Auguszta

Tolcsvay László: "Nagy öröm rossz ördögöt elzenélni"

2013.03.28. 07:03

Programkereső

Az Erkel-díjas zeneszerző újabb zenés darabot írt: a Budapesti Operettszínházban húsvétkor mutatják be Tamási Áron Ördögölő Józsiás című művét. A magyar beat nemzedék emblematikus alakja zenés színházbeli tapasztalatairól és munkamódszereiről mesélt a Fideliónak. INTERJÚ

- A Fonográf 1984-es megszűnése után kezdett el zenés színházi műveket alkotni. A Madách Színháznak sorozatban írta a darabokat, a nagysikerű Doctor Herzet, az Isten pénzét, a Beszterce ostromát. Hogy vezetett az út az Ördögölő Józsiáshoz?

- Tavaly pünkösdkor hívott fel Kerényi Miklós Gábor, és konkrétan azt mondta, hogy „mentsd meg az Operettszínházat". Gondolom, ő is érezte, hogy nagyon rövid határidőt kaptam a komponálásra. Volt már egy közös próbálkozásunk, és az félig kész is, de egyelőre várat magára. Az operettszínházbeli munkát örömteli lehetőségként élem meg, mert korábban akárhányszor itt jártam, annyira jól szólt a zenekar, hogy mindig azt kívántam, de jó lenne egyszer velük dolgozni, ez nagyon jó zenei műhely lehet. Ebben aztán nem is csalódtam.

Tolcsvay László
Tolcsvay László

- Mitől lesz jó egy színház zenekara?

- A jó muzsikusoktól és attól, hogy a zenekarban vannak modern hangszerek is, a szimfonikus hangzás mégis impozáns. A korábbi musicaljeim, rockoperáim mindig úgy készültek, hogy a bemutatók előtt hangfelvételt készítettem, és az volt a kíséret, mert akkor még nem volt zenekara a Madách Színháznak. Az Operettben nagyon élő, organikus a megvalósítás, lehetőség van menet közben a változtatásra. Nem sokszor igazítottam a dallamokon, a szerkezeteken, de amin változtattam, az csak javára vált.

- Mi inspirálja, ha zenét szerez?

- A mese maga - ha olvasom, és elképzelem. De nagyon inspiráló például az, ha valaki felolvassa nekem, vagy én felolvasom magamnak hangosan. Elképzelem a képeket, ilyenkor a belső látásomra hagyatkozom. Valamint ugyanígy, ahogy most beszélgetünk, egy kis magnóval járok-kelek, és ha egyeztetünk a rendezővel és a többi alkotótárssal, akkor felveszem. Évtizedek óta így csinálom, Müller Péterrel is így dolgoztunk együtt. Előfordul, hogy egy beszélgetésben nagyon jó ötletek hangzanak el, amire később másképp emlékszem, vagy ha felírom, az nem olyan inspiráló, mint mikor hallom még egyszer, és visszajön ugyanaz a hangulat.

- A műben Józsiás elnyeri a királylány kezét, de az ördögök puccsal átveszik a hatalmat. Mi volt az első benyomása, mikor elolvasta?

- Hogy ez igazi tündérmese, aminek rengeteg rétege van. Tamási Áron 1952-ben írta, és akkor politikai okokból rögtön nem is mutatták be, mert a főördög igencsak hasonlított valakire, aki éppen regnált. Nagyon mesterien van megírva, színes, izgalmas, fordulatos. A zenés műfaj alapja a jó mese. Ilyenkor elszabadulhat a zene, a zeneszerző fantáziája, van mit elmuzsikálni: szituációt, örömöt, bánatot, ármányt, szerelmet.  Rengeteg különös alak van a történetben, akiket meg kellett formálni dallamban is, ez egy gyönyörű zeneszerzői feladat.

- Az ördögök és tündérek harcán keresztül elég élesen kerül szembe jó és rossz, nyilván a zenében is számíthatunk hasonló kontrasztokra.

- Ez a mese játszódhatna a valóságban is. Nagy öröm ám rossz ördögöt elzenélni! Az ember zajonghat, felhasználhat olyan hangszercsoportokat is, amelyiket többnyire csak visszafogottan lehet: sok ütős hangszert, különös hangzásokat, akkordokat, megszólalásokat. A tündéreket látszólag egyszerűbben meg lehet formálni, de én őket is összetetten jelenítem meg, mert nekik sem csak egy arcuk van. A darabban van áruló tündér és áruló ördög is.

- Milyen koncepcióval fogott hozzá a munkához: slágeres, folkos, rockos legyen a darab?

