Valér

Boribontól a Kit Kat Clubig

2015.04.07. 08:01

Programkereső

Mórocz Adrienn és Bercsényi Péter, a Budapest Bábszínház két fiatal művésze arról mesélt, milyen tévhitek övezik még ma is a bábszínházat, illetve a hamarosan Alföldi Róbert rendezésében színpadra kerülő Kabaréról is elárultak néhány izgalmas részletet.

- Bementek egy idegen társaságba, és megkérdezik tőletek, hogy mivel foglalkoztok. Mi az első reakció a válaszra?

- Bercsényi Péter: A bábszínházról a legtöbb embernek még ma is a kesztyűsbáb ugrik be. Számtalan olyan történet van, hogy megkérdezték tőlem, min dolgozom, mire mondtam, hogy épp egy Csehovot vagy Molière-t próbálok. Nem értették, ezt hogyan lehet bábokkal. Bár az utóbbi években egyre több színház iránt érdeklődő ember ismerte fel, hogy a bábszínház nem kizárólag azt jelenti, hogy a paraván mögött bujkálva játszunk, még most is sokszor értetlenség övezi a műfajt. Azt szoktam mondani, hogy a bábozást inkább mutatni kell, beszélni úgyis jóval nehezebb róla. 

- Mórocz Adrienn: A dologhoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időben sokkal inkább láthatóvá vált az itteni munka, számtalan olyan darabot mutattunk be, ami az idősebb korosztálynak, esetleg felnőtteknek szól. Nemrég a szomszédunk hozta el az unokáját, és mondta, hogy ez valami egészen más, mint amit ő bábszínház címszó alatt ismert.

- És mi történik, ha ugyanebben a társaságban elmondjátok, hogy egy Alföldi-rendezést próbáltok?

- BP: Előbb elhasalnak...

- MA:...aztán megkérdezik, hogy jó, de mégis hogyan, bábokkal?!

Kabaré, Budapest Bábszínház - Mórocz Adrienn, Alföldi Róbert, Bercsényi Péter (Fotó: Éder Vera)
Kabaré, Budapest Bábszínház - Mórocz Adrienn, Alföldi Róbert, Bercsényi Péter (Fotó: Éder Vera)

- Alföldi Róbertnek ugyan nem ez az első munkája a Budapest Bábszínházban, alapvetően mégsem bábrendező. Ez mennyire érhető tetten a munkafolyamatában?

- BP: Én leginkább a Mácsai Pálhoz tudnám hasonlítani, aki a Líra és Epikát rendezte nálunk, mindenféle bábos előképzettség nélkül. Egy tehetséges rendező ösztönösen ráérez a bábszínház lényegére. Robi (Alföldi Róbert - a szerk.) nem először találkozik a társulat tagjaival: az egyetemen három bábosztályban is rendezett vizsgaelőadást, közülük-közülünk heten játszunk a Kabaréban, a színházban pedig 2005-ben készítette a Sade márki 120 napját. Valószínűleg ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően most sokkal tudatosabban nyúl a bábokhoz.

- MA: Egy nem bábszínházhoz szokott rendező teljesen máshogy közelít az előadáshoz, sokszor tudatos döntések helyett inkább csak a megérzéseire hallgat. Nem mindegy például, hogy milyen a viszonya a mozgatónak és a mozgatott tárgynak. Robi korábbi bábszínházi tapasztalatának köszönhetően most egy elég erős koncepcióval érkezett, pontos elképzelése van arról, hogy mikor kell a színésznek és a bábnak szétválnia, vagy épp összeolvadnia.  

- Szerintetek mi adja ma ennek a darabnak az aktualitását?

- MA: Mivel a történet eredetileg a harmincas évek Németországában játszódik, óhatatlanul felmerül az előadásban egy rakás, még ma is aktuális kérdés az antiszemitizmustól kezdve a homofóbiáig. Ugyanakkor amennyire csak lehet, igyekszünk kiemelni a történetet a konkrét térből és időből, és aktuálpolitikai kikacsintások helyett egy általánosabb üzenetet megfogalmazni.

- BP: Egy-két apróbb igazítás mindenképp lesz a darabban, de ezekkel csak a nézőkhöz szeretnénk közelebb hozni a történetet. Ismerős környezetben talán könnyebben megértik, hogy azok az ösztönök és reflexek, amik annak idején a harmincas években eluralkodtak Németországban, még ma is ott dolgoznak mindannyiunkban.

Kabaré - Mórocz Adrienn és Bercsényi Péter
Kabaré - Mórocz Adrienn és Bercsényi Péter

- Adri, te egy éven belül másodszorra alakítasz zűrös musicalhősnőt. Tavaly Roxie Hart voltál a Chicagóban, most pedig Sally Bowles szerepét kaptad meg...

- MA: Pedig tényleg senki nem áll tőlem távolabb, mint ez a két nő! Sally alakja egyébként szerintem jóval összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk, a legtöbb rendezésben egy bolondos lelkű figura, aki fiúról fiúra száll. Arról már jóval kevesebb szó szokott esni, hogy mennyi tragédia és csalódás éri őt a történetben. Robi szeretné, ha a szerepnek lenne mélysége is.

- Egy-egy jól megformált Konferanszié-alakításról évtizedeken át szoktak beszélni, elég csak a filmbeli Joel Grayre, vagy épp Keresztes Tamásra gondolni. Ez valamiféle jutalomszerep?

- BP: Feltétlenül az, nekem konkrétan évek óta ez volt az egyik álomszerepem. Azzal, hogy milyen őrületesen nehéz jól csinálni, csak most szembesültem: millióan játszották már, jobbnál-jobb alakítások kötődnek hozzá, Joel Graytől Alan Cummingig - és éppen ezért nagyon nehéz kihozni belőle valami újat. Igazi titokzatos figura, van benne valami ijesztően sötét, és közben mégis teli szájjal röhög rá az egész süllyedő világra.

Kabaré
Kabaré

- Reggelente a Boribon és Annipanniban játszotok együtt, pár órával később pedig a Kabaré tizenhatos karikás világában tértek vissza a színpadra. Hány szerepet bír el egy színész egy nap?

- MA: Az ember agya viszonylag gyorsan átvált, nekünk ráadásul olyan szempontból szerencsénk van, hogy a gyerekelőadások korán kezdődnek. Mondjuk, ha arra gondolok, hogy a szülők reggel még Annipanniként látnak, este pedig alig-ruhában Sallyként...

- BP: Igazából amikor megszólal az öltözőben a figyelmeztető, és elindulunk a színpadra, szép lassan elkezd lemállani minden, ami az épp aktuális szerepen kívül van. A feladat az feladat, nekünk meg az dolgunk, hogy minél jobban megoldjuk. Aztán legfeljebb este, amikor hazaérünk, felsóhajtunk, hogy jézusmária...