Árpád

Kobold, kandúr, kerál

2015.04.10. 12:00

Programkereső

Áprilisban családi meseopera ősbemutatójának színhelye lesz az Erkel Színház. Szilágyi Andor nagysikerű mesejátékából Tallér Zsófia írt operát, amely Zsótér Sándor rendezésében jut majd a közönség elé. Az új magyar operáról a zeneszerzőt kérdeztük. OPERA MAGAZIN

- Operát rendszerint még ma is felkérésre, megrendelésre szokás írni. Így történt ez a Leánder és Lenszirom esetében is?

- Igen, nem is olyan régen, 2013 novemberében ért a megkeresés az Operaházból egy gyermekopera megkomponálására. Kész szövegkönyvet is ajánlottak a munkához, ám azután kérésemre szabad kezet adtak, mert én azt szerettem volna, ha személyes közöm van a választott témához, hiszen úgy sokkal valószínűbb, hogy személyes mondandóm is lesz majd. Két fiú édesanyjaként mondhatni naprakész vagyok a gyermekirodalomban, még akkor is, ha a nagyobbik fiam, húszéves lévén, már rég nem is igényli az esti mesélést. A keresés közben két szempont vezérelt: egyrészt akcióban gazdag mesét kerestem, másrészt pedig a rendelkezésemre álló idő korlátozottságára tekintettel olyat, amelynek már létezik színpadra írt formája. Így jutottam el a Budapest Bábszínházhoz is, ahonnan Meczner János igazgató mintegy ráadásképpen hívta fel a figyelmemet Szilágyi Andor meséjére, a Leánder és Lensziromra. Nem túlzom el a mese rám tett hatását: szerelem volt első olvasásra. 

Tallér Zsófia
Tallér Zsófia

- Mi tetszett meg Önnek ebben a mesében? Másképp fogalmazva mi teszi azt kívánatos operai alapanyaggá?

- Megtetszett a Leánder és Lenszirom furcsa, stilizált nyelve, s az a bájos önirónia, amely áthatja az egész művet, s amely majd a szülők vagy akár a nagyobb gyerekek számára is érthető és élvezetes lehet. Tetszett a nagyon eredeti történet, amely mögött mégis ott rejlik egyszerre a népmesék világa, de a Csongor és Tünde vagy A varázsfuvola hangulata is. S nagyon megfelelt ez a mese annak az előzetes szándékomnak is, hogy a színpadon mindig történjen valami. A mesének ezt a mozgalmasságát Szöllősi Barnabás librettója is remekül megőrzi. Ami pedig a mese nyelvének stilizáltságát illeti, azt úgy érzem, egyáltalán nem esett nehezemre megzenésíteni. Mert ez az egyszerre nagyon régmúltbeli és nagyon mai hangvétel valósággal ráfelel az én fogalmazási modoromra, zeneszerzői stílusomra.

- Milyen zenére számítsanak a gyerekek és szüleik? Pár évvel ezelőtt egy interjúban úgy fogalmazott: "mindig van bel cantós íze a zenémnek".

- Azt hiszem, most is lesz ilyen bel cantós íz. A zenéim, így a Leánder és Lenszirom zenéje is olyan, amit általában posztmodernnek szokás nevezni. Sok reminiszcenciával, a múlt stílusaira építve, de abból mai, személyes mondandójú zenét életre hívva. S ami alighanem a legfontosabb: olyan zenét kívántam írni, amely a drámaiságot szolgálva előreviszi a mese cselekményét. Így ebben az operában nem lesz semmiféle önmagáért való hangzás, se szép, se csúnya.

- Az opera ősbemutatóját Zsótér Sándor rendezi, akivel nem először dolgoznak együtt.

- Úgy fogalmaznék, hogy régóta érett már, hogy egyszer csináljunk egy közös operát Zsótér Sándorral. Tíz éve teremtünk közösen operai szituációkat, alapvetően prózai előadásokba (Az öreg hölgy látogatása, A kaukázusi krétakör) elhelyezve azokat. Ez azonban most egy az egyben operai vállalkozás, amit különösen izgalmassá tesz az a tény, hogy gyermekek és felnőttek számára egyaránt érvényes előadást kívánunk létrehozni.