Szilárda

"Napi 30 km futással lett belőlem jó énekes"

2016.11.25. 09:36

Programkereső

Gaston Rivero az adventi időszakban két koncertet is ad Magyarországon. A Zeneakadémia nagytermében december 15-én hallhatjuk őt a Miskolci Bartók Plusz Operafesztivál adventi gálahangversenyén. Interjúnk második részében legemlékezetesebb szerepeiről, az operaversenyekről és kedvenc karaktereiről is kérdeztük.

- Pályafutása során számos operakaraktert megformált már. Ki tud emelni egy-egy szerepet, amik a legnagyobb kihívást jelentették?

- Elsősorban Manrico alakját említeném Verdi A trubadúr című operájából. Nagyon összetett személyiségről van szó, ami miatt egyszerre kell szilárdnak és rugalmasnak mutatkozni a színpadon. Elengedhetetlen, hogy uralkodni tudjak azokon az energiákon és tűzön, amik ilyenkor kikívánkoznak belőlem.

Nem szabad kilépni a bel canto kereteiből, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egy cápákkal teli medencébe kell magunkat belevetni. Van egy másik szerep is, Cloriviere Respighi Maria Victoire című 1913-as alkotásából, amire talán az érdekes jelző a legmegfelelőbb. Az alak gonoszsága, és ahogy a környezetét manipulálja  az egyik legfelemelőbb kihívás, na persze, ha az ember szeret színészkedni.

- A kortárs operarendezői trendeket tekintve a látvány egyre fontosabb szerephez jut az előadásokban. Önnek erről mi a véleménye?

- Az opera műfajának fenn kell tudnia tartani az érdeklődést, de a színészi játék nem ér semmit, ha nincs hozzá egy megbízható énektechnika. Legutóbb Monacóban vettem részt egy Nabucco produkcióban Anna Pirozzival. Csak meg kell nézni mit művel a színpadon miközben csodálatosat énekel Abigél szerepében. Olyan énektechnikával kell bírni, amit szinte minden körülmények között be lehet vetni, még ha adott esetben egy teljesen élethű kardjelenet közben kell is énekelni. Az operának fejlődnie kell, még érdekesebbnek kell lennie miközben ugyanúgy bejárja azt a hatalmas ívet, ami az erőszakos, véres jelenetektől vezet a lírai, szerelmi vallomásokig.

Gaston Rivero
Gaston Rivero

- A hős karakterekhez vonzódik inkább, vagy azokhoz, akik csendben, de kitartanak egy-egy eszme, vagy a szeretett nő mellett?

- Hogy őszinte legyek Radames kivételével inkább a rosszfiúk, a hős szerepek vonzanak. Egy negatív karakter megformálásában sokkal több lehetőséget látok színészileg, ami nekem nagyon fontos. Ha egy antihős bőrébe bújok sokkal több az esélye annak, hogy érzelmeket váltok ki a közönségből, hogy meghökkentem őket. Senki nem várja Don Josétól, hogy megölje Carment, vagy Otellótól, hogy hátba támadja Desdemónát. Ezekben a szerepekben van temperamentum, amit ki is kell játszani, de például ott van Don Carlos mint antihős, aki viszont nem áll olyan közel hozzám.

- Egy operaelőadás kapcsán nagyon sok múlik a karmesteren. Van olyan dirigens, akivel kapcsolatban már az előadás előtt egészen biztos a sikerben?

- Daniel Barenboim az egyik kedvenc karmesterem, aki mindig kontroll alatt tudja tartani az egész előadást, és teszi ezt úgy, hogy közben szabadjára engedi az énekeseket és lehetővé teszi, hogy megvalósítsák a saját elképzeléseiket. Ez csak színvonalas operaelőadásokban tud megvalósulni és csak olyan magas szintű karmester-egyéniségekkel mint ő.

Gaston Rivero
Gaston Rivero

- Korábban már említette Eugene Kohnt mint mesterét, ha jól tudom személye alapjaiban határozta meg az Ön pályafutását.