- Belőlem természetesen jön a magyar zene, ezért nem kellett külsőségeiben „népies" hangzásra törekednem. Nem akartam semmit sem illusztrálni.  Mikor a Józsiás először megjelenik, akkor természetesen van neki egy konkrét erdélyi motívuma a zenében is, egy széki legényes témáját használtam. Arra ügyeltem, hogy nagyon dallamos zenét írjak. Dallamcentrikus vagyok, az Isten pénzében, vagy a Mária evangéliumában is az volt a szándékom, hogy a szereplők motívumokból épüljenek fel. Az Ördögölő hangzása rockos is, szimfonikus is, kárpát-medencei is.

- Az elmúlt háromnegyed évben csak ezen dolgozott?

- Igen, nem szeretek százféle dolgon dolgozni egyszerre. Fél éve egyfolytában „Tündérországban" vagyok, ami kitölti a napjaimat. Persze közben voltak koncertek, kötelezettségek, ráadásul az ősszel a Doctor Herzet bemutatták Kecskeméten, az Isten pénzét Csíkszeredában. Szoktam úgy is zenét írni, hogy nincs éppen semmiféle feladatom, hátha lesz belőle valami, és számtalanszor előfordul, hogy lesz, például egy balett. De a Rákóczi fantázia is így indult, és 10 évvel ezelőtt bemutatták Párizsban, aztán eljutottunk vele Brüsszelbe, Rómába.

Tolcsvay László
Tolcsvay László

- Más darabjait is játszották és játsszák külföldön, az Isten pénzét Németországban, a Doctor Herzet Manchesterben.

- És 1992-ben volt Szlovákiában a Mária Evangéliuma bemutatója szlovákul évekig ment, a pozsonyi televízió minden karácsonykor és húsvétkor leadja. El lettem kényeztetve külföld szempontjából. Az Isten Pénze Németországban megy folyamatosan. A Herzet a Manchester Royal Exchange-ben mutatták be, egy hatalmas viktoriánus tőzsdepalotában, annak az aulájában zajlott a 19. században a tőzsdei élet. A csarnok közepén épült egy hipermodern, ufószerű, kör alakú színház, és pontosan olyan, mint a Herz laboratóriuma, ezért is szeretett bele az angol rendező a darabba. Szerepelt benne Sting első felesége, Frances Tomelty is, ő játszotta a mama szerepét, amit itthon Psota Irén. Ez a musical lett a Doctor Heart, több új dallal. Két évig dolgoztunk rajta, két és fél hónapig Angliában éltem. Ott nincsenek társulatok, produkciókra szerződnek a színészek, és addig nem is csinálnak semmi mást. Ez a fajta intenzitás, összeszokás nagyon érdekes volt. Elképesztő a munkamoráljuk, a sztárszínész ugyanúgy bement reggel 10-kor jógára és közös énekre, mint a kevésbé nevesek. Mindenki részt vett a másik munkájában, nem az volt, hogy kiugrott a büfébe egy szendvicsért, mikor épp nem ő próbált. Ez borzasztóan tetszett nekem. Sokat tanultam tőlük. Itthon arra kényszerülnek a színészek, hogy több helyen dolgozzanak, hogy meg tudjanak élni, és nem lehet elvárni tőlük, hogy egész napjukat csak egy produkcióra szánják.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a Fonográf megszűnése után a zenés színházban találta meg az Önt inspiráló szakmai és emberi harmóniát.

- A csapatmunkát nagyon szeretem, empatikus vagyok, tudok alkalmazkodni. Úgy tudok domináns  lenni, hogy nem vagyok erőszakos. A Fonográfban a lelkek összhangja volt a lényeg, abból lett a jó zene. És a jó darab is abból lesz, ha az emberek egyet akarnak, és egy idő után nem a saját személyük, hanem a mű létrehozatala lesz a fontos. Nagyon szeretek bejárni a világítópróbákra is, amikhez semmi közöm sincs, mégis nagyon inspirálóan hat rám, mikor elkezdjük „látni" a zenémet. Az Operettszínházban fantasztikusak a munkatársak. Nagyon jól megértjük egymást Makláry László karmesterrel, Bori Tamással, aki a verseket írta, Somogyi Szilárd rendezővel, akivel már nem először dolgozom. Németh Zoltánnal, a hangszerelővel most dolgozom először, de olyan, mintha már régen egy zenekarban játszanánk. Mindenkinek konstruktív ötletei voltak a zenével kapcsolatban. Igaz, hogy én vagyok a zeneszerző, de a végeredmény az egy nagyon sok ember érzéseiből és munkájából leszűrődő esszencia. Itt mindenki muzsikus, még az igazgató, KERO is. Nagyon élvezem a zenekari próbákat, amúgy is egy zenekarmániás pacák vagyok. Úgy érzem, a színészek, a táncosok, a kórus is szereti, amit csinálunk.

- Nem fordult meg a fejében, hogy ismét zenekart alapítson?

