Lázár, Olimpia

À la française

2016.03.01. 12:18

Programkereső

Második alkalommal rendez Régizene Fesztivált a Müpa. tavaly Mendelssohn és a régizene 19. századi újrafelfedezése állt a középpontban, idén a sokszínű francia barokk muzsika határozza meg az öt nap hangversenyeit, modern kori operabemutatóval, világhírű karmesterrel és zenekarral, jobbnál jobb szólistákkal.

Ha egy 18. századi francia zenekedvelő látná, hogy Mondonville nevéről a mai hallgató mit se tud, bizonyára kikerekedett szemmel csodálkozna.

„Comment? Vous ne connaissez pas Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville?”

Pedig még az a Maurice Quentin de La Tour is megfestette, hóna alatt hegedűvel, jó kedélyű, csillogó szemű, ragyogó elméjű muzsikusnak láttatva őt, akinek Voltaire, Rousseau, XV. Lajos és a király szeretője, Madame de Pompadour is modellt ült.

Színkeverés

(Duetti d'amore – barokk áriaest: Baráth Emőke, Valer Barna-Sabadus, Il Pomo d'Oro – március 4., Fesztivál Színház)

Az est műsorának különlegessége, hogy nem Baráth Emőke, hanem a 2015 nyarán elhunyt, világhírű régizenei dirigens és kutató, Alan Curtis állította össze, kifejezetten a magyar szoprán részére. „Életem végéig hálás leszek Curtisnek, nemcsak ezért, hanem mert tulajdonképpen neki köszönhetem a karrieremet” – mondja Baráth Emőke, akinek repertoárját és érdeklődési körét a barokkon kívül számos más korszak is meghatározza. Mint fogalmaz, az élet hozta úgy, hogy a 17–18. század zenéje tölti ki idejének háromnegyedét. „Ha csak mozartot kellene egész életemben énekelni, már az boldoggá tenne, de hangszeres múltam révén sokat hallgatok zongorazenét, vonósnégyeseket, barokk lant- és hárfadarabokat, nagy kedvencem a reneszánsz vokális muzsika. Az operák közül különösen közel áll hozzám Bartók Kékszakállúja, stravinsky The Rake's Progress című műve, ha pedig könnyebb műfajokról van szó, szívesen hallgatom a Pat metheny Groupot, stinget, az acid jazzt és funkyt ötvöző Jamiroquait vagy Keith Jarrettet – hosszú a lista!” Baráth Emőkét a Pomo d'oro együttes kíséri, amely „mint általában az olasz együttesek, tele van energiával, lelkesedéssel, minden játékos fölényes technikai tudású, ráadásul mind kedves, pozitív kisugárzású, ez is nagyon fontos” – fogalmaz a magyar szoprán, aki az Aradon született, de Németországban felnőtt kontratenorral, Valer Barna-Sabadusszal is dolgozott már együtt, fantasztikus zenésznek tartja, gyönyörű hanggal. „Csodálatos, hogy soha semmit nem kell megbeszélnünk, a színpadon fél pillantásokból is megértjük egymást, még a levegőt is egyszerre vesszük, ritka az ilyen élmény.”

Éppen Pompadour asszony ajánlotta a zeneszerzőt a király figyelmébe, így lett a következő években magas tisztséget betöltő hegedűs, majd a Concert Spirituel hangversenyeinek irányítója, a királyi kápolnában pedig másod-, később első karnagy. Utóbbi minőségében nagyszabású motettákkal emelte a királyi istentiszteletek fényét.

„Első operája, az 1742-ben bemutatott Isbé, amelyet most alighanem modern kori premierként hallhatunk, megbukott ugyan, de ez valószínűleg zenepolitikaiokokból történt így, összes többi színpadi műve hatalmas sikert ért el” – mondja Vashegyi György, az operabemutató karmestere.

„Rendkívül jelentős szerzőről van szó, a 18. század legfontosabb francia komponistáinak egyikéről – folytatja a dirigens. – A francia forradalom előtti időszakból mintegy ötszáz(!) olyan koncertről tudunk, amelyeken az ő műveit szólaltatták meg. Van valami elementáris a zenéjében, ami ma is erősen hat a közönségre.

