Szilárda

Az űrben játszódik ez a Bohémélet-előadás

2017.12.05. 09:53

Programkereső

A Star Wars alkotóit ugyanúgy nem zavarta, hogy a légüres térben nem terjed a hang, ahogy a párizsi Operát sem. A december 1-jétől futó Bohémélet az űrben játszódik, és ez a rendezői koncepció egyáltalán nem súlytalan.

Mi vagyok? Költő. Mit csinálok? Írok, de hogyan élek? Élek

– énekli az I. felvonásban Rodolfo a gyönyörű és halhatatlan Puccini-operában.

Senki nem írta meg úgy a művészélet történetét, mint Henry Murger, akinek fiatalkorában szintén kijutott a nyomorból. Miközben a világban a burzsoá anyagiasság hódít, néhány művész a kéziratait kénytelen elégetni, hogy ne fagyjon meg. Mimi, Rodolfo és Musette egy másik világról álmodnak, és ehhez az álomhoz – és ehhez a tragédiához – írt gyönyörű zenét Puccini.

Puccini muzsikája nem egyszerűen földi történet, hanem sokkal egyetemesebb, khm, világegyetemesebb annál, gondolta Claus Guth rendező, és az űrbe helyezte a régóta ismert szereplőket, kiszakítva őket az időből és a térből – és lebegővé, tünékennyé formálva a reményt, amely ezeket a kallódó figurákat élteti.

Az előadás képgalériáját itt tekintheti meg. Az előadásról bővebben itt tájékozódhat.

Sci-fi a Nemzetiben

„Hogy mi köze a Mesterséges Intelligenciának Figaro házasságához?” – ez a Nemzeti Színházban futó Figaro házassága nagy kérdése, pontosabban a néző kérdése, aki azt tapasztalja, hogy a Beaumarchais-vígjátékból sci-fi lett.

Sardar Tagirovsky ugyanis nem félt a darabhoz nyúlni – aki ismeri a rendezőt, az tudja róla ezt is –, és olyan aktuális kérdéseket tesz fel a 18. századi mű átdolgozásában, amelyek mellett ma nem szabad elmennünk. A rendező érzékletesen avat be, mivé vált a színdarab a keze alatt:

„Almaviva gróf az Éden Vállalat alapítója, tulajdonosa, elnöke és vezérigazgatója: Vállalatunk volt a világon az első, amely ötvözte a mesterséges intelligenciát az emberi érzelemmel. Mi adtunk testet a jövő emberének. Ők már velünk élnek. Itt vannak. Tudásuk és empátiaszintjük elképesztően magas. Emlékezzenek vissza, milyen hihetetlennek tűnt ez tíz évvel ezelőtt. Nekik köszönhetjük, hogy még nem pusztítottuk ki egymást, hogy élhetővé vált bolygónk. Köszönjük.”