Szilárda

Havas Ágnes: "Különös, de a törökök a svájciaknál is pontosabbak"

2013.05.18. 11:09

Programkereső

Ez a benyomás, persze, nem általános megfigyelés, csupán az Armel Operafesztivál szervezésének tapasztalatai közé tartozó érdekesség. A rendezvénysorozat idei második fordulójára május 25-26-án kerül sor Szegeden. Az átfogó elképzelésekről és személyes élményekről a fesztivál igazgatónőjét kérdeztük. INTERJÚ

- Az Armel-fesztivál egyik fő jellegzetessége, hogy nem híres európai színházi műhelyekre koncentrál. Milyen szempontok alapján választják ki a partnereket?

- A nagynevű játszóhelyek sokszor valóban szóba sem jöhetnek. Fontos ugyanis, hogy egy színháznak, amellyel együtt dolgozunk, ne legyen túl nagy a költségvetése, illszekedjen a profilja az elképzeléseinkhez, megfelelő legyen a mérete, a működési mechanizmusa. Nagy operaházzakkal többnyire már csak logisztikai szempotból sem tudnánk együttműködni: egészen hétköznapi technikai részletek akadályozhatják ezt meg, például az, hogy időben nem férne bele az évadtervükbe a rendezvény, vagy hogy zenekarok utaztatására nincs pénzünk, de ha egy társulatnál a zenekari tagok állományban vannak, nekik is jönniük kell. Emellett lényeges, hogy olyan kortárs produkciót tűzzenek műsorra, ami tükörzi az opera jelenlegi helyzetét, és - természetesen - az előadás minősége is megfelelő legyen, mivel az Artén nyoma marad mindennek.

Havas Ágnes, az Armel produkciós iroda vezetője
Havas Ágnes, az Armel produkciós iroda vezetője

- A társulatok listája mindig rendkívül sokszínű: az Egyesült Államoktól Grúziáig a világ minden tájáról érkeznek a résztvevők.

- Hogyne, és ez szándékos. Célunk, hogy ne csak a verseny kifutása, hanem maga a munka is izgalmas, érdekes legyen. Így más-más megvilágításba kerül az opera. Rengeteg tanuvnivalóval szembesülünk, tanulsággal és tapasztalattal gazdagodunk a szervezés során, mivel mindenhol más színházi struktúrával találkozunk. Hamar kiderült például, hogy a bürökrácia máshol sem jobb, mint nálunk. A francia hivatali procedúra legendás, de a lengyel rendszert sem könnyű kezelni, ők ugyanis nem évadban gondolkoznak elsősorban: a fő nehézség náluk rendszerint az, hogy előzetesen minden produkciójukat jóvá kell hagyatniuk a financiális forrásukkal. De a cseheknél, szerbeknél is ezerféle közgyűlési problémával szembesülünk a szerződéskötéseknél. Az egyik legérdekesebb szisztéma a törököké: az ottani operaházak csak az ankarai direktorátuson keresztül elérhetők. Nekik kell megadni minden feltételt (nagyon alaposan kikérdeznek a legapróbb részletekről is), és aztán ők ajánlanak operaházat. Az Armelnek kettőt javasoltak, az isztambuli és az izmiri együttest, és végül a Britten-darab döntött Isztambul mellett. Egyébként meghökkentő, milyen pontosak és megbízhatóak a törökök. Szereplők, zenekari problémák esetében egyaránt rendkívül rugalmasak és gyorsak - hihetetlen, de jobbak a svájciaknál is.

- A legtöbb színház kortárs darabbal nevez, klasszikus előadással többnyire Szeged jelentkezik.

- Igen, bár jövőre ők is változtatni készülnek ezen. Az opera helyzete igazság szerint mindenhol nehéz, minden színház maga neveli a közönségét. Van, aki klasszikusokkal, van, aki kortárs művekkel, mindenhol más a stratégia. Teljesen újításoktól mentesen egyébként sem létezhet már egyetlen játszóhely sem, még a MET is frissíti a szemléletmódját, pedig az egyik legkonzervatívabb operaház a világon. Egyszerűen kell az a plusz élmény, ami maivá teszi a produkciót.

Szegedi Nemzeti Színház
Szegedi Nemzeti Színház

- Ez kissé úgy hangzik, mintha a kortárs operajátszás valamilyen módon kényszer volna.

- Pedig valójában nem az. Szegeden ráadásul hálás a közönség, nyitottak, szeretik a fesztivált, mindig jó a hangulat. Persze nagy viták is vannak néha, és a kritikusok sem kímélik feltétlenül a produkciókat, de az érdeklődés nyilvánvaló. Most egyetemi díjat is osztanak majd az oktatók, és lesz szegedi zsűri is. Érdekes lesz látni a figyelem, az ítéletalkotás különbségeit a nemzetközi zsűri és a többi csoport között.

- Ez a sokféle díjazási lehetőség nem relativizálja a versenyzők teljesítményének elismerését?

- Nem, mert ezen a versenyen valóban nem a győzelem jelenti a belépőt a világba, hanem maga a részvétel, a folyamat. Aki itt szerepet kapott, már nyert, függetlenül attól, melyik produkciót ítélik legjobbnak majd az ősszel. A szereplők már együtt dolgozhatnak nemzetközi színházi szakemberekkel, külföldi fellépési lehetőséget kapnak, és ez szakmailag hatalmas lépés, olyan, amit az iskola rendszerint nem tud megadni nekik. Ez az, ami a portfóliójukban, az önéletrjazukban elsősorban számít. Ráadásul ez egy nagyon sok tényezős verseny, a helyszín és a zenekar szegedi, a főszereplők idegenek, ott a televízió is - összetett rendszer, ami sokféleképpen buktathat meg egy előadást, de Szeged remekül szolgálja a produkciókat, a műszak egy éjszaka és egy nap alatt (ennyi idejük van rá) tökéletesen képes átállni egyik darabról a másikra. Avignonban például, ahol a fesztiválon újabban műsorra tűzik az Armel győztes előadásait, ezt egyelőre nem lehetne megcsinálni, bár törekszünk rá, hogy idővel dupla fesztivált rendezhessünk: előbb a franciáknál, aztán itthon. De Avignonban is profik dolgoznak, és kedvelnek is minket. Kezességet vállalnak például arra, hogy amíg a produkciónk náluk színre kerül, nem lesz sztrájk. Franciaországról lévén szó ez komoly dolog.

Philippe Glass: A fegyencgyarmaton
Philippe Glass: A fegyencgyarmaton