Árpád

„Ez az opera a szabadságról szól”

2015.10.21. 14:28

Programkereső

A Figaro házasságának újragondolt előadása az új évadban a Gördülő Operával járja az országot. Szabadságról, emberi viszonyokról és a nagy művek időtlenségéről beszélgettünk Hábetler András rendezővel és Köteles Géza zenei vezetővel.

- A közönség és a szakértők is vitatkoznak azon, hogy vajon a Don Giovanni vagy a Figaro házassága a legnagyszerűbb opera. Miért a Figarót választották?

- Köteles Géza: Sokáig meg voltam róla győződve, hogy a legjobb opera a Don Giovanni. Most éppen Figaro-hívő vagyok, de nem kizárt, hogy egyszer majd visszatérek a régi kedvencemhez. Ezek akkora remekművek, hogy az ember szinte nem is tud választani.

Köteles Géza
Köteles Géza
Fotó: Facebook

- Hábetler András: A Figaro összetettebb. A személyiségről szól, a szexualitásról, a párkapcsolatokról és a generációk közötti viszonyokról. Ami ebben az operában nincs benne, az életből is hiányzik. Az szoktuk mondani Gézával, hogy a Mozart–Da Ponte kettőshöz hasonló emberismeretről csak Shakespeare és Woody Allen tettek tanúbizonyságot. Ami nagyszerű Mozartnál, az a humor és az irónia, sokszor önmagával és a műfajjal szemben is.

- Miért döntöttek úgy, hogy teljesen kortárs környezetbe helyezik át a cselekményt, és a zenét is áthangszerelik?

- K. G.: Mert a darab alkalmas rá. A szereplők hétköznapi emberek, ugyanolyan viszonyokkal, mint ma. Zeneileg a praktikum is vezérelt, mert először a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutattuk be, ahol csak egy kicsi zenekar fért el. Azt gondoltam, ha már muszáj belenyúlni, akkor legyen nagyon mai. Aki megnézi a darabot, látni – és hallani – fogja, hogy a hangszerelés nem öncélú, hanem a rendezést szolgálja. Meg merem kockáztatni, hogyha Mozart élne, ha ő dolgozott volna együtt Andrással, talán ugyanilyen bátran nyúlt volna a saját zenéjéhez.

- H. A.: A Figaro azt mutatja meg, hogy milyen egy haldokló házasság, milyen egy pasas, aki kapuzárási pánikkal küzd, milyen, ha egy nő nincs megbecsülve, hogy mit tesz a féltékenység egy kapcsolattal. Ezek nem kétszáz éves problémák. Ez az opera a szabadságról szól, arról, hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet hatalmi szóval alakítani, mert az élet erősebb mindennél. Amennyire lehet, szabadon kezeltük a hangszerelést és a szöveget annak érdekében, hogy minél erősebben tudjuk közvetíteni a mű üzenetét a mai ember számára. Azt éreztem, hogy ott volt mellettünk Mozart és Da Ponte nagyvonalúan bölcs szellemisége.

- Hogyan lehet – akár időlegesen is – félretenni az áhítatot és a tiszteletet, amit nagy, kanonikus művekkel kapcsolatban szokás érezni?

- K. G.: Nekünk ez azért könnyebb, mert napi rutinunk, hogy remekművekkel foglalkozunk. Nemcsak a kész, sokszor valóban mázas interpretációt látjuk, amit esetleg a közönség kap.

- H. A.: Azért tettük modern környezetbe, mert időtlen. Szerettük volna rávenni a nézőket, hogy függetlenítse magát a tisztelettől, a pátosztól. Ezek a szerzők belefagytak a zsenialitásukba, de az már nem róluk szól, hanem mindarról, ami rájuk rakódott.

- Volt olyan előadás, rendezés, trend vagy irányzat, ami inspirálóan hatott a darabra?

- K. G.: Nincs, emiatt lett nagyon egyedi. Ez az előadás újszerű és hagyományos is. Nem tudjuk beskatulyázni, mert különleges dolog született. Egyrészt mert mi is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, másrészt pedig azért, mert a szereplőgárda egyszerűen tökéletes.

- H. A.: Ezeket a szerepeket nem lehet levenni valahonnan, hiszen minden karakter ott van bennünk. Azon dolgoztunk, hogy az énekeseinket, a barátainkat olyan helyzetbe hozzuk, hogy merjenek emberként viselkedni, ne figurákban és klisékben gondolkodjanak.

- K. G.: Ez várakozásainkon felül sikerült. Előfordult, hogy meg kellett ismételni számokat, mert olyan őrjöngő tapsvihar tört ki a végén. Ahány vendégünk volt a szakmából, ők is el voltak ragadtatva.

Hábetler András
Hábetler András
Fotó: Hermann Péter

- Milyen hatással lesz az előadásra, hogy szerepel a Gördülő Opera repertoárjában? Milyen lehetőséget látnak abban, hogy sok helyre eljut a darab?

- H. A.: A Gördülő Opera missziója, hogy olyan helyekre is elvigye az operát, ahol nincs operajátszás. Ez a mű nem egy szokványos, klasszikus előadás, erről a közönséget mindenképpen informálni kell. Arra viszont nagyszerűen alkalmas, hogy a fiatalokat megnyerje a műfajnak. Meggyőződésem, hogy az opera tömegkultúra, csak közel kell vinni az emberekhez.

- K. G.: Az Operaházban ez nem is működhetne jobban. A Gördülő Opera mellett van egy ifjúsági sorozat az Erkel Színházban, amire rengeteg fiatalt hoznak, hogy nagyszabású produkciókat lássanak. Az emberek meggyőzhetők, ha nagyon magas színvonalú élményt kapnak.