Luca, Ottilia

Passió az operaműfaj vonzásában

2016.03.15. 10:24

Programkereső

Idén húsvétkor hőskorára emlékezik vissza a Müpában a Capella Savaria. Howard Arman angol karmester vezényletével az együttes ismét megszólaltatja Händel Brockes-passióját – azt a művet, amelyből harminc esztendeje, Nicholas McGegan vezényletével lemezfelvételt készített.

Kevesen tudják, hogy Magyarország a historikus mozgalom hajnalán mind a gyakorlat, mind az elmélet terén együtt haladt a nyugat-európai zenei centrumokkal. Van tehát mire büszkének lennünk, akkor is, ha a kezdeti időszakot szemléljük. A magyar közönség már 1908. január 28-án hallhatott régi hangszeres együttest, amikor a Párizsban működő Société des Concerts d'Instruments Anciens adott hangversenyt Budapesten. A hazai régizenei mozgalom első meghatározó alakja, Hammerschlag János – aki orgona-, csembalóművész, komponista és zenetudós volt – jelentős koncerteket szervezett; 1917. február 10-én például Wanda Landowskával (csembaló), Hubay Jenővel (hegedű) és azzal a Paul Grümmerrel (cselló, viola da gamba) lépett fel Budapesten, akinél August Wenzinger és Nikolaus Harnoncourt is tanult. (A műsorban Händel, Purcell, Byrd, lassus, Biber, Frescobaldi és Bach művei szerepeltek.)

Capella Savaria
Capella Savaria
Fotó: Garas Kálmán

Fontos eseménynek számított, hogy 1948 januárjában megrendezték az első „all Vivaldi” hangversenyt Budapesten, és ezzel inkább megelőztük a nagy európai zenei centrumokat, semmint utánuk kullogtunk volna. Az '50-es évektől egyre többször szerepeltek hazánkban külföldi régi hangszeres művészek és együttesek, és a folyóiratokban is egyre gyakoribbá váltak a hazai vagy külföldi régi hangszeres koncertekről szóló beszámolók.

Az igazi áttörés a '60-as évek végéhez köthető: 1967-ben Késmárki György megalapította a Musica Antiqua Hungaricát, 1969-ben Czidra László – Pernye András zenetudós ösztönzésére és támogatásával – a Camerata Hungaricát, Dobszay lászló és Szendrei Janka pedig a Schola Hungaricát. A '70-es évektől aztán sorra alakultak a reneszánsz együttesek: többek között az Ars Renata, a tinódi Kamarazenekar, a Bakfark Consort, majd 1981-ben a Mandel Quartet. 1971-ben megszületett az első barokk hangszeres kamaraegyüttes, a Collegium Musicum, majd a '80-as évek elején megjelentek a nagyobb, barokk hangszereken játszó zenekarok: a Capella Savaria, a Concerto Armonico és a Corelli Kamarazenekar. A mozgalom népszerűsítésében jelentős szerep jutott a Hungarotonnak, amely rendszeresen jelentetett meg régi hangszeres felvételeket, és a zeneműkiadónak, mely a témával foglalkozó fontosabb könyveket jelentette meg. A folyóiratokban egyre több cikket, tanulmányt szenteltek a historikus előadói gyakorlat kérdéseinek, a Muzsika hasábjain izgalmas viták bontakoztak ki az új irányzat hívei és ellenzői között. A mozgalomnak a zenetudósok közül sokat segített Péteri Judit, Komlós Katalin és Székely András, utóbbi nemcsak zenei rendezőként és tanácsadóként támogatta az újonnan megalakult együtteseket, az első historikus hanglemezfelvételeket, hanem néhány fontos könyv magyarra fordításával az elméleti háttér megteremtésében is jelentős részt vállalt.

Pasztircsák Polina
Pasztircsák Polina
Fotó: Julius Gunzel

A Capella Savariát 1981-ben Németh Pál alapította. 1991-ben Kalló Zsolt lett az együttes koncertmestere, majd 1999-től művészeti vezetője. A zenekar több mint hetvenöt hanglemezének csaknem kétharmada világelső felvétel – zenetörténeti jelentőségük nemzetközi szinten is elismert –, közülük öt elnyerte „Az év hanglemeze” díjat. Opera- és passiósorozatuk világhírű karmestere, a Händel-specialista Nicholas McGegan tizenhat lemezt készített az együttessel. Händel Atalantája és Vivaldi concertói, valamint sinfoniái után Händel Brockes-passiója volt harmadik közös munkájuk, egyszersmind a második felvétel, amely elnyerte „Az év hanglemeze” díjat (az elsőt Vivaldi-lemezükért kapták).

