Lázár, Olimpia

Egyszerűen: nagyszabás

2013.06.27. 12:07

Programkereső

Valamivel több, mint egy hét választ el bennünket a Szegedi Szabadtéri Játékok idei szezonját nyitó Leányvásár Dóm téri premierjétől. A budapesti próbaidőszaknak vége, és már néhány napja a kórussal és a táncosokkal kiegészült színészcsapat a Szegedi Nemzeti Színház nagyszínpadán gyakorol. Ahol ugyan még semmit nem látunk a hatalmas hajóból, a különleges papírjelmezekből, de a jelzésekből és a mozgásokból némi fantáziával elképzelhetjük, mi vár ránk július 5-től három estén keresztül. PRÓBARIPORT

A Leányvásár zenéjét Jacobi Viktor írta, a szövegkönyvet Bródy Miksa és Martos Ferenc jegyzik. A bemutatóra 1911. november 11-én került sor a Király Színházban. A sikerben annyira bízott a színházat vezető Beöthy Zsolt, hogy a produkciót megelőző premierbe, a Kis grófba még a bukást is belekódolta: „Gyerekek! Ha huszonötször elmegy a darab, akkor már megtettük a magunkét. Aztán jön a Leányvásár, s az megment minket a gondoktól!" Beöthy szerencséjére a Kis gróf is elnyerte a közönség tetszését, aztán pedig jött az év operettszenzációja. A kritikák elismerően írtak a fordulatos történetről, az ötletes és fülbemászó, slágerekkel teli zenéről - „A közönség elmés, ötletes, kitűnően elgondolt, igen ízléses librettót, dús zenét, elsőrangú előadást kapott." -, míg a közreműködők, Petráss Sári, Király Ernő, Fedák Sári, Rátkai Márton esetében az angol operetthez szükséges stílusérzéket - a „clown- és színésztalentum"-ot  - emelték ki.

Gothár Péter és Juronics Tamás a Leányvásár próbáján
Gothár Péter és Juronics Tamás a Leányvásár próbáján

Mindezeket tekintsük kiváló előjeleknek a friss szegedi előadáshoz. Amelynek szövegkönyve, bár újonnan készült - szabadtéri változat: Vinnai András, dalszöveg: Varró Dániel -, nem csupán nyomokban tartalmazza az eredetit. A konfliktus természetesen maradt szerelmi - hisz operettről van szó -, a San Francisco környéki faluból azonban egzotikus sziget lesz, a seriffből anyakönyvvezető és medúzaárus, a helyzetkomikum forrása pedig a kövérek és soványak ellentéte. És mivel Szegeden hozzászokhattunk már a látványos színpadképhez, ezúttal valószínűleg minden Leányvásárok legkülönlegesebb díszletében és jelmezében vonul fel a szereplőgárda. Tizenkilenc, komoly castingon kiválasztott bicikli, hat darab, egyenként kilenc méter magas világítótorony, egy huszonhat méter hosszú, tizenkét méter magas, belső tereinak kiképzésében a legendás Szőke Tisza gőzöst idéző, különleges papírhajó, kétszáz darab, ezer négyzetméternyi mosható, varrható, festhető papírból készült jelmez - rizikó nélkül kijelenthetjük tehát, hogy ez az előadás nagy eséllyel be fog kerülni a magyar színházi legek közé. (És akkor még a szöveg szegedi utalásait nem is számoltuk össze.)

Ujlaki Dénes
Ujlaki Dénes

Ha valaki kíváncsiságával már nem bírva úgy döntene, hogy összeszedi bátorságát, és titkon belopózik a Szegedi Nemzeti Színházba... Nos, a vállalkozó kedvűeket inkább lebeszélném, ugyanis odalenne az illúzió, hiszen még jelzésekben és próbaruhában dolgozik a társulat. A zenekari árok fölötti színpadrész kicsit lesüllyesztett - ez jelzi a Dóm téri színpadi árkot, így amikor Nagy Ervin egy jelenetben ott játszik, azonnal rászólnak, hogy körülbelül a nagybőgősök fején sétál -, mögötte a normál magasságra beállított színpad, majd egy kisebb emelvény, hátul pedig egy lépcső, ami a premieren majd a hajóra vezet. Teljes a létszám, a színpadon áll a kórus, a tánckar, valamint a főszereplők.

A Leányvásár próbája a Szegedi Nemzeti Színházban
A Leányvásár próbája a Szegedi Nemzeti Színházban

Nevesítve: a jóféle rendezői vénával is bíró Nagy Ervin, a térdére panaszkodva a táncot megúszni nem akaró Ujlaki Dénes, egy teniszlabdával rg-s lányokat megszégyenítő mozdulatokat tű- és lapos sarkú cipőben is pazarul kivitelező Schell Judit, a nordic walking bottal sétáló Hegedűs D. Géza, az operettelegancia ismeretében felülmúlhatatlan Szombathy Gyula, a fent említett clownságot tökéletesen megtestesítő Keresztes Tamás, a többiek szünetében sem pihenő Bordás Barbara, a szerepe szerinti agilitást nem kevés humorral mutató Kiss Diána Magdolna, a rezzenéstelen tekintettel jelzés-medúzákat dobáló Kocsis Gergő. A nézőtéren pedig a koreográfus, Juronics Tamás, a rendező-látványtervező, Gothár Péter, valamint a karmester-zenei vezető, Silló István. Térformák beállítása, egyes jelenetek pontosítása, együttes gondolkodás arról, hogy egy akkora színpadon mi a sok, mennyi szöveget és abszurd elemet visel el a Dóm tér, mennyi húzható egy operett muzsikájából - látszólag széttartó és kérdésekkel teli a próba, a cél azonban az, hogy minél tisztábban kerüljön a főpróbahétre az előadás a végleges térbe, ahol már csak(!) a távolságokhoz kell hozzászokni.