Etelka, Aletta

Náray Erika: „Előbb énekeltem, mint beszéltem”

2015.10.18. 19:15

Programkereső

Náray Erika, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán diplomázott énekesnőként nem csupán az egyik magyar kereskedelmi csatorna hangja, hanem körülbelül 60 sorozat, számos egyedi film - köztük népszerű rajzfilmek és reklámok - karaktereinek szinkronhangja is. Jelenleg egy francia vígjáték bemutatójára készül, de egyelőre csillogó szemekkel várja, hogy újra közönség elé léphessen a Milánói Világkiállításon.

- Kiskorod óta fontos szerepet tölt be életedben a zene. Ösztönösen, vagy valaki biztatására fordultál ebbe az irányba?

- Édesanyám elmondás szerint előbb énekeltem, mint beszéltem. Már kiskoromban felfedezték zenei tehetségemet és bár később anyukám egy helyi, Eger melletti általános iskolába szeretett volna beíratni, az óvó néni lebeszélte róla és egy énektanárnő támogatásának köszönhetően bekerültem egy zene tagozatos általános iskolába. Itt zenei és közismereti tudásom egyaránt erős alapokat kapott. Valamint még óvodás koromban nagymamám rendszeresen vitt magával templomokba, ahol az angol kisasszonyok rengeteg gyerek énekszólamot bíztak rám. Ezekre az eseményekre halványan emlékszem, az viszont maradandó élmény volt számomra, amikor általános iskolában kiválasztottak a főiskola énekkarába szólót énekelni. Máig tisztán él bennem az érzés, amikor 9 évesen kiállhattam énekelni egy nálam jóval idősebbekből álló kórussal.

- Színésznőként, operett-musical és jazz énekesnőként valamint szinkronhangként is ismernek. Melyik tölti be a legfontosabb szerepet az életedben?

- Lehetetlen egyiket a másik elé helyezni, hiszen nekem egyformán fontos mind. Inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy korszakok voltak az életemben. A főiskola elvégzése után rengeteget szinkronizáltam, sőt a Liszt Ferenc Főiskola végzése közben is jól össze tudtam egyeztetni a tanulmányaimat a szinkron feladataimmal. Amikor viszont az Operettszínházban elkezdtem dolgozni, akkor szinte csak a színháznak éltem.

- Az Operettszínházban számos szerepben láthattunk, ahol zömében musical dalokat énekeltél, most mégis jazz énekesnőként lépsz fel a Magyar Pavilonban.

- Nem váltottam műfajt, csak a hangsúlyok máshová kerültek. Jelenleg is játszom a József Attila Színházban a Cigánykerék című musicalben, de tény, manapság több időt szentelek a saját dolgaimnak. Akkoriban, amikor elhagytam az Operettet, változásra vágytam és éreztem, hogy tovább kell lépnem. Az ismeretlent választottam, de egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet. Folyamatosan vannak felkéréseim, az új kihívások pedig erőt adnak nekem. Ráadásul a jazz mindig is közel állt a szívemhez és boldog vagyok, hogy most újra visszacsempészhettem a szakmai életembe.

- Hogyan fogadtad a felkérést a Milánói Expora és milyen érzések vannak most benned az első fellépésedet követően?

- Augusztus végén adtunk koncertet a Müpában "Magyar Hangja: Náray Erika" címmel, ahol amerikai klasszikusokat énekeltem magyarul. Az Expora ezt a koncertet hoztuk el egy mini, 3 fős zenekarral. A dalokat saját szöveggel, magyarul énekelem csakúgy, mint a Müpában. Nagyon nagy megtiszteltetés és nagyon különleges lehetőségként élem meg, hogy itt énekelhetek a pavilonban. Ez egy speciális helyzet, hiszen az ember nem tudhatja előre, hogy egy világkiállításon milyen közönségre számíthat, fog-e, illetve tud-e velük bármiféle kapcsolatot kialakítani. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy nem miattam vannak itt az emberek, ezért van, aki csak egy-két szám erejéig hallgat bele az előadásba, mások pedig nagy érdeklődéssel követik végig a teljes koncertet. Az is előfordult, hogy egy olasz dobos hozott magával néhány eszközt, amivel beszállt a muzsikálásba, így bővítve ki a zenekaromat.

- Miben más egy színházi előadásban, mint egy koncerten énekelni?

- A színháznak megvan az az előnye, hogy az adott előadásban csak a saját dolgomra kell koncentrálnom. Ez bizonyos értelemben nagy kényelem, másrészről viszont nem te vagy a dolgok irányítója, hiszen a színház intéz, és dönt is mindenben. Az a fajta élet, amit én választottam a színház után, egy bizonytalanabb életformát jelent, ugyanakkor sokkal nagyobb benne a művészi szabadság.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Decemberben a Rózsavölgyi Szalonban lesz a következő bemutatóm, az Amazonok, amire már javában folynak az előkészületek. Annyit elárulhatok, hogy ez egy ötszereplős francia vígjáték, amit két éve mutattak be Párizsban és már a 900. előadáson is túl vannak. Azt remélem, nemsokára a Rózsavölgyi Szalon is ezzel dicsekedhet.