Különös sorsok

A 17–18. századi francia zene birodalmának ma már árnyékba vesző szegleteibe kalauzolja a hallgatót Pusker Júlia és a Budapesti Vonósok március 2-án, valamint két nappal később, szintén a Müpa Üvegtermében a Borsányi Márton, Czentnár Zsuzsa, Jánosházi Péter és Radics Kornél alkotta formáció. A zenekari műsorban egy különleges kapcsolatra derül fény: Gossec és kortársa, Haydn egy-egy szimfóniája hangzik el, utóbbitól A királynő, amely éppen a Párizsnak készült művek egyike. Az első részben a francia hegedűs iskola korszakos jelentőségű alakja, a – valószínűleg volt felesége által megrendelt – gyilkosság áldozataként elhunyt Jean-Marie Leclair egyik hegedűversenye is elhangzik a kiváló fiatal művész előadásában. A sokszínű, hat francia zeneszerző műveit felvonultató kamaraestet március 4-én egy szintén különös sorsú személyiség, Louis-Gabriel Guillemain egyik szonátája nyitja; ő alkoholistaként élte le életét, állítólag tizennégy késszúrással ölte meg magát. Az izgalmas műsorokat kínáló kamarakoncertek mellett március 3-án a Kalló Zsolt vezette Capella Savaria együttes adja elő Bach Brandenburgi versenyeit – ez abból a szempontból érdekes, hogy a sorozat nagyjából abban a korszakban keletkezett, amikor a két másik hangversenyen elhangzó művek is, valamint címét és ajánlását is franciául fogalmazta meg a zeneszerző.

Ezt megtapasztalhattuk négy nagy motettájának novemberi előadásakor, ezeket a remekműveket lemezre is vettük az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal, a kiadvány 2016 tavaszán jelenik meg. Mondonville operája felfoghatatlanul értékes repertoár része, a 17–18. századi francia zenei termésről és az ezzel szorosan összefüggő korabeli zeneipar teljesítményéről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Több más, szintén felfedezésre váró francia barokk opera közül választottuk ki az Isbét, amely fantasztikus zene, ráadásul a partitúrája számos különlegességet kínál: az operatörténet alighanem első olyan alkotása, amely hegedűüveghangokat tartalmaz.”

A modern kori bemutató együttműködő partnere ugyanaz a versailles-i Barokk zenei Központ, amely a Fêtes de Polymnie (Polümnia ünnepei) című Rameau-opera Vashegyi-féle előadásában is aktív szerepet vállalt 2014-ben – a műből készült lemez 2015-ben elnyerte a Német Hanglemezkritikusok Díját, valamint a párizsi Opera magazin Opera Gyémántja Díját is.

F03A5F8F-F6C9-4431-974A-AC65998E55FF

Hanglemezen a Polümnia ünnepei

A Polümnia ünnepei modern kori bemutatójára 2014. április 6-án került sor a Művészetek Palotájában. Az előadás után hanglemez is készült Rameau művéből.

A Rameau halálának kétszázötvenedik évfordulójához kapcsolódott bemutató a Versailles-i Barokk Zenei Központtal együttműködésben valósult meg. A premier után nem sokkal felvétel is készült a francia szerző opera-balettjéből. A hanglemezről az elmúlt időszakban több nemzetközi sajtó is megemlékezett.

„A versailles-i központ olyan egyedül álló zenetudományi kutató- és produkciós műhely, amelynek a világon mindenkinél szélesebb és gazdagabb a rálátása a francia barokk, illetve a körülbelül 1789-ig terjedő francia repertoárra – mondja Vashegyi. – Művészeti igazgatója a kiváló francia zenetudós, Benoît Dratwicki úr, ő küldi el nekem már évek óta a szerinte legizgalmasabb, még újkori felfedezésre váró francia operák és egyházi művek kéziratait és korabeli forrásait. (A tervek szerint Benoît Dratwicki és Vashegyi György is előadást tart a Régizene Fesztiválon – a szerk.)