- Próbálkoztam vele az ezredfordulón, fiatalokkal csináltunk egy zenekart. Nagyon jól sikerült, és szerettem is velük együtt dolgozni, de a showbizniszben nem tudtam részt venni. Nem értem azt sem, hogy működik manapság az egész. Idegen tőlem, nincs menedzserem, producerem. De azért minden évben elég sokat koncertezek alkalmi társulásokkal, régi zenész kollégákkal, barátokkal, akikkel félszavakból értjük egymást. Nem mintha a fiatalokkal nem lett volna így, de bonyolultabb volt a helyzet.

Tolcsvay László, Somogyi Szilárd - Ördögölő Józsiás olvasópróbája - Budapesti Operettszínház
Tolcsvay László, Somogyi Szilárd - Ördögölő Józsiás olvasópróbája - Budapesti Operettszínház

- A magyar zenei élet kimagasló alakjaként nyilván van véleménye a mai magyar könnyűzenéről.

- Sajnálom, mikor eleve angolul gondolkodnak, és bele akarnak mosódni a létező zenei irányzatokba. Tudom, hogy most kinyílt a világ, amikor meg mi kezdtünk, akkor be voltunk zárva. Az is egy ellenállás volt, hogy mi igenis magyarul éneklünk. De azt tapasztalom, hogy ha az ember tisztában van azzal a zenei anyanyelvvel, amiben felnőtt, és épít rá, akkor karakteresebb és vonzóbb a nagyvilág számára is. Jó, hogy van ez a mérhetetlen sok lehetőség, de el is tudnak veszni benne az emberek. Rengeteg tehetséges és virtuóz tudású muzsikus van, annak idején mi nem voltunk ilyen virtuózok a hangszereinkkel. De mégis azt mondom, hogy valami bennünket jobban összekovácsolt - lehet, hogy éppen az elnyomás, de inkább a lelkünk. Ami hibát látok, az az, hogy rengeteg a külsőség, és kevés a belső tartalom, pedig ezen múlik a hosszú távú zenei megmaradás. Én a mai napig nem tudok" szándékosan" slágert írni, például fogalmam sincs, hogyan jött az Első villamost, és hogy született a Jöjj, kedvesem. Csak az érzéseimre emlékszem. Másik probléma az, hogy a szövegírók nem igazán törekszenek arra, hogy gyönyörű verseket írjanak magyarul, tisztelet a kivételnek. Nem véletlen, hogy Kiss Tibinek ekkora a sikere, van identitása annak, amit csinál. Soha nem találkoztam vele, de sejtem, milyen pali - megismertem az ő lényét. Nem azt mondom, hogy régen minden jó volt, most pedig minden rossz, de rengeteg a csábítás, a csillogás, a külsőség. Nagyon gyorsan változik minden, nem is tudom mindig követni, meg a saját szabadságom megóvása érdekében nem is követem.

- De a Quimbyt ezek szerint ismeri, és nyilván vannak más kedvencei is.

- Hogyne ismerném, nem tudom nem meghallani. Szeretem a Balkan Fanatikot is, agyament fantáziájú banda. Mikor a körülöttem lévő gyerekek, az unokahúgom rajong valamiért, azt is meghallgatom, még a Linkin Parkot is, és kóborolok az interneten is. Lenyűgöznek a bravúrosan éneklő énekesnők. De igazán azokat a zenéket szeretem, amiknek van identitása, gyökere, és a dolog megvalósulása mögött felfedezek valami karakteres, népi vonulatot, mint, amilyen az ír zene, és annak rockzenésített változata. Nagyon szerettem Cipőt is. Elementáris dalszerző volt, aki a dolog nemes értelmében egyszerű dallamokat és különös szövegeket tudott írni. Szomorú, hogy félbeszakadt az élete.

- Az Eurovíziós Dalfesztivál kapcsán vita lángolt fel a magyar zenéről. Követte a Dal fordulóit?

- Belenéztem egyszer, de az az igazság, hogy az ilyen tévéshow-k esetében nagyon zavar a lelki része. Hazugnak érzem, művinek, de ez mindenhol máshol a világon is így megy. Olyan, mint a mosóporgyár. A showbiznisz uniformizálja az emberi lelket, pedig az emberi lélek szabadsága, egyedisége, saját hangja viszi előre a világot. Az én érzéseim benne vannak a muzsikáimban, az Ördögölő Józsiásnál is az volt a célom, hogy az emberek ne úgy menjenek majd ki a színházból, mint ahogy bejöttek. Hogy ha a második felvonásban elhangzik majd az a két dal, amiről én tudom, hogy miért írtam, akkor érezze a közönség is azt, amit zeneszerzés közben éreztem. Hogy ne csak szórakozás legyen, hanem közösség teremtődjék, hogy fellépjen köztünk egy kapocs anélkül, hogy személyesen ismernénk egymást.