Árpád

80 éves Renata Scotto

2014.02.24. 12:32

Programkereső

Renata Scotto, nemzedékének egyik legkiválóbb operaénekese február 24-én tölti be nyolcvanadik életévét. Több mint negyvenéves pályafutása alatt tizennyolc zeneszerző negyvenöt operaszerepét énekelte.

A Savonában született Scotto tizenöt évesen lépett fel először nyilvánosan Verdi A Trubadúr című operájának egyik áriájával. Operaszínpadon tizennyolc évesen a Traviata Violettájaként debütált szülővárosában, a szerepet egy nappal később a milánói Teatro Nuovóban is elénekelhette. 1953-ban már a világhírű Scalában debütált, olyan ismert partnerekkel, mint Mario Del Monaco és Renata Tebaldi. A közönség az előadás végén az addig ismeretlen Scottót tizenötször, míg a befutott énekeseket "csak" hétszer tapsolta vissza a vasfüggöny elé. Az igazi áttörést 23 évesen az Edinburgh-i Fesztivál hozta meg számára, amikor Bellini Az alvajáró című operájának ráadás előadásában Maria Callas helyére ugrott be. Az óriási siker indította el nemzetközi karrierjét, e szerepet nem sokkal később a velencei La Fenice operaházban is elénekelte, s hatvanas évek elejétől két évtizeden át állandó szerződés kötötte a veronai Arénához. 

Renata Scotto
Renata Scotto

Scotto 1960-ban férjhez ment Lorenzo Anselmi hegedűművészhez, ugyanebben az évben lépett fel először a tengerentúlon, a chicagói Lyric Operában Puccini Bohéméletének Mimijeként. 1962-ben a londoni Covent Garden, három évvel később a New York-i Metropolitan Opera közönségét is meghódította Puccini Pillangókisasszonyának címszerepében. A legendás Metben 1987-ig 26 szerepben, több mint háromszáz előadáson lépett színpadra.

Scotto az 1960-as években a bel canto stílus egyik legelismertebb képviselője volt, olyan intézményekben lépett fel, mint a moszkvai Bolsoj, a londoni Royal Opera, a barcelonai Liceo, a San Franciscó-i operaház, vagy a Buenos Aires-i Teatro Colón. Énekelt a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban is.

Akadtak persze irigyei is, 1971-ben például Verdi A szicíliai vecsernye című operájának előadásakor a nézőtéren egy kicsi és hangos csoport (vélhetőleg vetélytársának rajongói) folyamatosan "Brava Callas", "Maria, Maria" kiáltásokkal próbálta zavarba hozni. Maga Callas, aki ott ült az egyik páholyban, nem vett tudomást a zajongókról, sőt felállva tapsolta meg kolléganőjét. 1977-ben, amikor először sugároztak élő tévéközvetítést a Metropolitan Operából, a Bohéméletben Scotto volt Luciano Pavarotti partnere.

Scotto kezdetben inkább koloratúr-szoprán hősnőket formált meg, hangjának éretté válásával áttért a drámai szoprán szerepekre. Több mint negyvenéves pályafutása alatt 18 zeneszerző 45 operaszerepét énekelte, legtöbbször a 19. századi szerzők - Verdi, Puccini, Donizetti és Bellini - darabjaiban szerepelt. A kritikusok technikai adottságai mellett színészi képességeit is elismerik. Kedvenc operaszerzője Verdi, legkedvesebb karmestere az olasz Gianandrea Gavazzeni, de szívesen énekelt a közelmúltban elhunyt Claudio Abbado, illetve Riccardo Muti, Lorin Maazel és James Levine dirigálásával is. Több lemezfelvételt is rögzített, a Hungarotonnál megjelent albumán francia szerzők, Berlioz, Bizet és Massenet operáinak áriáit énekelte.

Scotto rendezőként is nevet szerzett magának. Legtöbbször kedvelt komponistáinak műveit állította színpadra, így több alkalommal is megrendezte a Pillangókisasszonyt (először 1981-ben a Veronai Arénában, majd a Metben is), a Bohéméletet, Bellini Az alvajáró és Norma című operáit, Verdi Az álarcosbálját, Donizetti Lammermoori Luciáját.

Az évtizedek óta New Yorkban élő Renata Scotto több mesterkurzust tartott Rómában és New Yorkban, 2002-ben a Magyar Állami Operaházban is. Azt vallja, hogy az igazi színpadi rutint hazai környezetben, támogató közönség előtt lehet megszerezni, s ezért nem híve annak, hogy a fiatal énekesek túl korán kerüljenek versenyhelyzetbe külföldön. Kitüntetései között két Emmy-díja is van (az egyiket a Gioconda San Franciscóban készült felvételéért kapta, a másikat a Traviata rendezéséért), 2007-ben a Met társulatának lapja, az Opera News díjában részesült. Scotto azt vallja, hogy két élete van: az egyiket a színháznak, a másikat a családnak és a barátainak adja. Többek közt ezért sincs az otthonában zongora.