Árpád

Köszörülni nem csak a torkot lehet

2016.11.01. 11:44

Programkereső

Léteznek mesterségek, amelyek esetében szinte biztosan nem fogunk mellélőni, ha megtippeljük képviselőik testalkatát. Az Opera esetében kézenfekvő példa erre a balett, ahol nádszálvékony balerinák és kidolgozott testű férfi táncosok kápráztatják el a közönséget. Gondolnák azonban, hogy a háttérszakmák is megkövetelnek bizonyos megjelenést?

Minden színházban jól jönnek az erős markú emberek, de az Operában különösen, hiszen a légies mozdulatokat produkáló táncművészek és a dús hangú énekesek körül olyan színpadi világot kell megalkotni és mozgatni, amely egyszerre könnyű és valósághű, ugyanakkor nagy strapabírású és precízen megtervezett. A Magyar Állami Operaház gazdag repertoárjának díszletein elhivatott mesteremberek sora dolgozik, hogy a tervezők által elgondolt vízió létrejöhessen a színpadon: az asztalosok és a festők mellett a lakatosok is jelen vannak a koncepció kialakításának első pillanatától kezdve.

Vezetőjük Selyem Attila, aki a csapatból legrégebb óta, tizenöt éve dolgozik az intézményben, ám ennél sokkal korábban rabul ejtette e vasrudaktól ércesen zengő világ, ugyanis nevelőapja, a korábbi műhelyvezető révén már kisgyerekként is sok időt tölthetett el itt. Az ő esetében nem volt kérdés, hogy ezt a hivatást fogja választani – a belső motiváltság azonban nem elég, a kalapácsot is el kell bírni! A lakatosoknál nehéz fizikai munka folyik, ami a dolgozóktól jó fizikumot követel meg.

Bármelyik srácomra ránézel, mindegyik stramm

– jegyzi meg büszkén Attila, akin ugyancsak látszik, hogy nem csak a tervek fölött görnyed.

Munka pedig akad bőven, hiszen nem ritka, hogy egyszerre három előadás hátterén is dolgoznak párhuzamosan, mellette pedig hol egy javítás, hol egy próba közbeni korrekció foglalja le a nyolcfős csapat tagjait. Egy dekoráció esetében a lakatosműhely készíti el a fém tartószerkezeteket, vázakat, kocsikat és más hordozórendszereket, valamint nem ritkán a kellékek egy részét is. Az anyagok között még mindig a vas van túlsúlyban, ám egyre gyakrabban használnak alumíniumot, ami rendkívül könnyű és jól megmunkálható. „Amióta ez a könnyűfém sikeresen vizsgázott a gyakorlatban, sok esetben a falakat is mi készítjük el az asztalosok helyett, ami újfajta kihívást jelent” – teszi hozzá Selyem Attila.

Minden esetben sztenderd méretek alapján dolgoznak, ugyanis alapkikötés, hogy a háttérelemeket úgy kell elkészíteni, hogy azok fel tudjanak jutni a festőműterembe. A lakatosműhely az Operaház közvetlen szomszédságában, a Hajós utcában működik közel ötven éve, egyetlen hátránya, hogy nincs elég hely összerakni a díszleteket, ám ebben hamarosan változás áll be. „A közeljövőben átköltözünk a sokkal korszerűbb Eiffel Műhelyházba, ahol sokkal nagyobb lesz a hasznos területünk és összeszerelő-csarnokunk is lesz” – újságolja a műhelyvezető, aki egy különleges munkát is megemlít: elkészítik a híres magyar mozdony, az 1911-ben gyártott 301-es szériájú gőzös mását, ami a hely vasutas múltjára emlékeztet majd.

A múlt pedig szép lassan utat engedett korszerűsítéseknek is. Selyem Attila maga is több változást megért már, hiszen az elmúlt években új anyagok, eszközök és módszerek jelentek meg a palettán. Az egyik újdonság az a hajlítógép, amivel zárszelvényeket és csöveket tudnak lekerekíteni.

Ez régen úgy készült, hogy a földön kellett görbíteni a vasat izomerővel.

Most mindenféle ívet könnyedén tudunk gyártani vele” – teszi hozzá Selyem Attila. Mint megtudjuk, sok múlik a jó csapaton is, ez ugyanis az egyik záloga annak, hogy a dolgozók szívesen, akár évtizedeken keresztül itt maradjanak. „A másik az opera szeretete” – teszi hozzá Nagy András, a lakatosok kollektívájának második embere, aki nyolc éve dolgozik a műhelyben. A csoportvezető különösen szereti a munkában rejlő kihívásokat, és abba is beletörődött már, hogy az általuk készített szerkezetek valójában sosem láthatók:

olyan, mint egy autónál, a lakatos munkája ott sincs előtérben.

Más esetekben viszont pont a lakatosműhely az egyetlen, amely a kívánt hatást képes elérni, mint például egy csillár, egy hintó vagy a fegyveralkatrészek elkészítése esetében. „A tündérkirálynő című darabhoz egy kovácsoltvas jellegű ágyat építettünk, mert külön kérte a tervező, hogy ne fából készüljön – meséli Selyem Attila, hozzátéve, hogy sosem a feladat nehéz, inkább a rendelkezésre álló idő rövid. – Az első akkor is az, hogy az előadás összeálljon” – mondja, miközben a Traviata készülő díszletére tekint, amely már a hegesztésre vár. Hamarosan folytatódik a munka, beindul a köszörű, mi pedig átadhatjuk magunkat a műhelyből kiszüremlő zajok és az Operaház ablakain át hallható skálázások összjátékából létrejövő különleges koncertélménynek.

forrás: Opera Magazin