Valér

Peter Jackson elődje: Josef Hoffmann

2013.05.13. 11:01

Programkereső

Bár az utóbbi évtizedekben Wagner monumentális zenedráma-ciklusát, a Ringet is utolérte a színpadkép modernizálásának igénye, a cselekmény belső összefüggéseit kibontó friss, a fantáziát újra és újra megmozgató ötletekre áhítozó intellektuális kíváncsiság, azért a hagyományos, göcsörtös fákkal, meredek sziklákkal, mesekönyvbe illő sárkányokkal, széles mellkasú lovagokkal és terebélyes hősnőkkel benépesített, 19. századi látványvilág még mindig sokak számára ismerős.

A tradicionális díszletek és jelmezek rendszerint olyan meghatározó képi asszociációkként bukkannak fel az operalátogatók emlékezetének mélyéről, amilyen ellentmondást nem tűrően tartják fogva a hegyes fülek és új-zélandi erdők A Gyűrűk Ura-ciklus elkötelezett rajongóinak képzeletét Peter Jackson óta. Persze a wagneri mitológia vizuális elemeinek is akadtak megálmodói. Egyikük a bécsi tájképfestő, Josef Hoffmann (1831-1904) volt.

A Gibichungok csarnoka előtt (Josef Hoffmann festménye a Götterdämmerung 2. felvonásához)
A Gibichungok csarnoka előtt (Josef Hoffmann festménye a Götterdämmerung 2. felvonásához)

A Ring színpadra állítása már a kezdet kezdetén is bonyolult feladatnak bizonyult, részben, mert Wagner komponálás közben minden részletet a teljes, epikusan hömpölygő cselekmény horizontjához viszonyított, emlékekkel, sejtésekkel és látomásokkal fékezve az egyes drámai szituációk nyers lendületét, részben pedig, mert maga a történet is számos, színpadon csak az illúzió oltárán hozott igen komoly áldozatok árán ábrázolható elemet rejtett. Wagner hamar felismerte, hogy a színpadtechnika bevett lehetőségein edzett fantáziájú szakemberek aligha képesek megteremteni azt a képi világot, ami a Ring zenéjének gazdagságához és rétegzettségéhez illően lenyűgöző élmény nyújthat. Többek között ezért jutott arra a döntésre, hogy a látványt egy tájképfestővel tervezteti meg, és az elkészült festményeket "fordíttatja le" később színházi nyelvre. Ebben a folyamatban játszott kulcsszerepet Hoffmann.

Münchenben most tizenhét olyan színes grafikát állítanak ki, amelyeket a festő 1878 és 1885 között, Wagner-operáktól inspirálva készített. A tárlat egyébként alapvetően Wagner és az excentrikus bajor király, II. Lajos kapcsolatára koncentrál. Az adósságokban úszó zeneszerző 1864-ben, ötvenegy éves korában találkozott először az akkor alig tizennyolc esztendős uralkodóval, és azonnal fel is ismerte a sajátos képzeletvilágban élő, kreativitását és szellemi energiáit később az államügyekkel való törődés helyett többek között mesekastélyok építtetésére fordító fiatalember személyiségében rejlő lehetőségeket: "... a sors ezt az ifjút rendelte megváltásomra" - írta.

A borotvált Wagner-fotó
A borotvált Wagner-fotó

A találkozás csakugyan sorsfordító volt, mivel a király hajlandónak mutatkozott arra, hogy anyagilag támogassa Wagnernek a Gesamtkunstwerk méltó kereteiről vallott, roppant költséges elképzeléseit. A sajátos művészetvallás helyszínéül megálmodott, bizonyos értelemben zarándokhelyként funkcionáló zenepalota ugyan Münchenben végül csak terv maradt (a Festspielhaus Bayreuth-ban épült fel), a király támogatása nélkül azonban számos Wagner-zenedráma, köztük a Ring tervei is könnyen zátonyra futhattak volna. Igaz, II. Lajos és a komponista viszonya később megromlott, mivel az uralkodó nem látta szükségesnek, hogy A Rajna kincse és A walkür bemutatójával megvárja a tetralógia összefüggő, Wagner elképzeléseinek megfelelő premierjét, együttműködésüknek azonban az operák színrevitelével kapcsolatban is számos nyoma maradt. Olyan művészi lenyomatok, mint Hoffmann-nak a király magánlakosztálya számára készült Ring-képei, amelyeket a július 21-ig nyitvatartó kiállításon a Max Oppel Alapítvány jóvoltából tekinthetnek meg az érdeklődők.

Emellett Eduard Ille (1823-1900) akvarelljeit is bemutatják a nyilvánosságnak, amelyeket a művész eredetileg szintén a magánlakosztályok valamelyike számára készített -  A nürnbergi mesterdalnokok szüzséjétől megihletve.

A Mesterdalnokok Budapesten is jelentős szerepet kap júniusban: ezt az operát viszik színre a Művészetek palotájában a Wagner-napok idei bemutatójaként, nemzetközi sztárszereposztással.