Rusztikus barokk

Sebestyén Márta a népzene és Andrejszki Judit a régizene emblematikus alakja. Izgalmas műsoruk a francia reneszánsz és barokk dallamaihoz talál párhuzamokat a magyar népzenei dallamkincsben. Március 6 -i koncertjüket világzenei felhangokkal színesíti Miquèu és Baltazar Montanaro, valamint számos kiváló magyar hangszeres művész. A különleges zenei világot képviselő és megteremtő két Montanaro – apa és fia – számára nem új a magyar együttműködés, dolgoztak már együtt Mártával a Téka Együttessel, a Vujicsics Együttessel és a Ghymessel is. „Gyönyörűen összesimul a népzene rusztikus volta, húsvér előadásmódja a reneszánsz nem kevésbé vérbő és örömteli dalaival” – fogalmaz Sebestyén Márta, aki fontosnak tartja, hogy a hallgató számára ne elvont zeneként jelenjenek meg e korszakok-stílusok művei, hanem egyértelmű legyen a népi kötődés. „Próbáljuk közel hozni a mai közönséghez, napjainkban is élvezhető formában, személyes kommentárokkal, közvetlen stílusban” – mondja a rendhagyó improvizációkat is ígérő műsorról és művekről a Kossuth-díjas énekes.

A barokk zenei központ világszínvonalú nemzetközi énekesgárdát kér fel produkcióinkra, a szólistákkal a budapesti próbaidőszak előtt Versailles-ban találkozom, és előkészítő próbákat tartok. Ezek rendkívül hasznosak, egyébként pedig abban az épületben zajlanak, ahol többek között Rameau is próbált az 1740-es évek elejétől kezdve, és amelynek udvarán 1789-ben kezdetét vette a forradalom. Egy-egy szakmai kérdésben közvetlenül tudunk konzultálni a téma legkiemelkedőbb szakértőivel, emellett Dratwicki úr hasznos tanácsaival segíti munkánkat, s végül zenei rendezője is a lemezfelvételeknek – nélküle ilyen rövid idő alatt aligha tudnánk ennyire hatékonyan dolgozni.”

Le Poeme Harmonique
Le Poeme Harmonique

A versailles-i Barokk zenei Központ tevékenyen részt vesz abban a vállalkozásban is, amelynek keretében 2009 óta világhírű előadó-együttesek szólaltatnak meg egyházi műveket a XIV. Lajos által építtetett királyi palota kápolnájában. Ebben a sorozatban adta elő a Vincent Dumestre vezette, világhírű le Poème Harmonique és a Capella Cracoviensis Kórus két, nagyjából azonos időben alkotó zeneszerző-óriás, Charpentier és Lully nagyszabású Te Deumát, amelyeket a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is hallhatunk (a versailles-i előadásból nagy sikerű lemezfelvétel is készült). Lully Te Deuma is felhangzott annak az eseménysorozatnak a keretében, amikor megünnepelték XIV. Lajos felépülését majdnem végzetes aranyér-betegségéből. A hálaadó örömünnep a gyönyörűen feldíszített és kivilágított Feuillants-templomban kezdődött, 1687. január 8-án, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy Lully mesterművét hallhassa több mint százötven hangszeres és énekes előadásában. (A nagy előadó-együttest irányító zeneszerző maga ütötte a taktust óriási botjával – ekkor sebezte meg vele a lábát, a seb elfertőződött, a zeneszerző két és fél hónappal később meghalt.)

Budapesti Vonósok
Budapesti Vonósok

A rendkívül izgalmas és sodró lendületű produkciókat kiállító dirigens, Vincent Dumestre a trombitáknál a modern fúvóka helyett a 18. századit választotta – vállalva a kockázatot, hogy nehezebben szólalnak meg a leírt hangok. A homogén hangzás érdekében tett így, hiszen a trombiták hangszíne ezáltal jobban hasonlít a hegedűkéhez. A karmester másik meghatározó koncepciója a tempót érinti: mindkét műben folyamatos, változatlan lendületű lüktetést biztosít a zenének, akárcsak Lully. Ennek létjogosultságát Charpentier kézirata is egyértelművé teszi – vallja –, hiszen a tételek attacca, szünet és átvezető részek nélkül következnek egymás után. ez nem azt jelenti, hogy azonos tempóban szólnak az egyes részek, a lüktetés más-más ritmusértékekre vonatkozik, ezáltal a produkció is egységesebb, világosabb keretet kap.