Pandora, Gabriella

Az aranybariton

2016.03.27. 07:32

Programkereső

"Hvorosztovszkij nemcsak a világ legnagyobb baritonistája, de kivételesen vonzó külsővel is rendelkezik. Az operában hol választékos Don Juan, hol Figaróra emlékeztető, szélhámoskodó, közönséges szerető. A koncertjein helyet foglaló hölgyeket lenyűgözi jellegzetesen orosz megjelenése, érzelmektől átitatott éneklése pedig képes elvenni az érzékenyebb hallgatók eszét." (Miami Herald)
Hvorosztovszkij
Hvorosztovszkij
Fotó: Pavel Antonov

Igen, erre vártunk! Így sóhajtott fel a vitriolos tolláról ismert New York-i zenekritikus a Met 2015-ös szezonnyitó Trubadúr-előadásán, amelynek szenzációja a súlyos betegség miatt szükségessé vált kezelésből visszatérő Dmitrij Hvorosztovszkij Luna-alakítása volt. Azt is hozzátette: „ez az, amiért érdemes operába járni.” Ahogy az énekes megjelent büszkén és elegánsan a napóleoni egyenruhában, zúgó tapsvihar, szűnni nem akaró bravózás fogadta. A kiművelt baritonjával és szibériai termetével az egész színpadot besugárzó művész fokozatosan lépett ki a szerepből, hagyva, hogy arcán szétterüljön a mosoly. Az előadás végén fehér rózsák tömege és a Leonorát éneklő muzsikus barát, Anna Netrebko könnyzápora köszöntötte.

Április 2-án Dmitrij Hvorosztovszkij az Uráli Filharmonikus Zenekarral lép fel a Müpában, vezényel: Dmitrij Lissz.

Az Orosz Hang, az aranybariton, az orosz zene egyik legértékesebb „exportterméke” tősgyökeres szibériai. Krasznojarszkban született 1962-ben, s a családi legendárium szerint már négyévesen énekelt. Nem csoda: vegyészmérnök apjának szép színű baritonja volt. Ezenfelül gyönyörűen zongorázott. Házukban mindig szólt a muzsika. Számos ritkaságot tartalmazó, híres lemezgyűjteményük volt. Ott sorakozott Tito Gobbi, Enrico Caruso, Maria Callas, Ettore Bastianini, Fjodor Saljapin, Mario Lanza és több más neves énekes albuma is. A zeneiskola után azonban Dmitrij először tanárképző főiskolára jelentkezett, s kezdetben zenepedagógusként dolgozott. Végül mégis felvételizett a jelentős presztízsű helyi művészeti iskolába, ahol Jekatyerina Konsztantyinovna Jofel osztályában elsajátította az operaéneklés alapjait.

Dmitrij Hvorosztovszkij
Dmitrij Hvorosztovszkij
Fotó: Pavel Antonov

Hogy miért nem Moszkvába ment, ahová egyébként évek óta vágyott? A féltett egykét nem engedték a szülei: nem szerették volna, ha a nagyvárosi veszélyeknek kitéve eltékozolja tehetségét.

Harmadévesen már a városi opera- és balettszínház szinte minden zenés színpadi produkciójában fellépett: hallhatta a közönség a Pikk dáma, a Jolanta, a Traviata, az Anyegin, a Faust és a Bajazzók előadásain. 1987-ben megnyerte az énekesek összoroszországi versenyét, majd néhány hónappal később a Bakuban megrendezett Glinka Összszövetségi Verseny győztese lett. Hamarosan rendszeresen turnézott Oroszország és más szövetségi köztársaságok városaiban. 1988-ban övé lett a toulouse-i énekverseny fődíja, 1989-ben a BBC Cardiff Singer of the World nemzetközi verseny nagydíjasa lett. Ezzel a győzelemmel kitárult előtte Európa és a nagyvilág: Berlin és München operaházai, a Covent Garden, a milanói Scala, a New York-i Metropolitan, és természetesen továbbra is a nagy orosz zenés színházak, a Mariinszkij és a Bolsoj lettek sikerének színhelyei.

Ő lett „az” orosz énekes, aki még a Vörös téren is szólókoncertet ad. Repertoárján Bellini, Verdi, Rimszkij-Korszakov, Rossini, Csajkovszkij, Leoncavallo művei szerepelnek – és énekel népdalokat, románcokat, dalciklusokat is. Otthon érzi magát Oroszországban, de Angliában is, ahol évek óta él. „Énem jelentős részét alkotják az orosz hagyományok, jelen vannak mindenben, amit jól csinálok. De már egészen kozmopolita lettem. Azt is mondják, olyan a hangom, mintha olasznak születtem volna.”

Az agydaganattal kezelt bariton ősszel betegsége ellenére is vállalta a fellépést a New York-i Metropolitanben. Olvassa el a részleteket visszatéréséről és betegségéről.

Abban a programban, amelyet április 2-án, a Müpa pódiumán szólaltat meg, Hvorosztovszkij magával hozza otthonát: szülőföldje zenekarával áll a közönség elé, műsorának első részében csak orosz műveket szólaltatva meg. 2015 januárjában debütált az énekes Rubinstein Démonjában, a kísérteties-romantikus szerelmi operában, amelynek szövegkönyve Lermontov napkeleti elbeszélése alapján készült. A Démon – a világtól elidegenedett költő jelképes alakja – letaszíttatik az égből, s a földre szállva beleszeret Tamarába, a kaukázusi Gudál herceg leányába. Elveszejti annak vőlegényét, és csókjával megöli a lányt.

