Etelka, Aletta

Hvorosztovszkij hangjánál gyönyörűbbet soha nem hallottam

2017.11.23. 18:12

Programkereső

Fényes, csillogó hang, hátborzongatóan fegyelmezett légzés és melankolikus kifejezés. Fehér haj, góliáti termet. Dmitrij Hvorosztovszkijban minden egyben volt. Összegyűjtöttünk néhány emlékezetes felvételt a baritonénekestől.

Messziről indult. Egyetlen gyerek volt, és az anyai nagymamájával lakott, akinek a férje alkoholista volt, és erőszakos. Dmitrij tehetségesnek bizonyult viszont a zongoránál, aminek az apja örült a leginkább, akit annak idején eltiltottak a zenei pályától. Tizennégy évesen Dmitrijt beszippantotta az utca, gangekbe tömörülve vodkázott, verekedésekbe keveredett, többször betörte az orrát. Tizenhat évesen viszont egy konzervatóriumba került, és kiváló énektanárra talált. "Én voltam a leginkább szeretett és ünnepelt fiú" – emlékezett vissza később Hvorosztovszkij.

1986-ban diplomázott, amikor Gorbacsov végre megengedte a művészeknek, hogy utazzanak. Két évvel később Hvorosztovszkij – két KGB ügynök kíséretével – Franciaországba ment, ahol megnyert egy énekversenyt. Ezzel sikerült kitörnie a Szovjetunióban addig jellemző kulturális elszigetelődésből, és leszámolt alkoholproblémáival is. Ez a céltudatosság érződött minden egyes lépésén a karrierje során: bátran állt szemben Bryn Terfel ellen az 1989-es BBC Cardiff énekversenyen, és nemzetközi hírre tett szert.

„Mindketten zöldfülűek voltunk. Kicsit idősebb voltam, mint Bryn, és már két fontos versenyt nyertem Franciaországban és Oroszországban. Mire a Cardiffre került a sor, hihetetlenül arrogáns és tudatlan voltam, és azt hittem, mindent tudok.

Soha nem volt bennem kétség, hogy én nyerek

– egészen az utolsó percig, amikor hallottam Brynt teljes pompájával énekelni, illetve a közönség reakcióját. A gond csak az volt, hogy már kölcsönkértem pénzt egy frakkra, amit a versenydíjból terveztem megadni.”

A kilencvenes években Hvorosztovszkij nem tudta még koncentrálni a tehetségét, gyakran zsörtölődött vagy veszekedett a kollégákkal, és két üveg vodkát is elpusztított egy előadás után, alkoholizmusa pedig a házasságát is tönkretette. „Zajos, zűrös részeg voltam” – vallotta be később. 2001 első napján viszont abbahagyta az ivást, és az előadások után vodkázás helyett inkább a forró fürdőket és a „buta televíziót” választotta. Ugyanebben az évben házasodott másodszor: Florence Illi szopránénekesnőt vette feleségül, akitől újabb két gyereke született.

A karrierje újra szárnyalni kezdett. A Metben Andrej herceget énekelte Prokofjev Háború és béke című operájában, és különös sérülékenységgel jelenítette meg a szerepet.

Irina Mataevával a Háború és békében

A primadonnák sorban álltak, hogy énekelhessenek vele, ragyogóan muzikális volt, és üdítően könnyű volt kijönni vele.

Sok gyönyörű hangot hallottam már, de mind közül Dmitrijé a legszebb

– mondta Renée Fleming szopránénekesnő.

Csajkovszkij: Anyegin – finálé Renée Fleminggel

Borús, tekintélyes hangszíne fantasztikus tolmácsolójává tette az orosz operairodalomnak, líraisága pedig kedvezett annak, hogy olaszokat énekeljen. Emlékezetes szerepei voltak Valentin Gounod Faustjából, Belcore a Szerelmi bájitalból, Germont a La Traviatából és Mozart Don Giovannija. Méltó rangjára emelte az orosz operákat, köztük az Anyegint Csajkovszkijtól. Ő maga is tudta, hogy ebben nem igazán versenyezhetnek vele: „Az egyik legjobb Anyegin vagyok a világon.”

