Szilárda

Marton Éva köszöntése

2013.06.12. 11:53

Programkereső

Gálaesttel köszöntik a Magyar Állami Operaházban június 16-án a hetvenedik születésnapját ünneplő világhírű drámai szopránt, a Zeneakadémián pedig már folyik az énekesnő nevét viselő budapesti nemzetközi énekverseny szervezése.

"2014 szeptemberében indul el a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny - közölte az énekesnő. - Az első héten a dal és oratórium műfajban mérkőznek meg a jelentkezők, míg a második héten operaáriákat kell előadniuk. Ha úgy valósul meg, ahogy elképzelem, ez is hozzájárul a Zeneakadémia új kettős funkciójához. Hiszem, hogy Budapestnek az énekverseny turisztikailag, ebből következően pedig gazdaságilag is előnyös lesz."

Marton Éva
Marton Éva

Az operaházi gálaestről megjegyezte, hogy Grace Bumbryt ő ajánlotta, de a szereplők felkérését, a műsor összeállítását a dalszínház vállalta. "Meglepetés lesz a koncert, és én hagyom magam meglepni" - tette hozzá.

Emellett az Opera Vörös Szalonjában kiállítják a híresebb előadásokon készült fotóit is; az anyagot kibővítve a KOGART Házban mutatják be jövőre. Mindezeken túl egy berlini kiadó német nyelvű életrajzi kötetet, egyfajta pályaképet is megjelentet róla, amelynek készül a magyar verziója is, jóllehet kiadója a biográfiának egyelőre nincs.

Marton Éva nagyívű operaénekesi pályája aligha foglalható össze röviden: a rangos fesztiválok és a kitüntetések, az izgalmas előadások, a neves partnerek hosszú listája oldalakat töltene meg. "Nem volt olyan drámai szoprán szerep, amely hiányozna a pályámról. Csak olyanokat említhetek, amelyeket nem akartam elénekelni. Felkértek, de sosem vállaltam A bolygó hollandi Sentáját, a Nabucco Abigéljét, ahogyan Lady Macbeth-et sem. Mindegyik nagyon »vágós«, sőt »visítós« szerep. Féltettem a hangomat. Senta figurája nem fogott meg, Lady Macbeth pedig egyenesen taszított, mert gyűlöletesnek tartottam, hogy egy ember ilyen hatalmat gyakoroljon a másik fölött" - indokolta választásait a művésznő.

Érdekes azonban, hogy bizonyos művekben több szerepet is énekelt, például az Elektrában a címszerepen kívül Krüzotemiszt és Klütaimnesztrát is, Az árnyék nélküli asszonyban a Császárnét és a Kelmefestőnét is, a Lohengrinben Elsát és Ortrudot. "Ez a normális fejlődési, érési folyamat következménye volt - részletezte. - Egy idő után éreztem, szép feladat Elsát életre kelteni, de az igazi drámai karakter Ortrud. Figyeltem a partnereimet, és elkezdtem gondolkodni, mit hogyan oldanék meg." 

Marton Éva Gertrúdisz szerepében (2007, Szeged; forrás: operavilág.hu; fotó: Németh-Segesvári)
Marton Éva Gertrúdisz szerepében (2007, Szeged; forrás: operavilág.hu; fotó: Németh-Segesvári)

A fizikai érettséggel járt az is, hogy líraiból drámai szoprán szerepkörre váltott. "Fizikailag stabilizálódott a szervezetem. Ha én egy pici, törékeny nő vagyok, nem tudtam volna megcsinálni, de így megfelelt hozzá az alkatom és a kondícióm. A jó technikámnak köszönhetően a hangom erősödött a helyes levegővétel, a levegő adagolása, a rezonanciaüregek maximális kihasználása révén. És mindig csak annyi felkérésre mondtam igent, amennyit kényelmesen bírhatónak tartottam. Az ember persze néha elkövet egy-két »stiklit«. Beugrást vállal, egymást követő napokon énekel, utazik, de aztán észhez tér."

Marton Éva szerencsének tartja, hogy pályája elejétől a legnagyobb művészekkel dolgozhatott, neves karmesterekkel, híres rendezőkkel, kiváló zenekarokkal és világhírű partnerekkel. "Én mindig el akartam érni a többiek színvonalát, mindig új kihívásokkal szembesítettem magam, számomra az egészséges rivalizálás volt a fő mozgató erő. Ha egy életen át ugyanabban a városban és társulatban várom a szerepeket, gyötrődöm, mi lesz holnap, ugyanazokat a partnereket kapom, akik semmivel sem jobbak, mint én, nem teljesült volna be a karrierem. Mindig új közönséggel találkoztam, és meg akartam őket nyerni. Így folyamatosan új ingerek értek, amelyekre egy alkotóművésznek szüksége van. Változatosság a pályán, hűség és biztonság a magánéletben."

A tudatos, ész által vezérelt pályaépítést az érzelmi oldallal folyamatosan egyensúlyban tartotta, mert véleménye szerint emóció nélkül nincs élet a hétköznapi ember számára sem. "Az érzéketlenség, a részvétlenség, a segítőkészség hiánya borzalmas dolog. Kezdetben nem tudtam, hogy a színpadon hogyan kell az érzelmeket kifejezni. Ennek ugyanis van egy kifejezési eszköztára, amit meg kell tanulni. Az emóció nagy hatással van az emberi hangra. A zongorára rácsaphatok, szidhatom, viszont ez egy énekessel nem történhet meg, mert azonnal lereagálja. Az énekes teste gondolkodó és érző hangszer. Nem kell egy másik eszköz, hogy kifejezzem az érzelmi állapotomat. De: először meg kell tanulni a hangokat, a ritmust, a dinamikát, a tempókat, ha ez mind együtt van, akkor csatlakozhat hozzá az érzelem."

A Zeneakadémia növendékei közül akad, aki nagyon értékeli, ha komoly mester foglalkozik vele. Van, aki megriad az aprólékos munkától. "A követelményeim ellenére alapvető dolgok kerülik el a figyelmüket: egy tempójelzés a kottában, vagy átsiklanak a metronómjelzéseken. Úgy vettem észre, hogy keveset olvasnak, ritkán mennek koncertre, operaelőadásra, pedig küldöm őket, és elvárom, hogy beszámoljanak" - mondja Marton Éva.

Ugyanakkor ebben a kérdésben is türelmes, ahogy az operaházi főtanácsadói munkában is, amit igen komolyan vesz. "Minden hónapban feljegyzést készítek. Remélem, értékesek lesznek az észrevételeim." A következő tanévben kettős szerepben "játszik" a Zeneakadémián is: a kisteremben kialakított kamaraopera programjának művészeti vezetője lesz. Bár a tanszékvezetést átadja, professor emeritaként a diplomáig viszi hat tanítványát.  
    "Az első, decemberi bemutatónk A varázsfuvola. A szereposztást a közelmúltban végzett és mostani növendékekből állítottuk össze Almási-Tóth András rendezővel. Remek karmesterrel fogunk dolgozni, a televíziós karmesterversenyből ismert Alpaslan Ertüngealppal. Varró Dániel dolgozik Schikaneder szövegének új fordításán, nagyon várom a friss magyar szöveget. A továbbiakban barokk és kortárs műveket szeretnék párosítani; a barokkban sok az improvizációs lehetőség, és ez módfelett érdekel. A kortárs produkciók körébe pedig az egykori és mai zeneakadémiai tanárok alkotásait kívánjuk bevonni."