Az egyik legrégibb orosz együttes

Az Uráli Filharmonikus Zenekart a híres orosz karmester, Mark Paverman alapította 1936-ban – akkor még a Szverdlovszki Rádió állandó zenei együtteseként. Az azóta is a városban (mai nevén Jekatyerinburgban) működő zenekar az egyik legrégibb vezető orosz szimfonikus együttes, amellyel megalakulásának pillanatától az egykori Szovjetunió legrangosabb karmesterei, szólistái, zeneszerzői dolgoztak együtt. 1991-től folyamatosan turnézik külföldön is, 1992-ben vette fel mai nevét. A pultok mögött száz muzsikus foglal helyet, akik évente mintegy száz önálló hangversenyt adnak.

A Nemzeti Galériában látható a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum egyedülállóan teljes avantgárd gyűjteménye. Kattintson a képekért.

Az Uráli Filharmonikus Zenekar a kétezres években európai fellépések tucatjain adott bizonyságot technikai felkészültségéről, muzikalitásáról, amelyről a legrangosabb szaklapok is elismeréssel nyilatkoztak. Olyan szólistákkal dolgozott együtt, mint Borisz Berezovszkij, Gyenyisz Macujev, Gidon Kremer, Vlagyimir Szpivakov, Msztyiszlav Rosztropovics, Natalija Gutman, Valerij Gergijev.

Csajkovszkij operája, a Puskin-novella nyomán komponált Pikk dáma immár negyedszázada Hvorosztovszkij repertoárjának állandó része. Tomszkij csodálatos balladája, amelyet talán soha senki nem énekelt szebben, mint ő, végzetes események sorát indítja útjára. A műsor orosz fejezetét az Igor herceg részlete zárja: az oroszok hősi énekét feldolgozó Borogyin-opera népzenére épülő dallamai újból alkalmat adnak arra, hogy Hvorosztovszkij teljes szláv pompájában megzengesse kiművelt, hősies, férfias hangját.

Dmitrij Lissz
Dmitrij Lissz
Fotó: www.bolshoimoscow.com

Akit Bernsteinhez hasonlítanak

Az egyik legizgalmasabb karmester-egyéniségként számon tartott Dmitrij Lissz Dmitrij Kitajenko tanítványa volt a moszkvai konzervatóriumban. 1995-ben megnyerte Zágrábban a Fiatal Karmesterek Első Nemzetközi Versenyét, és még abban az évben kinevezték az Uráli Filharmonikus Zenekar vezető karmesterének. 1998-ban Mihail Pletnyov felkérte, hogy az Orosz Nemzeti Zenekarban társkarmesterként dolgozzon vele. Kritikusai elsősorban elegáns stílusát és művészi kifejezőkészségét dicsérik, gyakran hasonlítják Leonard Bernsteinhez, különösen Csajkovszkij- és kortárs zenei interpretációit magasztalva. A Szentpétervári Filharmonikus Zenekarnál 1998-ban Csajkovszkij Patetikus szimfóniájával debütált. „Dmitrij Lissz a zenekar és a közönség feletti abszolút erő birtokában vezényelt. Az örökkévalósággal folytatott párbeszédet” – írta egyik kritikusa. 2011-ben meg kapta a legmagasabb orosz kitüntetést, amit művészeknek ítélnek oda: Oroszország Népművésze lett.

Műsorának csaknem teljes második, olasz részét repertoárjának legsikeresebb Verdi-szerepeiből állította össze. Az álarcosbál Renatója, A trubadúr Luna grófa, a Rigoletto címszerepe, az Otello Jagója: különböző jellemek és különböző hangok – noha mind baritonszerep. Az énekes valamennyivel képes azonosulni: „Az ember élete során maga is bonyolulttá válik, megtalál magában szinte mindent, amit a színpadi szerepek megkövetelnek.” A részletek kidolgozásában a művésznek a kamarazene és a dalok ismerete, szeretete segít. És persze az is, hogy Hvorosztovszkij türelmes, ki tudja várni a megfelelő pillanatot. Jago esetében például azt, hogy kiteljesedjenek mély regiszterének hangjai. A kellő magasság már korábban is megvolt, hiszen Hvorosztovszkij kezdetben tenoristának készült.

„A hangom tökéletes hangszer – szokta mondani. – Tudok olyan lírai lenni, mint egy tenor, miközben basszus szerepeket énekelek. A magas C-t nem tudom ugyan kivágni, de a H-m minden további nélkül megvan. Ezért, és csak ezért nem vagyok tenorista. De ahhoz, hogy Jagóként azt a bizonyos A-t kiénekeljem, magabiztos B-re, sőt H-ra van szükség. És ez nem probléma.”

 Ez a hang valóban tökéletes. Erőteljes, telt, rezonanciadús. Felső regisztere valóban különleges adomány – ahogy Hvorosztovszkij impozáns testalkata is, amelynek köszönhetően felkerült az 50 legszebb ember exkluzív listájára is, amelyet a People Magazine állított össze. Ilyet álmodott maga Michelangelo is – büszkélkednek az oroszok, akik az énekest Oroszország és a legnagyobb orosz komponisták hangjaként emlegetik.