Ambiciózus volt, de nem beképzelt. Amikor 2009 tájékán belevetette magát a Verdi-szerepekbe, így nyilatkozott: „Sok Verdi-énekes van, akik jobbak nálam. Szóval az, hogy a legjobb legyek ebben, rengeteg munkával jár.” Simon Boccanegra, Iago, Posa márki – csupa olyan szerepek, amelyeket Hvorosztovszkij meghódított és magáévá tett.

Verdi: A trubadúr - Il balen del suo sorriso

Fehér haja és izmos, erős megjelenése nyomán rögtön megismerték, sztárrá vált egy olyan korban, amelyet már nem az operaénekesek uraltak. A People magazin az 50 legszebb ember közé választotta, miközben nem csak a zenei írókat, hanem a bulvárt is érdekelte magánélete.

2015 nyarán bejelentette, hogy agytumort diagnosztizáltak nála:

Noha a hangja és a hangszálai állapota változatlan, az egyensúlya megromlott a betegsége folytán

– állt a közleményben. Londonban kezelték, és a körülötte lévők egyre kevesebb esélyt láttak arra, hogy teljesíteni tudja felkéréseit. Három előadáson mégis megjelent a Metben, a közönség pedig hatalmas ovációval fogadta, amikor megjelent a színpadon A trubadúrban. Pár pillanatra kiesve a szerepből meghajlással fogadta az ünneplést, a meghajlásnál pedig fehér rózsák hullottak az erkélyekről. Anna Netrebko, aki Leonora szerepét énekelte, a könnyeivel küzdött.

2016-ban soványabban, de hatalmas akaraterőről bizonyságot téve szólóestet adott a Carnegie Hallban. Bejelentés nélkül jelent meg a Metropolitan 2017-es gáláján, ahol némi bizonytalansággal állt a lábán, de gyönyörűen énekelte a Cortigiani, vil razza dannata kezdetű áriát a Rigolettóból.

2017-ben több álhír is terjedt a haláláról az orosz nyelvű interneten, de Hvorosztovszkij vissza-visszatért. Júniusban felkötött kézzel jelent meg Krasznojarkszban egy koncerten, természetesen a kijáró ünnepléssel fogadták. Hangja nem kopott meg, de ereje szemmel láthatóan fogytán volt.

Imádta Oroszországot, de ahogy minden orosz művésznek, időről időre elvárták tőle, hogy kinyilvánítsa szeretetét Putyin iránt. Hvorosztovszkij ezt mindig elkerülte, és helyette az ország peremterületein adott koncertet, azok között az emberek között, akiket igazán szeretett. Végül Putyin nyilvánított tiszteletet felé. Két hónappal ezelőtt a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette, most a Kreml pedig az egész világgal együtt gyászolja az énekest.

Anna Netrebkóval

Halálhírét 2017. november 22-én reggel közölte az énekes honlapja, rajongói pedig elárasztották a közösségi médiát felvételeivel. Kollégái is siratják a művészt. „Nyugodjék békében a Cardiff-verseny királya. Mindannyiunkat inspirált, hogy kössük fel a gatyánkat. Magabiztos, bolondos, tehetséges, gondoskodó ember” – írta Bryn Terfel a Twitteren. Rolando Villazón szerint hódító mosolyára és fehér hajára mindig emlékezni fogunk.

Dima, a nagy énekes és nagyszerű kolléga itt hagyott minket, de a hagyatéka nem veszik el.

Angela Gheorghiu azt írja: „Fényes hangja most az égben szól az angyalok között.” Együttérzését fejezte ki a család felé Jonas Kaufmann, Joyce di Donato és Elina Garanča is.

Jonas Kaufmann-nal

Hogy mi volt a legszebb pillanat a karrierjében? A New Yorkernek élete utolsó éveiben elmondta, hogy egyszer munkások előtt énekelt egy kenyérgyárban Közép-Szibériában. A helyszínen fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, és a közönség subában, szőrmekabátokban hallgatta őt.

Azok a könnyek értékesebbek voltak, mint bármilyen taps, amit valaha kaphatok.