Valér

Polip és strandpapucs - az Ariadné az Operaházban

2013.05.08. 12:43

Programkereső

"[Az Ariadné] az élet egyik legközvetlenebb és legnagyobb horderejű problémájáról szól: a hűségről; hogy ragaszkodjunk-e ahhoz, ami elveszett, akár az életünk árán - vagy éljünk, éljünk tovább, jussunk túl rajta, alakuljunk át, áldozzuk fel a lélek érintetlenségét, és ebben az átváltozásban őrizzük meg lényegünket, maradjunk emberi lények, ne süllyedjünk állati, vagyis emlékezet nélküli szintre..."

A fenti levélrészlet Hugo von Hofmannsthal mélyen elkötelezett és kitartó igyekezetének a bizonyítéka, amellyel megpróbálta meggyőzni Richard Strausst közös tervük, az Ariadné Naxoszban (Ariadne auf Naxos) koherenciájáról és életképességéről. Ami azt illeti, a megfogalmazás pontosságának, a szavak ellenállhatatlan érzelmi erejének, az egyszerre személyes és társadalmi dilemma intellektuális jelentőségének hatására az olvasó csakugyan hajlamos az író feltétel nélküli hívéül szegődni, a komponista azonban nem adta meg magát ilyen könnyen.

Szabóki Tünde
Szabóki Tünde

Strauss színházi ösztönei nem érték be a szellemi tartalom megsejtésének lehetőségével: ő pontosan tudni akarta, hogyan vetül majd egymásra, hogyan értelmezi és ellenpontozza majd egymást az Ariadné-lamentók méltóságteljes operai tradíciója és Molière Úrhatnám polgárának szarkazmusa. Bár lelkesedett a hagyományt és értéket frivol módon megkérdőjelező ilbrettó tervéért, az elkészült szövegkönyv laza, szinte csak asszociációk segítségével összefűzött szerkezetében nem bízott. Akár ezért, akár más okból, mindenesetre az 1912-es stuttgarti premier némileg bizonytalan visszhangja őt igazolta. Az Ariadné évekre eltűnt a süllyesztőben, és csak egy alapos átdolgozás után kelt életre újra, hogy a 20. századi operatörténet egyik megkerülhetetlen alkotásává váljon.

Anger Ferenc
Anger Ferenc

Ahogy az 1916-os bécsi bemutató óta szinte minden zenés színház, a Magyar Állami Operaház is a darab második változatát állítja most színpadra hozzávetőleg négy évtizedes szünet után. A produkció alapkoncepciója, ahogyan azt a rendező, Anger Ferenc hangsúlyozta, a kompozíció csaknem szemérmetlenül ironikus, komédiát és tragédiát, színpadot és öltözőt, a valódi, megélt életet és annak művészi ábrázolását különösen izgalmas fénytöréseket létrehozó módon összecsúsztató kettősségéből bomlik majd ki: "Az ambivalencia adja majd az alapot, a mindenben jelenlévő kettősség: a komédia és a tragédia egyidejűsége, szomorúság és vidámság egymásba játszása, az alá-fölérendeltségi viszonyok keveredése. Folyamatosan játszunk a szerepek kettőségével is, azzal, valódi-e vajon az Ariadné-történet, vagy játék a játékban, azonosak-e a szereplők az általuk megformált figurákkal, vagy éppen a különbség dinamikája teszi élővé az alakítást, a cselekményt. Persze ez minden színjátszás esztétikai megközelítésének alapkérdése, amit sokan boncolgattak már az elmúlt évszázadok során. Mi sem fogunk választ adni rá május 17-én.

Az ellenpontozás a legfontosabb, a két cselekménynek a szereplőkön kívül ugyanis csak akkor van találkozási pontja, ha belelátjuk. A várakozás lesz a kapocs, a két társulat nyüzsgő, izgatott várakozása az előadás előtt, az előjátékban, ami teljesen más időérzékkel működik, mint az Ariadné-történet reménytelen, végtelen várakozása. Strauss rá is játszott erre az eltérésre, az objektív hosszúság és a szubjektív végtelenség kétféle érzékelésére. Ez szolgál majd a színpadi létezés alapeszközéül, ez kontúrozza az eltérő szituációkban átlényegülő szereplőket is, amelynek kapcsán aztán óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon valóban mindent lehet-e, vajon az értékek összemosása valóban külső kényszer-e, a gazdag megbízó ostoba szeszélye, vagy mégis belülről fakad az engedély a kulturális normák figyelmen kívül hagyására, a szabályok megszegésére."

Rácz Rita - A Mágnás Miska olvasópróbája
Rácz Rita - A Mágnás Miska olvasópróbája

A súlyos kulturális kérdések ellenére az opera seria- és commedia dell' arte-elemeket vegyítő kompozíció előadása rendkívül élettelinek ígérkezik. Zöldy Z. Gergely színpadképe határozott kontúrokat rajzoló látványvilággal domborítja ki a mű egyszerre kifinomult és kíméletlenül éles humorát: olyasfajta ötletekkel, amilyen a színlap antik szobrának karján felkúszó, élénkvörös, kissé a klasszikus Hollywood fényreklámjait idéző, groteszk módon egyszerre populáris és heroikus benyomásokat keltő polipkar, az előtérben pirosló, homokban felejtett, műanyag strandpapucs vagy éppen az a száz évvel ezelőtti némafilmek modorában leforgatott, kedvcsináló képsor, amelynek tömör cselekményvázlatában Thészeusz motorral hajt tova az országúton, maga mögött hagyva az oldalkocsit - a benne feltornyozott bőröndök közé ágyazott Ariadnéval együtt.

Ariadné Naxoszban
Ariadné Naxoszban

Az előadás stábja egyébként a koncepció friss öteleteihez méltóan fiatal: a karmester Héja Domonkos lesz, Ariadnét Szabóki Tünde, a Komponistát Vizin Viktória, Zerbinettát Rácz Rita, Bacchust a Kölnben végzett Thomas Piffka alakítja majd az Andrássy úton.