Árpád

Cannes-ban fog versenyezni az Operaház

2014.06.26. 17:28

Programkereső

A vállalati filmek díjazására specializálódott Cannes Corporate Media & TV Awards őszi megmérettetésére kapott meghívást a Magyar Állami Operaház 2014/15-ös évadát beharangozó imázs film. A pályázatokat Oscar- és Emmy-díj nyertesek, filmes, marketing és kommunikációs szakemberekből álló nemzetközi zsűri bírálja el.

A Magyar Állami Operaház idén áprilisban világot látott imázsfilmje néhány hónap leforgása alatt közel 76 ezer kattintást ért el YouTube-on, amivel olyan intézmények videóit utasította maga mögé, mint például a milánói Scalaé, a Bécsi Állami Operaházé vagy a Salzburgi Ünnepi Játékoké.  A Berlini Komische Oper Twitteren, "70 000 klikk egy operaház imázskampányára YouTube-on? Nagyszerű, @OperaBudapest!" bejegyzéssel gratulált az alkotók nem mindennapi teljesítményéhez.

A Gács Tamás rendezte filmet három kategóriában jelölték a cannes-i megmérettetésen: legjobb imázs film, legjobb grafika és különleges effektusok, legjobb zene. Ez utóbbi kapcsán a zeneszerző, Gulya Róbert elárulta: szándékosan igyekezett megidézni szerzeményével a mozifilmek világát.

Az Opera 2014/15-ös évadot beharangozó imázsfilmje egyszerre ábrázol valódi és valóságon túli világot, melyben egy férfi és egy nő keresi egymást, ám az erőteljes képekkel elmesélt történet ennél jóval szövevényesebb, és számos értelmezési lehetőséget rejt magában. A nem  klasszikus történetmesélésre építő, szürreális világú film a két évvel ezelőtt debütált Ahol kinyílik a világ kreatívsorozat harmadik, és egyben záró darabja. Az imázsfilm utómunkáit az Umbrella Kreatív Műhely készítette.

A korábbi két megközelítéssel szemben ennél a szériánál már nem egy, és  nem is sok különböző operát interpretáltak, hanem az opera és a balett világának olyan archetípusait választották ki, amelyek alkalmasak egyrészt a színpadon létező világ sokszínűségének és hangsúlyainak bemutatására, másrészt főbb szereplőiken keresztül keresztmetszetet mutatnak az intézmény produkcióiból.

A díjkiosztó ünnepséget 2014. október 2-án rendezik meg Cannes-ban.

De miről is szól ez a film? Bizonytalanok kedvéért álljon itt a videó rövid szinopszisa, amelyet egyenesen a Magyar Állami Operaház juttatott el szerkesztőségünkhöz.

Talányok és megfejtések - az image film

 Viharos éjszaka, Dalszínház utca. Az Opera sarkán őrködő márvány Szfinx felnyitja szemét, az esőben egy régi fekete autó hajt el utasaival: Fausttal (talán a bolygó hollandival), akinek sofőrje maga Mefisztó - egykori Anyegin. Ítéletidő: mennydörgés és villámlás, az ablaktörlő akár egy metronóm. Időnként láttatni engedi Margitot (talán Sentát) - de a nő szempillantás alatt eltűnik -, és nem tudni, hogy csak egy tünemény volt: ábrándkép, vagy a jelen valóság, miként azt sem tudni, az autó elgázolta őt, vagy ott sem volt soha, csak az utas szeme káprázott.

Faust kiszáll, Margitot azonban sehol sem látni, így elindul a Királyi Lépcsőházba vezető bejárat felé. A titokzatos ajtón izzó Opera-kilincs...Hamarosan az Aulában találja magát, szó szerint: saját énje jön szembe vele ellentétes árnyékot vetve, majd folytatván a keresést, egy kígyót követve emeli tekintetét a lépcsőpihenőre, ahol Senta emelkedik ki ódon akváriumában a márványból. Senta, vagy A Rajna kincse sellője lebeg a  vízben, a porladó tér közepén? Ahogy a főhős közelít, a sellő mozdul, megigézi a hollandit... De ki ez a nő, és hol vagyunk? Talán az egyiptomi sivatagban, ahol Aida élve temeti magát szerelmébe - és ezzel önnön börtönébe, vagy mégis Senta végzete néz vissza a hollandira? Ki tudja, hiszen a medaliont felnyitó Faust arcképeiket látja: Margitot és önmagát, s hogy ez csupán a tudós doktor emlékeinek kivetülése, vagy éppen a mában járunk: talány marad.

