Valér

Kocsár Balázs: "Koherens tartalomra van szükség"

2016.03.24. 07:48

Programkereső

Kocsár Balázs, a Magyar Állami Operaház nemrég megbízott új fő-zeneigazgatója először nem is értette Ókovács Szilveszter telefonhívását. A karmestert terveiről, az Operaház helyzetéről és a Kesselyák Gergellyel való szakmai együttműködésről kérdeztük, de azt is megtudtuk, hogyan úszta meg a katonaságot.

- Hogyan fogadta a felkérést a fő-zeneigazgatói posztra?

- Váratlanul ért, amikor Ókovács Szilveszter február elsején megkeresett telefonon. Természetesen követtem az elmúlt időszak eseményeit, Halász Péter lemondásáról mégis csak akkor szereztem tudomást. Nem is értettem először, hogy a főigazgató azzal keresett meg: a megüresedett posztra ajánl néhány nevet és én is köztük vagyok. Maga a tény volt tehát váratlan, de több évtized zeneigazgatói tapasztalattal tudtam, hogy mire mondok igent vagy nemet.

- Elfogadta a főigazgató megkeresését. Milyen a kapcsolata a zenés színházzal?

- Mára szoros, harminc éve vagyok a pályán és ennek az időnek nagyjából a felét töltöttem zeneigazgatói pozícióban, pedig alapvetően zongoristának készültem. De mivel tehetségesnek bizonyultam, végtelenül terhesnek érzetem a gyakorolást. Ehhez társult, hogy fellépni sem szerettem. Zsigerből tiltakozott ellene a szervezetem. Abban a pillanatban, ahogy a tanáromon kívül még egy ember bent volt a teremben, amikor játszottam, a tudásom töredékét tudtam nyújtani. Úgy tűnt, nem nekem való az előadói pálya.

- A családi légkör és egy fontos esemény mégis az előadó-művészet felé terelte.

- A 70-es években be kellett volna vonulnom katonának, de lehetett tudni, hogy ez nem az én karakteremnek való, egész egyszerűen nem szerettem olyan dolgokat csinálni, aminek nem feltétlenül láttam értelmét. Mindent megpróbáltam tehát elkövetni, hogy ezt ne kelljen megtennem. A zongora mellett Balázs Oszkárnál ütőt is tanultam, de később ezt is abbahagytam és csak a zene szeretete maradt meg, ami azt jelentette, hogy a kötelezettségeim után otthon leültem a zongorához, és játszottam a magam örömére. Édesapám, Kocsár Miklós, aki akkoriban a Bartók Konzervatóriumban tanított zeneszerzést, azt tanácsolta: improvizáljak, vessem papírra és felvételizzek a konziba. Természetes, hogy a konzervatóriumi lét egyfajta halasztást jelentett a katonaság szempontjából, és én pont ezt szerettem volna.

Kocsár Balázs
Kocsár Balázs
Fotó: Raffay Zsófia

- A konzervatóriumi évek alatt egyre közelebb került a vezényléshez. Hogyan emlékszik vissza?

- A zeneszerzés osztályt ketten képviseltük Tóth Péterrel, aki írt egy kamaradarabot zenekarra, majd úgy alakult, hogy a mű próbáin én vezényeltem, és végül az előadást is én kaptam meg. Rettentően féltem a szerepléstől, de abban a pillanatban, amikor a koncert napján ki kellett állnom az együttes elé, valami történt velem. Teljesen nyugodt voltam, és csak csináltam a dolgom. Elindult egy folyamat, a konzis évek alatt született különböző darabokat szinte egytől egyig én vezényeltem.

Az Operaház több művésze is kitüntetésben részesült március 15-én. Tekintse meg a díjazottak listáját. 

- A pozitív élmények sem változtatták meg az érzéseit?

- Már a konzis évek alatt elkezdtem a karvezetést a Zeneakadémián, még mindig abból az okból kifolyólag, hogy zeneakadémistaként csak egyetlen hónapot kellett eltölteni a katonaságnál, ráadásul a művészszázadban. Mindeközben Petrovics Emil ott volt azokon a koncerteken, amiket vezényeltem, és folyamatosan presszionált, hogy adjam be a karmesterképzőre is a felvételimet. Ezt sem akartam valójában, de amikor tanulmányok során elértünk arra a pontra, hogy tanítási gyakorlatot kellett teljesíteni, mégis ráadtam a fejemet. Felvettek és elkezdtem, de még mindig úgy éreztem, hogy nem ezt akarom.

