangszerparkot is meg kell újítani, ami szintén milliárdos befektetés, és akkor lennék boldog, ha havonta legalább kétszer egy-egy első osztályú, világhírű művészt tudnánk fogadni, és le tudnánk cserélni a jelenlegi repertoárunk nagyobb részét.

- Végül engedjen meg egy személyes kérdést: szavaiból úgy tűnik, a következő öt évben még kevésbé fog ideje maradni azokra a tevékenységekre, amelyeket korábban párhuzamosan űzött. Az írás, szerkesztés, rádiózás, tévézés közül mi az, amiről a legnehezebben mond le?

- Mivel írni néha még van módom, leginkább a tévézés-rádiózás hiányzik. Igaz, már két évet kibírtam nélküle, ezzel együtt mégis úgy gondolom, a tévé is az életem része, és ha az égiek is úgy akarják, fog még arra kanyarodni a pályám. A következő öt év biztosan az Operáról szól majd: 2018-ra összesen 11 évet dolgozom itt. Most negyvenhárom múltam, de milyen jó lenne úgy tudni, hogy Dantéhoz vagy Hölderlinhez képest csak most fordulok túl életem felén.