A páholysor felé vezető ajtó üvegvágatában látjuk őket, amint elfordulnak tőlünk, miként a jövő lép jelenből múltba. És az ajtó régi könyvként nyílik: ahol Tosca néz velünk farkasszemet, aki nemcsak legbelső énjét, de Ulrikaként a jövőt tárja fel Faust előtt. Ám amit Ulrika mutat a hulló, száraz falevelek közt az érdektelen idősíkban: életre kel. Főhősünk a sors útvesztőjében végérvényesen belépett abba a szobába, amit talán Judit kérlelésére tár fel a Kékszakállú (vagy Judit önmaga a hetedik szoba?).  A tudóst azonban hajtja egy belső erő - miközben a világ a feje tetején áll és forog vele. Amikor riadtan a földre huppan, meglátja a herceget, a hattyú párjának arcára égett sötét oldalt. Ahogy a hattyú fordul, úgy fordítja a herceg tiszta emberi arcát a tragikus sorsuk idilljét megzavaró idegen felé. Nem marad utánuk más, csak egy kotta, a fekete tollal.

A hollandi nem adja fel a keresést: beles minden függöny mögé, így találkozik össze tekintete II. Fülöpével - az agg, aganccsá torzult koronát viselő királyéval - és feleségével, Valois Erzsébetével. Valóban Fülöpöt és az ifjú királynét látjuk, vagy ez ismét csak a látszat tréfája volt, és Falstaff ül velünk szemben örök körforgásban Alice-szal, aki lóvá teszi a felszarvazott lovagot? Ki tudhatja, Erzsébet vagy Alice gesztusa éppúgy lehet nyitánya a fájdalmas feljajdulásnak, miként a kacagásra nyíló száj elénk tárhatja magát az Univerzumot, hiszen a fájdalom és az öröm két ellentétes pólusa között az „érzések mindensége" köszön vissza ránk, melyben tovalebeg a hollandi vörös vitorlás kísértet-űrhajója.

De miféle univerzum az, ahová most a hollandi hajója tart, és hogyan tűnhet tova, ha a hollandi éppen az Opera proszcénium páholyában vizitel II. Fülöpnél? És mi lehet az a különösen míves, reliefekkel gazdagított mellvéd a csillagoktól fénylő univerzumban? Kinek a tekintetét követjük, amikor a zenekari árokban játszó zenészeket pásztázva hamarosan a színpadot látjuk, ahol éppen zajlik az előadás: a Hippolütosz repülő lényei és a piruettező balett-táncosok között ott egy ismerős alak. Faust, a tudós távcsövébe kémlel, amikor megpillantjuk azt, amit - akit - ő lát: Sentát, Margitot, a lebegő sellőt, az örök nőt az űrben, a csillagok közt, s lassan kirajzolódik a mellvéd is, és a milliárd égitestnek hitt fénylő pont: az Opera nézőterének csillogó páholysorai. Főhősnőnk „földet érésekor" rájövünk: mindegy, hogy amit az előbb láttunk, káprázat volt-e vagy az emlékezet műve, álom vagy valóság, mert az Operában vagyunk, ahol minden lehetséges. Ahol valóban kinyílik a világ. Shoko Nakamura tényleg csillag: a Nemzeti Balett fénylő csillaga, akit Cser Krisztián, a fizikus operaénekes követett végig a filmben. Hiszen a 2014/15-ös évad Faust-évad: taps és ováció. A láthatatlan háttér egyik fura szobájában pedig talán még mindig ott ücsörög a karmester, aki az imént az árokban vezényelt, miközben az Opera Aulájában „Arpa d'or dei fatidici vati" („jövendőmondó vátesze arany hárfája" - Nabucco, ford. Anger Ferenc), a zenekar hárfaművészei játszanak az idők végezetéig.