Kocsár Balázs
Kocsár Balázs
Fotó: Raffay Zsófia

- Mi az, ami miatt mégis a karmesterég mellett döntött?

- Claudio Abbado akkoriban alapította a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart és nagyon sok művészt és tanárt meghívott az együtteshez, köztük Ligeti Andrást is a Zeneakadémiáról. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy az ő vendégkarmesterségét asszisztálhattam végig. Hatalmas élmény volt egy majd száz fős együttessel dolgozni. Abbado a zsibongó vásárból mindössze két perc alatt tökéletes rendet hozott létre. Meghatározó élmény volt, úgy véltem, hogyha ezt valóban lehet ilyen minőségben csinálni, akkor engem érdekel.

Kocsár Balázs

1991-ben kiváló minősítéssel diplomázott a Zeneakadémián, majd Lipcsében Helmuth Rilling, a Sibelius Akadémián Jorma Panula, a szombathelyi Bartók Szemináriumon Eötvös Péter kurzusain képezték tovább. Tanulmányait a bécsi Zeneakadémián fejezte be Prof. Karl Österreicher irányítása mellett. 1989-ben a Magyar Televízió 6. Nemzetközi Karmesterversenyének III. díjasa, egyben legjobb magyar résztvevője. 1990-től 1993-ig a Szegedi Nemzeti Színház operakarmestere, 1991-től 1994-ig az Állami Hangverseny Zenekarnál Lukács Ervin asszisztense. 1992-ben két produkció elvezénylése után Medveczky Ádám főzeneigazgató karmesteri állást ajánlott neki a Magyar Állami Operaházban, ám a debreceni Csokonai Színházhoz szerződik, ahol 1993-tól 1999-ig zeneigazgató. 1995-ben a Franco Ferrara Karmesterverseny győztese, 1999-től a Frankfurti Opera első karmestere, ugyanebben az évben Liszt-díjjal tüntették ki. Dolgozott Olaszország, Németország és Belgium legnagyobb városaiban – Milánó, Firenze, Róma, Velence, Palermo, Hamburg, Lipcse, Köln, Antwerpen, Gent, Liege színpadain. Fellépett Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban és Oroszországban is. 2005-től nyolc éven át a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Kodály Kórus és a Csokonai Színház Operatagozatának szakmai vezetője. 2010 óta a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa 2015-től tanszékvezetője, 2011-től 2013-ig a Budapesti Tavaszi Fesztivál zeneigazgatója. Repertoárján csaknem 80 opera szerepel barokk művektől a kortársig, több mint ezer előadást vezényelt itthon és külföldön.

- Mi az , ami Abbado művészetében a legnagyobb hatást gyakorolta Önre?

- Minden este jártam előadásokra, mert tudni akartam, hogy miben rejlik Abbado titka. Fantasztikusan kommunikált az együttessel, és a kézmozdulatai szinte száz százalékosan lefedték azt, amit szeretett volna megvalósítani. A karmester szerep könnyen kiválhat olyan véleményeket az emberekből, hogy a dirigensek visszaélnek az erejükkel. Abbado a karmester diktatórikus pozíciójából tudott a személyéből fakadó meggyőző erővel demokratikus rendet építeni. El tudta érni, hogy a zenekar minden egyes tagja egyként akarja a változást, ezáltal pedig mindenki beletette a saját személyiségét is a munkába. Ugyanez a lényeg az énekesek esetében is. A karmesternek együtt kell dolgoznia az énekessel, irányítani kell, de ezt nem szabad éreztetnie. A történéseket sokkal inkább meg kell előlegezni. Ha tehát tisztában vagyok azzal, hogy itt több száz emberről van szó, és tudom, hogy amit csinálok, nem más, mint szolgálat, akkor járok a helyes úton. Abbado arra tanított meg, hogy nem önmagunk dicsőségét kell megélni, hanem azzal kell foglalkozni, ami a taps előtt történik.

Kocsár Balázs
Kocsár Balázs
Fotó: Raffay Zsofia

- Milyen érzésekkel lépett be az Operába az első munkanapon?

- Fő-zeneigazgatóként elsősorban gazdája szeretnék lenni az Opera együtteseinek. Ki kell szolgálnunk a közönséget, amihez – abból kiindulva, hogy a Ház az ország első számú kulturális intézményeinek egyike – a lehető legjobb szakembereket kell megtalálni, és olyan módon kell megszervezni a feladatokat, hogy hatékonyabb struktúra alakuljon ki.