- Találkozásom Eugene Kohnnal az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem operai pályafutásom során. Ő volt az, aki hozzásegített, hogy kialakuljon és megerősödjön az a bizonyos énektechnikai tudásom. Ő volt az, aki megtanított arra, hogyan uralkodjak magamon, és hogyan tartalékoljam az energiáim, akkor is, ha már a fizikai tűréshatáromat feszegetem. Több órás énekórák után elvárta, hogy tíz vagy húsz, sőt akár harminc kilométert is lefussak naponta. Általa alakítottam ki azt a repertoárt, amit ma is a sajátomnak érzek, és nem mellesleg ő mutatott be Placido Domingónak, aki azóta is a legnagyobb példaképem.

- Több rangos elismerésben részesült pályája során, hogyan vélekedik a versenyekről és a versenyhelyzetekről?

- Minden elismerés nagyon fontos a számomra, de nem tulajdonítok nekik különösebb jelentőséget. Vannak díjaim, amelyek akár egy több hónapos folyamatos felkészülés eredményét reprezentálják, de olyanok is, amelyek bizonyos operaházak ajtajait nyitották meg előttem. Sosem gondoltam egy verseny után, hogy ezzel akkor most elértem valamit, vagy azt, hogy a versenyek arra jók, hogy rövid úton legyek híres. Úgy vélem, hogy ahhoz, hogy jó operaénekes legyek nem elég négy áriát ismernem, azokat bomba biztosan tudnom és egyszer bemutatnom, hanem ennél sokkal többre van szükség.

Daniel Barenboim, Anna Nyetrebko, Placido Domingo és Gaston Rivero
Daniel Barenboim, Anna Nyetrebko, Placido Domingo és Gaston Rivero

Számos verseny tapasztalatával a hátam mögött azt tudom tanácsolni azoknak, akik versenyre adják a fejüket, hogy az ellenfelek, akikkel adott esetben megmérkőznek a versenyeken a későbbiekben a pályatársaik lesznek, ezért mindenekelőtt érdemes tisztelni egymás tudását. Nem a zsűrinek kell megfelelni, hanem a közönségnek, és lehetséges, hogy akik egykor ellenfeleink voltak a versenyszínpadon, hirtelen a harcostársaink lesznek egy előadásban.

- Szó esett róla, hogy nem énekelt még Mozartot, ugyanakkor ő legkedvesebb zeneszerzője.

- Mozart zenéjét hallgatom futás közben, vagy egyszerűen csak akkor, ha ki akarok kapcsolódni. Legyen az ember bárhol és csináljon bármit, úgy érzem, hogy a No. 23-as zongoraverseny az a zenemű, ami biztosan a legalkalmasabb arra, hogy az embert jó érzéssel töltse el. Mozart az, akit szerintem a Mindenható személyesen érintett meg, és az én szívemhez is ő áll a legközelebb.

Gaston Rivero - Bizet: Carmen
Gaston Rivero - Bizet: Carmen

- Van olyan szerep, amit még nem énekelt el, de szívesen venné, ha megtalálná a lehetőség?

- Offenbach rajongó vagyok, nagyon szeretem azt a zenei anyagot, amit Hoffman elbeszélései alapján alkotott. Nagyszerűek a fejlődési ívek, amiket a karakterek bejárnak. Természetes, hogy közel áll a szívemhez Kalaf a Turandotból, Alvaro A végzet hatalmából és Verdi Otellójának címszerepe.

- Milyen fellépések várnak Önre a a közeljövőben a budapesti operagála mellett?

- Örömmel mondhatom, hogy sűrű a program: Toulonba éneklek majd az Álarcosbálban, Lipcsében a Bohéméletben, Koreában a Carmenben, Tel Avivban Faustot, a Macbethetben pedig Berlinben állok színpadra, valamint úgy tűnik, hogy az álmom is valóra válik, ugyanis 2017-ben négy németországi stadionban adjuk majd elő Verdi Aidáját százezer fős közönség előtt, a karmesteri pálca pedig Placido Domingo kezében lesz.