Három évtized múltán, húsvéti hangversenyén a Capella Savaria ismét megszólaltatja Händel Passió-oratóriumát, ezúttal Howard Arman vezényletével. Az angol karmester munkásságát elsősorban a Händel-művek népszerűsítésének szenteli; a komponista szülővárosának tízezer euróval járó Händel díját 1996-ban nyerte el, három évvel az első díjazott, Nicholas McGegan után.

Howard Arman
Howard Arman
Fotó: Julius Gunzel

Barthold Heinrich Brockes hamburgi városi tanácstag – Händelnek már szülővárosában, Halléban jó ismerőse – Der für die Sünden der Welt gemarterte und sterbende Jesus (A világ bűneiért kínhalált szenvedő Jézus) című oratórium-passió szövegkönyve 1712- ben jelent meg először Hamburgban, hogy azután a következő tizennyolc évben még öt kiadást érjen meg, és kilenc megzenésített változattal büszkélkedhessen. Ennek ellenére nem mondható, hogy irodalmi remekmű, de még Bach is felhasznált belőle részleteket János-passiójában. Az operalibrettóra emlékeztető szövegkönyvet a 18. század eleji hamburgi zenei virágkor mind a négy nagy komponistája megzenésítette az 1710-es évek második felében: Reinhard Keiser (a kitűnő operaszerző), Telemann, Händel, valamint az inkább elméletíróként jelentős Johann Mattheson. Közülük Händel ekkor már rég nem élt Hamburgban; egyetlen ismert passiójának partitúráját Londonból juttatta el a Hanza-városba, ahol Mattheson 1719 nagyhetében mind a négy kompozíciót megszólaltatta.

Vezényel:

Howard Arman

Közreműködők:

Eric Stoklossa - Evangélista, Hívő lélek II (tenor)

Sebastian Noack - Jézus, Hívő lélek III (basszus)

Pasztircsák Polina - Sion leánya (szoprán)

Rab Gyula - Péter, tenor szóló (tenor)

Celeng Mária - Mária, Hívő lélek I, szoprán szóló (szoprán)

Benno Schachtner - Júdás, Jakab, katona, alt szóló (kontratenor)

Karácsonyiné Zámbó Szilvia - I. szolgálólány

Magyarkuti Nóra - II. szolgálólány

Kiss Rózsa - III. szolgálólány

Oláh Katalin - Johannes

Blazsó Domonkos - Kajafás, Pilátus, kapitány, basszus szóló (basszus)

Capella Savaria (koncertmester: Kalló Zsolt)

Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Händel verziója rövid, pergő tételekre épít: a recitativók és áriák mellett számos kórust, egy bevezető sinfoniát (azaz nyitányt), valamint accompagnatókat (zenekari kíséretes recitativókat), ariosókat és együtteseket tartalmaz. Jóllehet a kórustételek itt is turbákra (a nép hangját megszólaltató kartételekre) és korálfeldolgozásokra oszthatók, utóbbiak súlya, dramaturgiai szerepe összehasonlíthatatlanul csekélyebb, mint Bachnál. A Brockes-passió a maga igen világos északnémet típusa ellenére operai gondolkodásmódról tanúskodik. Händel neveltetése és alkata folytán egyértelműen színházi komponista – a színpad kötötte le figyelmét egész élete során, ennek jegyében fogant valamennyi jelentős műve. Oratóriumainak előzményei közé sorolhatjuk az olasz operát (melyet ő maga honosított meg Angliában), a német és olasz oratóriumot, melyet Händel Németországban és Itáliában hallott és tanult, valamint az angol zenei hagyományt, a Purcelltől kezdve ható kismesterek folyamatos működését. Stílusának központi magva az olasz, de képes volt egy személyben egyesíteni – és kibővíteni – mindazt az európai hagyományt, mellyel élete során találkozott.

Minden zenéjének, hangszeresnek és vokálisnak egyaránt megkülönböztető jellegzetessége a szövésmód iránti csalhatatlan érzék, hangszerelése az operákban és az oratóriumokban is igen széles skálájú. A komponista minden vonatkozásban a váratlan fordulatok mestere volt; nemcsak ott, ahol a drámai textus meglepetésszerű elemeket igényelt, hanem a dallamvezetés, a harmónia vagy a ritmus számos részletében, különösen pedig a frázisok hosszúságában. Ez tagolja és látja el energiával és kifejezőerővel dallamait, melyek gyakran aszimmetrikusak, és a vártnál terjedelmesebbek. Műveinek szépsége persze nem pusztán harmóniai vagy dallami minőségükből fakad, hanem abból, ahogyan valami zenén kívüli érzést ábrázolnak, hangi eszközökkel idézve fel egy, az ember által előzőleg átélt élményt: Händel pillantása az emberi természet határtalan mélységeibe hatolt. És ez a legjobb út a katarzis felé.

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a Port.hu felületén!