- Mit tart a legfontosabb kihívásnak fő-zeneigazgatóként?

- A jövő évad programját készen kaptam. Izgalmas kihívás lesz, de nincs lehetetlen. Az Operaházat még sosem övezte olyan megbecsülés, társadalmi figyelem, mint jelenleg, soha nem volt még úgy beemelve a köztudatba, mint az utóbbi időszakban. Ha hiszünk a műfaj értékállóságában és abban, hogy olyan erő van benne, ami évszázadokon átívelően tud létezni, akkor ezért keményen kell tovább dolgozni. Olyan munkavégzésnek kell elindulnia, ami koherens tartalommal hálálja meg ezt a kivételes megbecsülést. Ugyanakkor fontos kiemelnem: egy fontos állami pozícióban egyéni motivációknak nincs helye, itt ügyet kell szolgálni. Ez pedig nem más, mint hogy a megnövekedett előadásszám, a kortárs darabok aránya diktálta tempóhoz, a társulat nélküli rendszerhez, és egyszerűen ahhoz a tényhez, hogy a 21. század második dekádjában vagyunk, fel kell nőni. Ez pedig struktúrafrissítéssel jár.

Magyar Évadot hirdetett az Operaház. A részletekért kattintson!

Ebben a tempóban sok egyéb mellett a szolgálatszámok ésszerű beosztása is nagyon fontos szervezési feladat. Ahogyan Ókovács Szilveszter már bejelentette, elindult a zenekari akadémia, amely a hármas előkészítő vonal egyik egysége. A második az operastúdió, a harmadik a majdani kórusakadémia. A mai hangszeres képzésben felsőoktatási szinten is csak szóló- és kamaradarabokon keresztül építenek tudást, így a magasan kvalifikált zenészeknek sincs ismeretük az opera és balett repertoárról. Így a legfelkészültebb muzsikusokat nekünk kell kiképezni. Ez is a feladatom része: a legjobb mentorokat állítani a fiatalok mellé, évre lebontva ki lehet választani, hogy mely darabokba állíthatók be. Egy kezdő zenekari művész így három év alatt fel tudja venni a munka ritmusát és be tudja tanulni a repertoárt. A kórusakadémia ugyanígy működtethető.

Kocsár Balázs
Kocsár Balázs

- Kesselyák Gergely első karmesteri pozícióban segíti majd a munkáját. Milyen a kapcsolatuk?

- Az Operaház működési szabályzata szerint van első karmesteri poszt. Tény, hogy ez eddig nem volt hangsúlyos, de tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a rendszer jól van kitalálva és megállja a helyét egy olyan rendszerető országban is, mint Németország. A lényeg abban rejlik, hogy ez nem egy egyszemélyes munka. Természetesen nem a felelősségmegosztásról beszélek, hanem a szakmaiságról. Örülök, hogy Kesselyák Gergely személyében olyan emberrel dolgozhatok együtt, akiben bízom. Feladat van bőven.

- Az Operaház következő évadát, nagymértékben határozza meg a kortárs zene. Önnek milyen a viszony kortárs operajátszással?

- Kortárs zenén nőttem fel, persze édesapám olvasatában, de az a fontos, hogy a disszonancia számomra nem ördögtől való. Egy karmesternek ismeretekkel kell rendelkeznie az összes hangszerről, az én feladatom, hogy csakis olyat kérjek a zenészeimtől, ami sosem irreális. Ez a szemlélet egyébként alkalmazható magára az intézményre is, meg kell ismernem minden fogaskerekét a gépezetnek ahhoz, hogy helyes döntést tudjak hozni.

- Milyen időtávra szól a kinevezése?

- Jelen pillanatban egy évre szól a megbízatásom, ezt az állást a törvény szerint meg kell hirdetni, és természetes, ha úgy érzem, jól működik, megpályázom. Vannak külföldi elkötelezettségeim, amiket most össze kell egyeztetnem az új feladattal. Pécsen tanszékvezető vagyok, amit nem szeretnék semmiképpen feladni, de mindezek mellett azt is nyugalomban szeretném megérni, hogy egyszer hatvanéves legyek, és belépjek abba a korba, amikortól a karmester élete igazán elkezdődik.