Fülöp, Evelin

Elhunyt Tréfás György operaénekes

2016.07.03. 10:26

Programkereső

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház örökös tagját, Debrecen díszpolgárát 85 éves korában érte a halál. A város saját halottjának tekinti.

Tréfás György 1931-ben született Budapesten, zenei tanulmányait magánúton végezte Werner Alajos, Makai Mihály és Hetényi Kálmán növendékeként. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttesben volt énekkari tag, 1957 óta dolgozott a debreceni Csokonai Színház magánénekeseként. Főbb szerepei: Ozmin (Szöktetés a szerájból), Sarastro (A varázsfuvola), Leporello (Don Giovanni), Rocco (Fidelio), Dulcamara (Szerelmi bájital), Basilio (A sevillai borbély), Attila, Fülöp király (Don Carlos), Hermann (Lohengrin), Koncsak (Igor herceg), a Kékszakállú herceg.

Tréfás György
Tréfás György
Fotó: Soós Lajos / MTI

Tréfás György a Csokonai Színház örökös tagja volt, érdemes és kiváló művész 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja "kőbe vésett" lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.

 Én itt lettem operaénekes, és itt töltöttem több mint ötven esztendőt. A legjobb szerepeim azok a világhírű basszusszerepek, mint például Bartók Kékszakállúja, amelyet én énekeltem 1964-től 1990-ig egyedül a Csokonai Színházban, illetve külföldön. A legkedvesebb szerepeim: Verdi Don Carlosának Fülöp királya, valamint az egyetlen basszusra írt női szerep: Donizetti Vivat Mama című operájának a Mama szerepe. Itt énekelhettem a legjobb basszusszerepeket: Mozart Varázsfuvolájából Sarastrót, a Szöktetésből Ozmint, a Don Giovanniból a Leporellót, és nagyon sok Verdi és Wagner basszusszerepet. A közönség úgy érzem befogadott, és debreceniként szeret engem. Megszólítanak az utcán idegen emberek, beszélgetnek velem, gratulálnak a szerepeimhez

- mondta egy korábbi nyilatkozatában az operaénekes.

Tréfás György és Egri László a Don Pasquale című előadásban: